Sztereotípiák és ezek "helye" animékben, mangákban.

Milyen sztereotípiákra gondolsz? Hogy az amerikaiak hangosak és bunkók, vagy hogy a szemüveges lányok okosak és a szőkére festett hajú piercinges fiúk verekedősek?

Szerintem ilyenekre gondol:
-nagy szem
-erőszak
-beteg japánok
-nagy mell
-általános karakterek
...stb...

Igazából bármilyen fajta sztereotípiák jöhetnek, az érdekelne, hogyan jelennek meg animékben(mangákban) és milyen tálalásban. Tehát pl. lehet tálalni halálkomolyan de komikusan is.

A nagy szem kérdése... Itt mi a sztereotípia, hogy a nagy szem vonzó? Ez biológia. Szupernormális inger. A nagy szemet azért találjuk vonzónak, mert az embercsecsemők szeme fejük arányaihoz mérten kifejezetten nagy, és ez felkelti a szimpátiánkat és a védelmező ösztönünket is. A nagy mell kérdése szintén ez a tészta, mármint szupernormális inger. Kb. annak a jelzése, hogy az illető nőállat egészséges, erős, elég jól táplált és remekül fel fogja tudni nevelni a hímállattól fogant utódokat. (Az más kérdés, hogy a mellméret gyakorlatilag zsír+kötőszövet mennyiség, és nem korrelál a tejtermelés mértékével...)

Walt Disney

Sztereotípia: felszínesen általánosító vélemény.
Tehát valamilyen szinten összefügg az előítéletekkel is, és inkább animékre jellemző, mert aki mangát olvas, az már kicsit mélyebbre ásta magát a témában, többségük képes kevésbé sztereotipikusan beszélni róla (remélem)
A sztereotípia is azokból a példákból alakul ki, amiket adnak a tévében, mert aki nem foglalkozik a témával nála az lesz az általános.
A szem témánál a sztereotípia az, hogy az animékben és mangákban iszonyat nagyok a szemek. Azt kell, hogy mondjam, ez valóban jellemző a többségre, de korántsem a 30-70%-os fej-szem arányban, mint azt egy általános (negatív hangvételű) anime-kritikában hallottam.
Hosszú lábak-> ez is a látottakkal függ össze. Ez tényleg sztereotípia, ami a valóságban nem általános (kivétel, ha a műfajt tekintjük.)
álló képkockák, csak a száj mozog-> igen, aki naruto-t vagy hasonló hosszú lejáratú animét fog nézni, biztos ilyen általánosítást von le, mert az animáció is pénz függvénye, egy ilyen terjedelmes animénél pedig spórolnak. De egy normális 1-2 évadnyi sorozatnál nem annyira jellemző.
A későbbiekben érdemes lenne a műfajokat külön elemezni ilyen téren, mert van, hogy egyes sztereotípiák egy-egy műfajnál már igazak is lehetnek. Ezen felül pedig már az a kérdés, hogy a műfaj a többi animének hány százalékát teszi ki, hogy általánosnak nevezzük a jellemzőit.

Azért ne keverjük a mítoszt a mesével, mert nagyon más műfajok. A mítosz egyfajta protoirodalom, míg a mese már nagyon is irodalmi műfaj, bár többnyire a népi kultúrából ered. A hétköznapi ember hétköznapi szituációban nem figyel oda a pontos műfajmegjelölésekre, ezért mikor mesének nevezi az animéket, inkább arra gondol, hogy gyerekeknek való, és nem a mese műfaji sajátosságaira gondol. Részben pedig igaza van, mert nálunk többnyire gyerekek néznek animéket. Japánban persze az idősek körében is elterjedt, de az egy másik kultúra. Szóval nem is olyan valótlan ez az állítás, hogy anime inkább gyerekeknek való, legalábbis a mi kultúránkban így van. És azért legyünk őszinték, mi se csak a seinen meg josei animéket nézzük meg, hanem a shounent, a mahou shoujo-t stb, ami direkt a tizenéveseket célozza. Szóval gyerekeknek való meséket nézünk.

Nehéz azt megítélni, hogy mi való a gyerekeknek, és mi a felnőtteknek. Szerintem az való a gyereknek, ami nem roncsolja, hanem építi a lelkivilágát és a fejlődését. Minden egyén más, mások az erkölcsi és érzelmi értékei, beállítottságai. Így nagyon nehéz pontos határokat meghúzni. Főleg olyan animéknél nehéz ez, amik egy egészen más kultúra és beállítottságú nép által lettek készítve. Ezért a felnőtteknek lenne igazából a felelősségük, hogy milyen normával nevelik fel a gyermekeiket. Ehhez persze tág látókörrel kellene rendelkezniük. És persze attól, hogy még nem engednek meg valamit, a gyerekek nyilván meg fogják nézni. De a szülőktől a neveléstől és a normáktól függ igazán, hogy miként értékeli majd a gyerek. Esetleg rájön magától, hogy ez nem igazán az ő "műfaja". Vagy jobb esetben a szülővel együtt néznek meg animéket, és utólag meg tudják ezeket beszélni. Ez volna az ideális. Sajnos a rohanó társadalmunkban kevés idő jut a nevelése és itt most tényleges kapcsolatot és nem csak látszólag mindent megadok a gyereknek, csak éppen soha nem vagyok otthon szülőkre gondolok. Úgy érzékelem, hogy sajnos nagyon sokan vannak a fiatalok közül ebben a csapdában, és emiatt bizony sok olyat is megnéznek, amit egyrészt nem kellene, másrészt meg olyan "tanulságokat", viselkedési normákat vonnak le amik károsak a fejlődésük szempontjából. Így valahol átvitt értelemben a Net neveli a mai társadalmat, és ezért a mi felelősségünk is, hogy mit osztunk meg. Persze attól még máshonnan meg fogják nézni ezeket, de talán ha látják, hogy vannak más morálok is, megvan az esély, hogy hosszú távon a "jó" úton indulnak tovább. Picit idealista ez a nézet tudom, de ha senki sem foglalkozik a jövő generációival, akkor hogyan is várhatnánk el tőlük, mást?

A sztereotipizálás ott kezdődik, hogy ami rajzfilm az = mese.

Összegzem egy képben az egészet:
http://www.kepfeltoltes.hu/view/120813/ ... es.hu_.jpg

Klassz kép, te csináltad?

Igen, én.