Nekem az a véleményem, hogy az anime zenék többsége (értve itt a háttérzenéket) nem oszt, nem szoroz. Ez szójátéknak is elmenne, de komolyan, a legtöbb animének van az OP és ED ami jó hétköznapi hallgatásra, a többi pedig csak zenei aláfestésként állja meg a helyét. Miért népszerűek mégis az anime OSTok mint olyan?

Bocs de ez egy elég bugyuta kérdés. Minden műfajú és stílusú zene népszerű azoknak a körében akik szeretik. Ennyi. Ha meg azt akarod kérdezni, hogy az embereknek miért tetszenek arra megint nem lehet válaszolni, mert minden ost más, ahogy minden anime is. ost-ben is lehet szöveg egyébként, pl a .hack//sign legtöbb háttérzenéjének van szövege, mert az egy ilyen anime, hogy fél percet mutatják valakinek a fejét közelről és közben megy a zene és mindenki hallgat. Szóval ez most kb. olyan kérdés volt, hogy miért tetszik az embereknek a zene amit szeretnek. Csak mert. Miért ne lehetne élvezni az instrumentális zenét?

Szélsőséges példa:


De egyébként pl a ghost in the shell sorozatnak is elég minőségi ost-je van kidolgozott, egyedi hangzásvilággal, és megvannak a nagy nevek mint Kenji Kawai, Nanase Hikaru, stb.

Szóval minden zenei műfaj népszerű a rajongói körében, ha nem így lenne akkor valószínűleg nem is ismernénk a műfajt, mert ha senki nem hallgatja és teszi fel youtube-ra akkor nem jut el hozzánk. Az meg hogy mi mennyire népszerű, nem tudjuk konkrétan mérni, max egyes piacokról lehet adatunk.

Morwen arra esetleg nem gondoltál, hogy a kérdés egyéni véleményekre alapoz? Azaz pont azt szeretné megtudni, hogy az egyes egyéneknek miért tetszik az ami tetszik? Nem olyan válaszokra vagyunk kíváncsi, hogy "mert csak". És nem is végtelenül hosszú, unalmas, érhetetlen okfejtésekre, hanem teljesen hétköznapi válaszokra.
Így csak arra remek példa, hogy hogyan off-oljunk egyből egy topicot.

Tőlem aztán nem fogsz személyes véleményt kapni, csak közhelyeket

Amúgy ugyanazt tudom mondani, van aki hallgat hangulatfestő zenéket, mikor illenek a hangulatához, pl. utazós zenéket utazás közben, szomorú zenéket csak úgy stb. Aztán ott vannak a pörgős harci zenék, azok kb olyan szinten vannak mint a tüc-tüc amit rengeteget lehet hallani a metrón meg buszokon, na azoknak is legfeljebb hangulatfestő funkciója van, ha ilyen irányból szeretnél közelíteni a zenékhez. Az, hogy az emberek többsége vagy kisebbsége mit csinál az már statisztika, a lényeg, hogy van ilyen is olyan is, de ezt már te is tudod. Sőt a kisebbség indokait is könnyen ki tudod találni.

A kommunikáció az oké, de ennyi erővel az időjárásról is nyithatnánk topikot, vagy egy olyat amiben megvitatjuk, miért népszerű szín a piros, és miért kevésbé népszerű az okker. Személyes véleményektől nem igazán leszel okosabb a témában, max az emberekről tudsz meg többet, akik nyilatkoznak. De nem hiszem, hogy bárki is írna ide, akit ne ismernél

Egyébként meg sok ost-nél én nem tudnám megmondani hogy milyen hangulatot akar imitálni, szóval te még az ost-ken belül is egy csoportra gondoltál, nagyon sok ost egyszerűen csak "érzelmes".

Hm... nekem van egy olyas ismerősöm akinek az mp4-e tele van OSTokkal és mindegyiket szépen meg is hallgatja végig. Valamennyire hozzátartozik pár ember számára talán az "animés életstílushoz" az, hogy animés ostokat hallgat, bármi is legyen az.

Sokan azért szeretik szerintem őket, mert hangulatuk alapján hallgathatják a zenét talán. Gyakorlatilag mindenki ezt csinálja, csak nem pont direkt aláfestő zenékkel. Van nekem is olyan zeném ami egy animéből van és olykor-olykor szívesen meghallgatom mert tükrözi a hangulatomat, pedig "semmi extra" az egész.

Persze aztán van olyan is aki azért tölt le egy teljes OSTot mert gyűjtő. Van aki figurákat gyűjt, van aki anime ostokat. Az ilyen emberek talán valamennyire rosszul is éreznék magukat úgy, hogy rendszertelenül csak 1-1 opening/ending ott áll a gépükön egy mappába. Szeretik az egészet a kezükben tudni és látni, hogy ott van szépen egy mappában, vagy cd-n az egész hiába hallgatnak csak 2 számot az egészből.

Na, én Milcsa utóbbi kategóriájába tartoznék, aki gyűjti őket. Egyszerű az oka: nem szeretek letudni egy animét anélkül, hogy végig ne hallgatnám az OST-ját. Lehet valami jóról kimaradtam, miközben a szövegre figyeltem. Telefonra tényleg csak a legjobbakat rakom rá, vagy amihez épp hangulatom van. Ha gépen dolgozok és fogalmazok, vagy mást csinálok, amihez kell egy kis gondolkodás, akkor mindenképp belövök a háttérbe egy OST albumot, mert ha szöveg van egy számban, arra koncentrálok és semmi másra. Egyébként tud hasznos lenni más szempontból is, ha valaki gyűjti őket. Én pl. megismertem jó pár zeneszerzőt, akik maradandót alkotnak és mikor jön az új anime szezon, az alapján választok, ki felelős a zenéért, vagy kik a szinkronhangok.
Lehet fanatikusnak hívni, de egyszerűen csak szeretem a zongora hangját gusztusosan csomagolva hallani. Ha nem is zongora az, a japánok úgyis alkotnak belőle csodás darabokat.

Az én kategóriám kimaradt. Én egyszerűen azért hallgatok ost-t mert élvezem. A kocsiba vettem egy rádiót, ami cd-t pl nem olvas, de van USB,- és SD bemenete (ezért vettem meg), a kártyát a fényképezőmből vettem ki és teleraktam 2 GBnyi Yuki Kajiurával. Az MP3-ra kb ugyanennyi, más alkotótól származó ost-t, sőt komolyzenét is raktam, a többi 2 gb énekes. És végighallgatom mindannyiszor őket, mert élvezem annyira, mint más az énekes dalokat. Sok esetben szó sincs arról nálam, hogy hangulatomhoz passzol, avagy megadja azt. Mert ezek nem csak aláfestő track-ek, lehet őket élvezni önmagukban is. Mondhatnám azt is, hogy az instrumentális dal szöveg nélkül beszél hozzám, megérint, akaratlanul is billentyűzök a kezemmel a zongorajátékokon, húzom a vonósokat, dobolok a levegőbe vagy épp karmesternek képzelem magam, mert ezt váltja ki belőlem az élvezet. Ebben sehol sincs az eredeti jellege, csupán maga a zene. Ez túlzásnak fog hangozni, de higgyétek el, így volt: Miskolcról levezettem Kaposvárra, ment a rádióban a fent említett MP3 lejátszó és SD kártya, nagyon fárasztó volt az út, gondoltam átkapcsolok valami pörgősre, hogy felélénküljek. Ali Project!!! Szabályosan elálmosított (fogalmam sincs hogy lehetséges) utána pedig jött Bach hegedűkoncertje. EZEN pörögtem.

Próbálom megérteni Aqualuna "hangulatfestő" fogalmát, így megkérdem: ez alatt azokat a hangeffekteket érted, mint pl egy elhúzott hang, vagy pár hang váltakozása, stb...? Mert ezek valóban nem tudnak önállóan működni, de ez a típusú aláfestőzene régen volt jellemző, ma már nem. A mai OST-k önmagukban is élvezhetők, ezen túl pedig már csak az a kérdés, ki mennyire nyitott az instrumentálisra, és (mint számos példa is igazolja) a komolyzenei vagy keverék hangzásokra.

Modernizálni a klasszikus zenét-> az első mozzanatokat ebbe az irányba a médián keresztül kaptuk, mert ez eljut hozzánk, nem járnak a fiatalok színházba, hangversenyekre, pedig tőlük függ, hogy fennmarad-e a múlt. Ésszerű lépés hát, hogy ezen az úton közelítenek, mert ha felfedezik, hogy a modern mellet az a dolog is frankón hangzik, onnantól már csak egy lépés az érdeklődés. És érzem a következőket, csak meg kéne lépni valakinek: modern opera műfaj. Léteznek már kísérletek dalokban vegyíteni az opera stílust a modernnel, de mint színpadi mű létezzen, arról nem tudok. Mm...Ötödik elemből jó példa a díva áriája, vagy Love Solfége (Due destiny, Mignon), Yuki Kajiura (Materialize) AKAROK EGY ILYEN OPERÁT!!!
Takanashi Yasuharu-ra egyébként is jellemző a tradicionális japán hangzás keverése pl elektronikus gitárral, de a Fairy Tailben már jóval tovább megy. Egyszerre hallatszik a keleti, orchestra, rock, ír hangzás, és ez profi egyveleget alkot.
Yoko Kanno, aki a jazzt keveri a modernnel és klasszikussal, és vannak igazán FURA kísérletei (po'd pad)

Másik eset, amikor a zeneszerző marad a hagyományoknál-> Shigeru Umebayashi (Repüő tőrök klánja)

Harmadik eset a teljesen modern hangzású ost, azaz full elektronika. Ez is tud működni magában, mert ez a célja, de erre külön nem térnék ki, mert a DJ-k is kevernek instrumentált és azt ugyebár hallgatják. Full modernre pl a Hanna OST.

Nah, remélem le lehet szűrni hogy milyen módon viszonyulok az OST-khez, jobban nem tudom elmondani (csak többet)....sajnálom.

Egyetértek Mikoshikivel: buszon berakhatok akármilyen pörgős zenét, simán el tudok rajta aludni, amíg egy ost sokkal jobban leköti a figyelmemet, vagy megmozgatja a fantáziámat azzal, ha elképzelek a dallamhoz egy saját tájat, jelenetet, vagy bármi mást. Kajiura Yuki és Kanno Youko munkái tényleg figyelemreméltóak, csak hogy kiemeljek kettőt a sok közül. Hangulattól függetlenül is szeretem őket hallgatni.
Mikoshikinek abban is igaza van, hogy mindez attól függ, mennyire van az ember ilyenekre hangolva. Nálam nem furcsa az ilyenek hallgatása, mert zeneiskolába járok, viszont az ellenkezője is igaz lehet, mert ismerek olyat, aki zeneiskolába jár, de nem szereti a klasszikus zenét.

Hangulatfestőn kb. azt értem, mint mikor le kellett festenetek azt, ami a zene hatására kialakult bennetek. Van egy zene, tegyük fel az a címe, hogy Approaching Evil. Attól függetlenül, hogy nem ismered ezt a címet, kb. megvan, hogy milyen hangulatot fog festeni BENNED, amikor hallgatod, mármint ha a komponálója jól végezte a dolgát. Akkor nyilván nem valami rózsaszínes-édibédi hangulatot fog festeni például. Hanem valami sötétebbet, valami kellemetlenebb színűt. Pl. ha piros árnyalattal festesz, akkor gondolom nem valami happy pirosat fogsz használni, hanem valami fenyegető vöröset. Nem napfényben ringó pipacsokat, hanem pl. vérfoltot. (Bocs, nem kontárkodnék bele a szakterületedbe. )
Az OSTokban sok ilyen jellegű zene van. Az a funkciójuk, hogy egy bizonyos típusú jelenetet aláfessenek. Vagy pl. karakterzenék is lehetnek hasonlóak, jó és rossz (negatív-pozitív, hős-ellenfél) "minőségüket" kiemelni.

Ezaz, végre nem csak én filózok

Fogok keresni példákat, hogy mire gondolok.

Bocs, hogy közbeszólok, de ez egy nagyon jól sikerült darab https://www.youtube.com/watch?v=wuFepRC98Mo
Sword Art Online témája metalosítva.

Yo!
Azzal kezdeném hogy nálam az OST-k sokat jelentenek. A kedvenc filmjeimnek,sorozataimnak és animéimnek mindig letöltöm az OST-t mert annyira szeretem hallgatni. Szinte állandóan OST-t hallgatok Sokan írták a hangulatfestő szót. Nálam a hangulatfestő szó azt jelentené hogy egy adott OSTnál mikor hallgatom a filmre,sorozatra vagy animére gondolok és ez jó érzéssel tölt el Olvastam egy kommentnél azt hogy (látszat miatt hallgatja és tölti le valaki az OST-t mert anélkül nem tudna a totális anime fan szerepébe bújni) Szerintem ez nem jó ha valaki tényleg ezt csinálja mert azzal nem csak az embereket csapja be hanem még saját magát is hiszen igazából nem is szereti az ázsiai OST-k Az a személy aki csak el játssza hogy kedveli pl: animéket és azért vannak neki anime OST-i az előbb utóbb lefog bukni és az elég kellemetlen lesz számára. Valahol azt olvastam hogy vannak olyan emberek akik ugyan úgy mint én szeretik az ázsiai filmeket,sorozatokat vagy animét és a ruházatukon is meglátszik hogy ázsiai kedvelők. Nos én nekem a ruházatomon nem látszik meg hogy ázsiai kedvelő vagyok. Azonban a családomban mindenki tudja hogy ha ázsiai témával kapcsolatban kérdezni kel valamit akkor hozzám kell fordulni Mintha ázsiai guru lennék Egyébként meg azért mert nem öltözködöm úgy az nem azt jelenti hogy titkolom hogy ázsiai kedvelő vagyok. Csupán annyit jelent hogy számomra ez tabu és amúgy sem értenék meg mások. Tapasztalatból mondom nem értik meg az emberek hogy miért szeretem az ázsiai zenéket,filmeket ...stb Hogy ha elmondom hogy milyen zenét szeretek akkor azzal az ostoba kérdéssel jönnek hogy akkor beszélem a nyelvet. És ostobábbnál ostobább kérdéssel bombáznak.
Úgy látom hogy egy kicsit el kanyarodtam a témától bocsesz
De úgy látom hogy mindent le írtam amit akartam
Sayonara!