Az ötletet nagyon is támogatni valónak érzem. Átfutottam az írásokat (bár komolyabban még nem volt időm belemélyedni) és szerintem járható az út. A skiccek is tetszetősek, amolyan "szeretteti magát" kategória. +1 szavazat tőlem.
Majd ha találok időt a végigolvasásra, lehet írok bővebben is.

A pontos koncepciójára -ha már kialakult- nem jöttem rá. Lehet, hogy korábbi bejegyzései tartalmazzák, de nem nagyon van időm keresgélni, olvasgatni, mert nincs fix netem. Valaki segítene egy linkkel, ha létezik?

Köszöntelek benneteket,

ismételten köszönöm a lehetőséget a közvetlen párbeszédre. Ami a magyar mangát illeti: jóformán "csak" a koncepció van még csak készen, és a karakter-tervek a készülő Gál utca... sorozathoz... Kicsit összefoglalnám az előzményeket.

1990 előtt számos képregényt, köztük akkor igen népszerű gyerektörténeteket is készítettem, aztán úgy alakult, hogy több, mint 21 évig felhagytam a rajzolással. A képregény iránti érdeklődésem azonban megmaradt. Idén januárban aztán újra megpróbálkoztam a rajzolással, ami szerencsére jól ment. Pár hónappal később találkoztam egy képregény-kutató kollégával, aki a mangára irányította a figyelmemet. Ez lett belőle:



Volt valami ködös elképzelésem arról, merre is lenne az arra, de szerencsére megkérdeztem sok nálamnál okosabb embert is. Így született meg a Manga nyelven... második része.



Elkezdtem vázlatokat, oldalterveket készíteni, tanulni a kompozíciós követelményeket, a technikát. Kerestük a történetet, amivel el lehet indulni. Egy barátom magyar ifjúsági klasszikust javasolt: A Pál utcai fiukat. Nem lenne rossz, valóban, hisz az egyik legnépszerűbb manga-műfaj pl. az Egyesült Államokban a klasszikus irodalmi alkotások feldolgozása, de vannak egyfelől a jogdíj-problémák, másfelől az a törekvésem, hogy nem a fiúknak, hanem 12-16 éves lányoknak szerettem volna az első történeteket megcsinálni...

Már az első fázisban az volt az alapkérdés – és lényegében azóta is ezzel birkózom - hogy a global manga vonulatában lehet-e létjogosultsága a hazai környezetben játszódó, magyar szereplős történeteknek? Ez elsősorban a magyarországi manga-olvasó közönségtől függ, hisz ha körükben egy zárt, a mangát kizárólag japán-koreai történetekkel azonosító felfogás az uralkodó, mely elutasít egy ilyen próbálkozást, eleve nincs értelme neki vágni. Ha nincs ilyen elutasítás, a kérdés az optimális megközelítési mód: hogy lehet ezt az olvasók legnagyobb megelégedésére megoldani. Így született meg a Gál utcai csajok ötlete: a történet hátteréről és a karakterek jellemrajzáról itt találtok többet



A Gál utca ... alapvetően gimis lánytörténet, ahol a lánycsapatok a főszereplők. Remélem szórakoztató lesz, és szeretni fogják az olvasók. Közben elkészültek a karaktertervek a fiú szereplőkhöz is:

Mese? Az. Életszerűtlen? Naná. De végül is a legfontosabbakról szól, ami (szerintem) a tizenéveseket foglalkoztatja, s amiben talán legnagyobb a hiány: barátságról, összetartásról, esetleg önfeláldozásról, szerelemről, emberi kapcsolatokról - értékekről. Egy mesevilágban, ami egyszer akár a magyar valóság is lehet... És a hangsúly tényleg a magyaron van:



Annyiból jelentősége van a hanga-manga szétválasztásnak, hogy én tudom legjobban, amit csinálok,sose nem lesz manga, de nem is akarom annak beállítani. Magyar képregény, ami „manga nyelven” szól az olvasóhoz, a műfaj szabályai szerint. Próbálgattam, régi történeteim hogyan néznének ki mangára átrajzolva – és lassan a játékból szenvedély lett, a manga iránti őszinte elkötelezettség

Hát, itt tartunk most. Várom és köszönettel veszem észrevételeiteket - és köszönet Aqualunának a fórumért...

Végezetül egy, a hét végén készített vázlat...



... és egy nagyon konkrét kérdés: a képen szereplő alakok szerintetek egy tizenéveseknek szóló, magyar manga szereplőiként elfogadhatók-e? Ha igen, miért? Ha nem - hogyan lehetne őket elfogadhatóvá tenni?

Karuta-San (Verebics János)

Igazából a mangát nem lehet úgy belőni, hogy ilyen időseknek szól. Nem tudom mennyire érdekes, de nekem az ismerőseim közül akik mangát olvasnak nagyrészt 20 év felett járnak már. Attól függetlenül ugyan olyan mangafanok mint akik 16-18 évesek. Szerintem nem is a korosztály a lényeg. Aki szereti a mangákat nagy valószínűséggel meg fogja venni és olvasni fogja. Az is lehet, hogy ez lesz a következő Szent Johanna Gimi. Persze ezt csak is pozitív értelemben értem. A mai tízen éves lányok nagy része most azt olvas. A leírtak és a rajzok alapján pedig szerintem ez a manga képes lenne ugyan ilyen népszerűvé válni -persze azért annyira ne szaladjunk előre-. Szóval el is érkeztem a válaszomhoz:

Nekem tetszik. Igazából a rajzok tetszenek alapvetően. Az lenne a kérdésem, hogy mennyire akarod mangásra venni? Miket akar átvenni a képregény a mangákból? Csak a rajzstílust vagy esetleg mást is, tipikus öltözködés stb?

Nem értek a rajzoláshoz ezért inkább mutatom a képet, hogy melyik az amelyikről az jött át nekem, hogy na ez egy manga lapja lehetne vagy melyik amelyik nem. Próbálok segíteni hátha akkor azon az útvonalon könnyebb haladni. Az egyik pl. ez http://1.bp.blogspot.com/-u-SZ5V68sQs/U ... 640/07.jpg Nekem ez tetszik igazából csak a lány fejével van bajom a bal felső első képkockán, de ez csak vázlat, szóval nyilván nem ilyen lesz.

A hét eleji vázlat nem rossz. Kicsit viszont tényleg olyan problémám van vele mint Aqualunának. Az a baj, hogy nem tudom miért. Ezt a választ már 3 óra óta írom, de még mindig nem tudtam kitalálni mi a bajom vele. Nem akarok hülyeséget mondani, de nem tudom létezik, hogy túl igényes? Vagy nem tudom tényleg. Megpróbálnál nekik más frizurát adni? Lehet az szúrja az én szememet pl. http://quizilla.teennick.com/user_image ... Kiriya.JPG

A bal alsó srác feje tetszik amúgy.. lehet azért mert annak olyan haja hm. Nem tudom tényleg, fáradt vagyok, holnap nekifutok még a témának

Sok érdekes és fontos dolgot vetettetek fel – köszönöm. Egyet kezdetektől biztosan tudtam: nem fogok verekedős-akciós, „fiús” történeteket csinálni, mert azokat olvasóként sem szeretem, és persze horrort sem, mert annak minden formájától kifejezetten viszolygok. A mágikus-misztikus-fantasy (ahol nem fröcsög a vér) bele is férne, a szuperhősös borderline történetek is, de az én határozottan lányoknak, lányos történeteket szerettem volna készíteni, egészen konkrétan a 13-17 éves korosztály számára.

És magyar, vagy legalábbis: magyar környezetben, magyar szereplőkkel játszódó történeteket. Ennek oka egyszerű, és nem valamiféle nemzeties magyarkodásban keresendő: az egész projektnek azért fogtam neki, mert a nagy hagyományokkal rendelkező, de tömeges olvasói bázisát elvesztett magyar képregénynek szeretnék új lendületet adni, s ehhez új, az olvasók számára érthető és szerethető formanyelvet, képvilágot használni.

Miután előzetesen megítélhetetlen volt, hogy mi lesz erre az olvasók reakciója, nagyon messze nem mertem a japán-koreai lánymangák képi világától eltávolodni és valami hungarikummal próbálkozni. Azt szeretném, ha az alakok, a rajzok, a történetek szerethetők és népszerűek lennének. Ezért úgy gondoltam, ha már a környezet furcsa is lesz, ha megmaradok annak a formanyelvnek a keretei között, amihez a magyar olvasóközönség szokott, az esetleges kezdeti idegenkedés könnyebben legyőzhető. Amin sokat kínlódtam, a történet volt.

A Gál utcának tényleg nem sok köze van a Pál utcai fiúkhoz, legfeljebb „kulturális áthallás” szintjén. Lehetne persze az eredeti Molnár Ferenc regényből is mangát csinálni, de nagyon-nagyon keveseket érdekelne – mint ahogy a kötelező olvasmányként rájuk erőltetett regényt se szeretik a gyerekek, ezt se szeretnék. Lehetne újabb magyar klasszikus is (az Abigél tényleg ilyen), vagy kosztümös ifjúsági történet is (kezdetben még eljátszottam azzal, hogy pl. az évtizedekkel ez előtt megjelent ifjúsági képregényeket hogyan lehetne mangásra igazítani), pl. mint a kuruc korban játszódó Ördögfióka esetében,



de mikoshiki-vel egyetértve én is biztos vagyok abban, ezt az olvasóközönség nem kedvelné.

Arra is rájöttem (szerencsére), hogy ha hiteles, az érintett korosztályt megszólítani tudó történetet szeretnék, akkor nem nekem kell magam a tizenévesek helyébe képzelni, hanem olyas valakinek kell írnia, aki benne él, létezik ebben a világban. A Szent Johanna… ilyen szempontból zseniális és hiteles: viszont én olyat nem tudnék írni. A manga kötött szabályokkal, s ahogy morwen is fellistázta, alapvető jellem-típusokkal dolgozik – az olvasók várják, sőt, elvárják hogy ezek a történetben megjelenjenek – a történetet „rá kell írni” ezekre a követelményekre. Ezt nyilván én nem tudom megcsinálni, de szerzőtársam, Lora, a Zongoraszólam írója, aki 15 éves és a mangán „nőtt fel” igen – ezzel próbálkozunk most a Zongoraszólam című one-shot elkészítése során. Ha ez sikerül, a tőletek kapott visszajelzéseket is figyelembe véve dolgozzuk ki a Gál utcát is.

Amelyekből (yuppi!!!!) azt látom, hogy a rajzokat általában szerethetőnek, rendben lévőnek tartjátok. Milcsa dilemmája – érzi, hogy valami VAN a rajzokkal, de nem tudja megfogalmazni, mi – is érdekes: talán az van mögötte, hogy még a ceruzás változatot látjátok, a végső hangulatát, formáját – ami akár el is rontani - majd a kihúzással nyeri el. A követendő/követhető stílus megtalálása jelentette a legnagyobb gondot – végül (remélem) sikerül.

Összességében tehát én egy nagyon fokozatos megközelítéssel haladnék, nem nagy és sokkoló műfaji nyitásokkal és maradva a shoujo-nál, és komoly korlátok között. A szexualitást pl. a mi kultúrkörünk egészen másként éli meg, s ami egy japán környezetben játszódó történetben (a maga helyesen értelmezett szimbolikájával) a helyén van, a magyar környezetbe átvéve nagyon kiverheti a biztosítékot.

Kicsit ehhez kapcsolódva lenne egy kérdésem is. Páran korábban felvetették, hogy shoujo vagy bishoujo helyett talán érdemes lenne fantasy vagy mágikus-misztikus történettel próbálkozni. A fantasyra jó példa volt a Kardforgató újra gondolása



Ez egy későbbi szakaszban nekem is tetszene, de ezt is csak „magyarítva” tudom elképzelni, azaz a magyar mitológia és motívumkincs összefüggésében. Hogyan fogadnátok egy ilyen kezdeményezést?

Ehhez picit többet kellene tudnunk az eredeti történetről, ami - ha jól értem - a te saját történeted?

Egyébként én nem biztos, hogy 100%-ig jó példája vagyok az átlag animés-mangás közönségnek, mivel én az általad megcélzott korosztálybeli időszakomban nagyon szerettem a kifejezetten magyar irodalmi művön alapuló képregényeket, most kettő jut eszembe, a Beszélő köntös és a Törökfejes kopja. Továbbá a magyar motívumokra épülő fantasyt is kedvelem.

Szerintem, ha a shoujo-t csinálna akkor lehetne az iskolás történetet az ilyen korú lányok iskolai élete alapján írni, persze csak akkor ha elvállalják a hogy ezt megosztják a nagyközönséggel.
Itt arra gondolok, hogy egészen olyan részletekig elmenve mint pl. a Vitamin című mangában, bár az ott ábrázolt eseményekről ha van/létezik nálunk is mindenki inkább hallgat.

Valamint a magyar monda/mese kincset is szívesen látnám ilyen formában nem csak az irodalomban, bár a Magyar népmesék/Mondák a magyar történelemből/Mesék Mátyás királyról című sorozatok szerintem lefoglalták már ezt a kategóriát. Bár azok mind filmesítve vannak és nem rajzolt formában,
(bár a magyar népmesék úgy is) de nekem ezek ellenére is tetszik az ötlet.
Na igen, azokat amiket Aqualuna említett én már nem ismerem, de érdekelnének.

Azért azt ne felejtsük el hozzátenni, hogy az itt eddig megszólalók közül egyikünk sem felel meg a célpopuláció paramétereinek (13-17 éves lány), csak a szerző informálása érdekében.

Továbbá az önmagában is érdekes kérdés lenne, hogy mit szólnak mindehhez azok, akik vásárolnak, és nem letöltenek vagy online olvasnak csak mangát, hiszen úgy értelmezem, hogy a fentiek papíralapon jelennének meg, márpedig kiadás szempontjából ugyebár lényeges, hogy lenne-e kereslet (hacsak az embernek nincs elég pénze a magánkiadásra csakhogykilegyenadva).

Szia!

A Misztikusabb témával simán megbírnál fogni több ezer fiatalt. Amibe szerepelnek vámpírok szellemek vagy valami hasonló . De a fiatalság egy romantikus témával is beérné... szerintem..

mièrt is ne lehetne be csempèszni a mangàba a magyar hagyomanyokat, mondàkat (a lovas kèprol jutott az eszembe), mint ahogy a japànok is teszik legyen az modern stilusu vagy regi, ok is mindig arra torekednek ,hogy àtadjanak az olvasònak valamit ha keveset is a kùltùràjukbòl. a legtobb mangàban elofordulnak. pl:a kimono,a csresznyefàk, templomok, szentèlyek, futon stb..
es ha szerintem màr magyar manga akkor legyen is benne valami magyaros ès ez tehetnè egyedivè.

Azért a mangás megjelenésnek, magának a rajzolásnak és ábrázolásmódnak megvannak a maga jó kis trükkjei, amik a tudatalatti felől támadva teszik vonzóvá képileg. A manga nem egyszerűen rajzban elmesélt sztori, mint sok hagyományos képregény, a manga többet tud. Nem véletlen, hogy még az amerikaiak is majmolják már ezt a stílust, egészen az összetévesztésig, hogy csak az Avatar sorozatot említsem (jó, ez nem papíralapú), amit rengetegen vélnek animének, pedig hát nem az. De amerikai képregényrajzolók is átveszik a stílust, erre példaként a Miki Falls sorozat készítője ugrik be, akinek a rajzai szerepelnek a Moziterem Rajziskolájában is. És az is elgondolkoztató, hogy a Marvel klasszikusok meganimésíttetnek. Vagyis: a formai megjelenés szerintem eléggé kulcs, és ha a mögötte levő sztorival az elején sikerül elkapni a közönséget, akkor szerintem utána már kevésbé számít maga a sztori kategóriája, tehát, hogy most távol-keleti misztikus, vagy európai romantikus (jut eszembe, még Harlequin történeteket is megmangásítottak!).

Sziasztok,

sikerült némi előre haladást elérni a Zongoraszólammal - minderről részletesebben - néhány új rajzzal illusztrálva - itt olvashattok.

Csakugyan sokat gondolkodtam azon, hogy a ceruzarajzok milyen stílusban nyerjék el végleges formájukat. Végül - nem megtagadva a "klasszikus" képregényes múltat sem - valami ilyesmit gondoltam...



Mit gondoltok róla?

Üdv

Na akkor itt a beígért újbóli hozzászólásom. Elolvasgattam néhány blogbejegyzésedet Karuta-san (bár még mindig nem az összeset). Én nem vagyok egy nagy mester sem mangában sem elemzésben. Vannak viszont dolgok, amiket azért el tudok mondani. Elsőként a rajzaiddal kapcsolatban egy pár gondolat.

A Zongoraszólam példáját véve: Az első rajz engem nagyon emlékeztet a Sailor Moon stílusára, vagy sokkal inkább a régebbi korszak stílusára. Remélem nem veszed zokon, ha megmondom, hogy nem rajongok ezért a rajzolástechnikáért. Viszont a második képen rögtön ott az ellenpélda, az már sokkal jobban tetszik, főleg bal oldalt a 2. és 3. arckép. Lehet ám mondani, hogy egyértelműen a frizura a gondom, viszont itt leszögezném, hogy az első képen az arc is a "régi" stílusban lett megrajzolva. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: nem túl modern. Ne feledjük, hogy a tinédzserek (közülük is azok, akik még nem ismerik a mangákat, vagy csak nem foglalkoznak velük) a célközönség, nem pedig a téma veteránjai vagy az idősebb korosztály (nem zárom ki a lehetőséget, de elsőre ez így logikusnak tűnik).

Másodikként a történetírásról. Nagyon örülök, hogy olyasvalakire bízod ezt, aki tényleg "benne él" a korosztályban. Meglehetősen pozitív érzésekkel áraszt el a nyitottságod/nyitottságotok. Ehhez a partneri kapcsolathoz csak sok sikert tudok kívánni.

Következik a "Manga nyelven megszólalni..." sorozat. Az írásra nem nagyon tudok mit mondani. Blog poszt. Látom a törekvéseidet. Respect. Tetszenek. Pont.
A képeken elméláztam egy kicsit és azt kell mondjam, hasonló eredményre jutottam, mint a korábban kifejtett ízlésem (személyes ízlésről van szó, ne felejtsd!). A skiccek 3/4 része igen tetszetős és azt a bizonyos "modernebb" stílust képviseli, aztán tipikusan az utolsó képeken (kivétel az 1. rész) megjelenik ismét a másik fajta rajzolás.
Ettől függetlenül meg vagyok elégedve azzal, amit bemutatsz. Komolyan.

Végül pedig egy pár szó még javaslat gyanánt. Tudom, hogy egyelőre még a tájékozódás/próbálgatás fázisában vagy, de javaslom készíts egy-egy teljes értékű, mangába illő oldalt. Nem kell tizenórákat beleölni, csak legyen teljes. Az se baj, ha az eddig felvázolt történetekhez 0 közük van. Hadd lássuk, hogyan képzelsz el egy kiadásra szánt oldalt. Valószínűleg jobban fel fogjuk tudni mérni a helyzetet és még jobb tanácsokat/felvetéseket adhatunk, mint eddig. Vagy... legfeljebb közöljük veled, hogy inkább hagyd az egészet. xD (Csak viccelek)

Na ennyit mára belőlem. Remélem segítettem valamit még ha csak egy tinédzser személyes véleményét írtam is le.

Üdv,
Shiratori kun

Én az utolsót választanám, vagy ha kevésbé kawaiit akarok, akkor az előtte levőt. Az arcberendezés arányaival játszik, szemek-orr-szemöldökök távolságával. Gyakorlatilag a szemeket viszi egyre lejjebb, ha jól látom. Az orr és a szemek az utolsón vannak legközelebb, ami közelebb áll a normálishoz és a szupernormálishoz (babaarc) is. (Szerk.:bár a szemöldökök meg iszony magasan vannak, szóval mégse... Először fel sem tűnt, hogy azok a szemöldökök. ) Egyébként nem misztifikálom túl, arra gondoltam, hogy a mangának megvannak a maga vizuális trükkjei, például a rajzuk azért (is) fogja jobban meg az embereket, mert a biológiai ösztönökre épülő vizuális kulcsokkal él. (Lehet más képregényekben is van ilyen, ebbe inkább nem megyek bele cipész maradjon a kaptafájánál alapon. )

Ha ezt nézem, itt is iszony fent vannak a szemöldökök...

Ütöget a laposguta, mert most szállt el egy hosszú, quote-okkal telerakott válasz...

Így most csak a legutolsó reflexiót ismételném meg: mikoshiki felvetése a modernségről tulajdonképpen a kulcskérdés. A mai magyar "manga kulturális térben" számtalan stílus él együtt - a kilencvenes évek sikereitől legújabb történetekig. Van, ami népszerűbb.

A népszerűség és a modernség között van-e közvetlen kapcsolat? Én csak eltérő stílusban tudok elképzelni akciót és szerelmes-romantikus történetet, ugyanúgy képtelenség megrajzolni, mert mindegyik más érzelmi hozzáállást közvetít.

Tehát: mi a modern? Tudnátok erre példákat mondani/feltenni?

köszi:

Nekem az első tetszik a legjobban a sorozatból

Mondjuk nekem a kifejezetten ronda, aránytalan, groteszk fejek is tetszenek, meg elég sokféle stílus van, és mindegyiknek vannak rajongói. Persze ha a tömegeknek tetsző dolgot kell rajzolni, akkor tényleg a hagyományosabb értelemben vett szép arányokra kell törekedni, aminek a veszélye az lehet, hogy unalmas és lapos lesz az egész. Itt is azt lenne érdekes megnézni, hogy mi tetszik a fiataloknak, mert nyilván az ő korosztályukon belül is van szórás, de van ami a többségnek bejön. Nekem pl. nem jönnek be a Miyazakis lányok a kerek szemükkel és lekerekített formáikkal, kicsit zömöknek is tűnnek. A CLAMP kinyújtott figurái is elég egyediek, nem is mondanám szépnek vagy arányosnak, de még mindig érdekesebbnek tartom.

Szerintem viszont mangánál még nem olyan fontos a látvány. Animét könnyebb eladni úgy, hogy jól néz ki, de a története pocsékul van összerakva, mert a mozgókép kellően le tudja kötni az embert. Mangánál fontosabb a történet, mert nem sok embert tudnak lekötni szépen megrajzolt fekete-fehér alakok.

Mi a modern... hmmm... Ha időben nézzük akkor én a 2000 utáni mangákat/animéket nevezném modernnek kb. "kortársnak" meg a 2010 utániakat. Persze ott vannak az éveken keresztül futó mangák is, amik nem sokat változnak az évek folyamán.

Példák:

Nagyon sok fiatal lánynak bejön most a vampire knight, mert az Animax leadta szinkronosan ha jól tudom. Na annak van mangája is és a képi világa az jellegzetes bishounen, ami úgy általában eladható ennek a korosztálynak.


A másik műfaj ami népszerű a romantikus iskolás komédia, ilyen pl a Toradora


És ami még pár éve népszerű volt a Nana, aminek az animéjét szintén leadta az Animax. Ez is tipikus lányos történet útkeresésről, sok drámával, csinos de veszélyesen élő rockersrácokkal (na igen, japánban a rock nem egyenlő a sörvedeléssel, ápolatlan szakállal és kopott bőrdzsekivel)