Valaki magyarázza meg nekem, hogy európai szemmel nézve, a 12-28 éves korosztálynak készülő animékben tipikusan jelenlévő erkölcsi értékek és viselkedésminták miért hasznosak a fiatalok lelki fejlődése szempontjából.

Konkrét példa: több anime fő témái közé tartozik a barátság. Sokszor egészen elvont értelemben beszélnek a barátság fogalmáról, és imperatívuszokat fogalmaznak meg, hogy egy barát így meg úgy kell viselkedjen, mert ha nem, az nem igazi barát. Máskor pusztán a szereplők cselekvései mutatnak követendő példát arról, hogyan kell viselkedjen egy barát a különböző helyzetekben.

Vegyük például a Narutót (szép magyarosan írva). Célközönsége a tizenévesek, és központi témája a szereplők közti barátság, sőt, talán nevezhetjük a fő cselekményszálnak a Naruto-Sasuke-Sakura trió közti barátság történetét. A sorozatban azt látjuk, hogy Sasuke saját döntése alapján eltávolodik ettől a csoportól, és egy idő múlva már nem barátként gondol rájuk, nagyjából elveik különbözősége miatt. Naruto ezt nem fogadja el, és ha a mi világunk fogalmaival szeretnék élni, "zaklatja" Sasukét, már mikor találkozni tud vele, és meg akarja győzni arról, hogy legyenek újra barátok és éljenek együtt Konohában stb. Ez az alaphelyzet nem annyira egyedülálló, sok animében fordulnak egymás ellen barátok, akik a sorozat végére ismét barátok lesznek.

De mit sugall Naruto viselkedése, és milyen példát állít a fiatalok elé? Lényegében azt, hogy te döntöd el ki a barátod, abba a másik embernek nincs beleszólása. Sőt, bármennyire is zavaró a jelenléted és a makacsságod a másik fél számára, ha kitartóan "zaklatod", akkor végül meg tudod győzni róla, hogy a barátod legyen. Az animék persze mindig jól végződnek, és a másik fél belátja, hogy tévedett, és adott szituációban ő volt a "gonosz", de már megbánta, és újra barátok lesznek. Szerintem ez a hozzáállás veszélyes a valóságban. Ha egy felnőtt csinálja akkor persze még veszélyesebb és büntethető is, ha feljelentik az illetőt zaklatásért. Lényegében a barátságnak egy hatalomelvű modelljét mutatja, amiben annak van igaza aki erősebben kitart a véleménye mellett, és erre barátságot is lehet építeni, ha a saját elveidet rá tudod erőltetni a "barátodra".

A mi világunkban hogyan festene Naruto és Sasuke története? Valószínűleg az iskolából ismerné egymást a két barát, de aztán családi okokból Sasuke elköltözne egy másik városba, új életet szeretne kezdeni, ezért megszakítana minden kapcsolatot régi barátjával, és minden idejét a karrierjének szentelné. Naruto viszont kötné az ebet a karóhoz, és állandóan telefonálgatna, küldözgetné az e-maileket, akár személyesen is elutazna Sasuke városába, hogy találkozhasson vele. Sasuke helyében ezt nyilván idegesítőnek találnánk. Viszont ha hiszünk a "barátság erejében", akkor Naruto példáját követve mi is zaklatnánk Sasukét, aki nyilván rosszul gondol valamit, és a karrierjét a barátai elé helyezi, ami "hibás gondolkozás" Naruto értékrendszere szerint.

Azért Naruto nem teljesen intoleráns az animében, de a tapintatot és a toleranciát felülírja benne az a megszállott elképzelés, hogy Sasuke számára az a legjobb, ha visszajön Konohába és barátokként élnek tovább. Az animében persze semmi önző gondolat nem merül fel, hogy Naruto valójában birtokolni akarja Sasukét, mint egy férfi-nő kapcsolatban sokszor a férfiak szeretnék a nőt, mivel ő a teljesen önzetlen főszereplő, aki példát mutat, de emellett mulatságos kis hibái is vannak, ami miatt szerethetőbb. Viszont erkölcsi nézeteltérésekben mindig neki van igaza, ez jött le a sok száz fillerben, amikben a kis nindzsák élén Naruto mindig megmondta a tutit a rossz úton járó embereknek valami nagyon hősies tett után.

Tehát Naruto a szócső a sorozatban, aki megfogalmazza az erkölcsi mondanivalókat, amit aztán sok millió fiatal néz világszerte. Persze ez csak egy példa, de én ebben az esetben sem vagyok biztos benne, hogy jó dolog-e a barátságról ilyen példát mutatni egy olyan rázós időszakban, mint a kamaszkor. Az egy dolog, mikor egy 10 éves gyerek azt hiszi, hogy tud repülni, teljesen más viszont az, mikor egy 16 éves a személyes kapcsolataiban animékből vett viselkedésmintákat utánoz. Ezt tudatosan is megteszik, köszönések, szófordulatok, kifejezések, vicces formájában, de nyilvánvaló, hogy nem tudatosan is formálja az értékrendszerüket, akár az olyan alapvető fogalmakról, mint a barátság. Ha pedig egy tizenéves fiatal értékrendjére nagyobb hatással vannak az animék, mint a szülők és az iskola - és ezt nem tartom teljesen lehetetlennek - akkor nagyobb tétje lesz annak a kérdésnek, hogy milyen értékeket közvetítenek az animék.

Felhozhattok más példákat is, vagy ha valaki otthon van pedagógiában vagy pszichológiában, akkor érdekelne a véleménye, hogy egyes animék miért jók vagy rosszak azoknak, akiknek szánták őket eredetileg (szóval nem arra gondolok hogy 13 éves gyerek korhatáros animéket néz).

Előrebocsátom, csak a példád miatt, hogy a Narutót kb. addig láttam, amíg Naruto és Sasuke először komolyan összecsapnak Sasuke visszatérése után. Az érvelésedben annyi a hibás, amikor párhuzamba állítod a mai világgal szerintem, hogy 1) ez egy fiktív sorozat, ha úgy tetszik "mese", és az ilyeneknek megvannak a maga szabályai. 2) Sasuke nem karriert építeni és a saját világát élni megy pusztán egy másik városba, hanem kb. olyasmi történik vele mint Anakinnel a Star Warsban, vagyis a sötét oldal áldozatául esik. 3) Ha a barátod áldozatául esik valaminek, amely minden tudomásod szerint rossz, pl. drogozik, alkoholista lesz, garázdálkodik (a való életből véve példákat) és "rossz társaságba keveredik", akkor mivel szerinte neki ez így jó, neked, mint barátjának, hagyni kéne szépen, és azt mondani, ok, ennyi volt a barátság, szép volt, jó volt, vége volt? 4) Attól, hogy valaki máshova költözik karriert építeni, még nem muszáj megszakítania a régi baráti kapcsolatait. Nyilván van számtalan példa arra, hogy ez megtörténik, de lehet az ellenkezőjére is. Kapcsolat fenntartása ide vagy oda, attól még, hogy távolra költözik, ugyanúgy szeretheti a korábbi barátait.

Te pl. milyen barátság-képet ábrázolnál az animékben?

Természetesen nem lehet teljes párhuzamot vonni egy fiktív történet és a valóság között. Viszont a fiktív történetek, a "mesék" hatnak az emberekre, és a nevelésben is használják őket. Sok anime ilyen szempontból a mese szerepét tölti be, mert ahogy egy mese, úgy egy anime is rendelkezik valami tanulsággal, amit az életben lehet alkalmazni. Persze nem a nindzsa technikákat. A Bibliával is ez a helyzet, az is többnyire fiktív történeteket tartalmaz, amelyeknek van erkölcsi tanulsága, megmondja, hogy egyes élethelyzetekben hogyan viselkedjünk. Szóval párhuzam vonása helyett, példázatként tanulhatunk fiktív történetekből, ha úgy épülnek fel, hogy ezt lehetővé teszik. Egyes animék erre alkalmasabbak.

A Naruto cselekménye kicsit bonyolódott azóta, de Naruto változatlanul Sasuke nyomában lohol. A nindzsás dolgokat tényleg nem lehet áthozni a valóságba, próbáltam keresni olyan elemeket amiket át lehet, vagy olyan valós élethelyzetet amit hasonlónak vélhetünk, és alkalmazhatjuk rá a Naruto által mutatott viselkedést. Szóval csak példát próbáltam mondani. A lényeg, hogy az animében egyértelmű szokott lenni ki a rossz, ki a jó. A valóságban nem szokta az ember bátyja lemészárolnia családot stb, viszont más dolgok miatt ugyanúgy gonosznak láthatunk valakit, vagy hibásnak vélhetjük a gondolkozását, ahogy az animében is történik. A lényeges az, hogy ilyenkor hogyan viselkedünk. Nem vagyok benne biztos, hogy Naruto viselkedése az egészséges, társadalmilag elvárt norma egy ilyen helyzetben, ezért nem vagyok benne biztos, hogy ezt kellene sugallni a fiataloknak.

Fogalmam sincs milyen példát kellene mutatnunk a barátságról tizenéveseknek, csak azt látom, hogy ha a valóságban is hasonlóan viselkednének ilyen téren, az nem lenne jó. Ellenpéldának a Honey & Clovert hozhatnám fel, de az nem tizenéveseknek szól. Viszont az abban jelenlevő kapcsolatok életszerűek. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a gyerekeknek szóló tanító jellegű történetek túlzásokat tartalmaznak, amit viszont félreértelmezhetnek a gyerekek, és talán éppen ez zavar, hogy valaki nem példázatként kezeli a mondanivalót, hanem követendő modellként.

Amúgy érzem én, hogy valamit nagyon félreértek ebben a témában, csak nem tudom mit.