Re: Az otakuk szabadideje
Nos, az előzőekkel ellentétben nálam meglehetősen passzív hobbikról van szó...
Vegyük például az álmodozást. Olyan szinten mesterfokon űzöm kicsi korom óta, hogy doktori címet adhatnának érte. Ha 40 percet kell várakozni valahol,nekem nem probléma. Annyi idő alatt én simán "alapítok egy királyságot", vagy " egy expedíción veszek részt" stb,stb. Szóval könnyen lefoglalom magam. Aztán amikor szólítanak,akkor "visszatérek".
Egyébként ezt akkor is szoktam csinálni, ha a valóságban valami rossz történik. Olyankor elképzelem a dolgok kimenetelét úgy,ahogy én szerettem volna. Így egy egész picit helyreáll a morálfilozófiám.
Ha valaki esetleg olvasta a Tüskevárat,akkor talán tudja, miről beszélek. Ott a főszereplő fiúnak évekig unalmas vakációi voltak, ezért szeptemberben a többieknek mindig valami kitalációt mesélt. Igazából nem őket akarta lenyűgözni,vagy hazudni nekik,hanem saját magának mesélt. Abban a pillanatban nemcsak a hallgatói,hanem ő maga is elhitte,hogy azok az élmények vele megtörténtek,és ez boldoggá tette.
Továbbá szeretek olvasni,zenét hallgatni,szoba biciklizni.
Nagy álmom,hogy egyszer ,hogy egyszer sikerül elindulnom a szobabiciklimmel.
Valamikor szeretek gondolkodni is, aztán megunom a saját gondolataimat, és egy ideig nem szeretek.
Bár a virtuális locsogásom nem ezt tükrözi, de szívesen hallgatok másokat.
Imádok sétálni! Rengeteg apróságra "vadászom" közben: madárcsicsergés, falevél rezdülés hangok,napfény és minden más apróság fontos számomra.
Persze,mivel nem vagyok időmilliomos rendszerint ezt a hobbimat a suliba menéssel és hazajövetelemmel kötöm össze. De így legalább jól kezdődnek a reggelek.
Azt hiszem ennyi.
Köszönöm minden bátor jelentkezőnek,aki végigolvasta!
Ui: Aqualuna, ha valaha azért mégis nyakadon maradna a süti, Miskolc felé címezd.