Vannak olyan verselési formák, amiknek kifejezetten dallama, ritmusa van, pl Jannus Pannonius versei, hogy magyar példát hozzak. Vannak bordalok, ÓDÁK, indulók, SZÓZAT...stb megzenésíve.
Így átgondolva nincs különbség közöttük, egyedül az egyszerűség és hétköznapiság van, nem úgy , mint a múltban tapasztalt költők esetében, ahol volt prózaiság metaforákkal, hasonlatokkal, szinesztézisekkel...stb..., történelemre, személyekre utalással, amik nélkül nem érthető a vers.
DE! Ha a modern verseknek jellemzője az egyszerűség, trágárság (esetekben), köznyelvi megfogalmazás, érthetőség azaz egyértelműség, akkor sajnos nevezhetjük annak, ha az irodalom úgy akarja (szerintem nem úgy akarja X) ). Nem hiszem, hogy rapszöveg fenn fog maradni. Egyébként a többi zenei műfajra is jellemző lehet a verselés.
Én a rappet a szólás szabadságába sorolnám, mert még zenének is nehéz nevezni, inkább zenei aláfestésű ritmusos szövegnek... Vegyünk pl egy politikust a szónoklata közben, rakjunk valami instrumentet a háttérbe, és megvan a rap.

When God had made the earth and sky,
The flowers and the trees.
He then made all the animals,
The fish, the birds and the bees.
And when at last He'd finished,
Not one was quite the same.
He said, "I'll walk this world of mine,
And give each one a name."
And so he traveled far and wide
And everywhere He went,
A little creature followed him
Until it's strength was spent.
When all were named upon the earth
And in the sky and sea,
The little creature said, "Dear Lord,
There's not one left for me."
Kindly the Father said to him,
"I've left you to the end.
I've turned my own name back to front
And called you dog, my friend."

Tóth Krisztina

Csillag

Nem tudom, hogy én neked ki voltam,
de önmagamra úgy tekintek, mint aki
mellőled emlékbe itt maradt.

Most is úgy képzelem, az volt a létezés.
Rángó születés és kacér halál között
néhány érvényes, örvényes pillanat.

Testek beszéltek, de amit
elmondtak akadozva, annak
kevés köze volt szóhoz, szerelemhez.

Csak annyi, mint – riadt eufemizmusok –
emésztőgödörnek az emésztéshez, vagy a
gyepmesternek a nyári gyephez.

Az az éhség volt, az űrökön át zabáló,
újabb űrbe harapó lobos éhség,
az a sistergő, vörös óriás,

csak a kavargó égbolt, túl a testen,
táguló köd a földi percben,
és a fekete égen nem is volt más,

testek beszéltek iszonyú,
üszkös nyelven, kék lánggal égve
át az időn: füstölgő csillagok.

Próbáltam, persze, szépen élni,
de csak az anyaggal bírtam szóba állni,
és megijesztett, hogy belül mi ragyog.

Takács Zsuzsa

Madarak beszélgetése a kertben

Nagyszerű dolog élni, mondják: zuhanást
játszunk, miközben hintáztat a boldogító
hullám. Tetszésünk szerint forgatjuk
fejünket előre-hátra. A szárny nélküli lény,
a szerencsétlen, visszafordul a földi határoknál,
s a hegycsúcsokon fölnyársalja magát.
Kategóriáik papírtigrise nekünk nem parancsol.
A tépőfog ejtette sebből a látszat vére csorog.
Az ember törekvése, hogy sötét filozófiája
dimenziói közé szorítsa röpülésünk, szánalomra
indít. Ablakuk előtt csattogjuk, rezegjük:
nincs hely és nincs idő, de rettegnek tovább.
Könny helyett tollunkat elejtjük értük.

Rab Zsuzsa

Otthont adsz

Amint az ajtón benyitok,
kezemnek
otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekvés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek, felbátorodva,
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rejtett örülnivalót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát.
Csak annyi kell, hogy a kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.

Mészáros Ferenc

A fény ágyasa

Aki a fénnyel fekszik össze
ágyasa marad örökre,
s úgy éli meg a látszatot,
mint szerelmet, varázslatot.

Sinka István

Sötét esztendők

Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.

Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.

Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
-kastélyt vehettem vón’
gyertyám fénye árán.

Kastélyt vehettem vón’
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.

~ haikuversek ~

kaszuga mező
gyöngyköles gyökerével
festett ruhámon
Sinobu-minta - szívem
mélyén szerelem-örvény.


micsinokui
Sinobu-minta gyanánt
vajon ki miatt
örvénylik az én szívem?
Egyedül temiattad.


ébren sem voltam,
el sem aludtam, éjjel
így virrasztottam,
s most e tavaszi lassú
esőben merengek én.


ha szeretsz engem,
fű-benőtte kunyhóban
hálsz velem, bár a
kimonóinkat kell majd
a földre terítenünk.


tán egy másik hold
világol? S a tavasz sem
az, ami rég volt?
Én vagyok csak egyedül
szívemben változatlan.


bárcsak mélységes
álomban elmerülne
őrállód, aki
az én titkos utamat
éjente elrekeszti.


mikor az úton
azt kérdezte: "mi ez itt,
talán igazgyöngy?" -
jobb lett volna harmatot
mondanom s harmattá válnom.


ahogy növekszik
a megtett út, mindinkább
visszahúz szívem.
Irigylem a habokat,
hisz ők visszatérhetnek.


a sinanói
Aszama-hegy ormáról
füst száll az égre.
Akad-e olyan vándor,
aki ezt ne csodálná?


van feleségem -
mint a viselő ruhám,
közel áll hozzám.
Tűnődöm szomorkásan:
megtett utunk mily hosszú.

Titeket is betámadnak facebookon azzal hogy oszd meg a kedvenc versedet? Kiváncsi lennék a véleményetekre, hogy ez mennyire idegesitő/álszenteskedő/jó/pislákoló fény az éjszakában stb.

Kinek mi, szerintem akkor megy át idegesítő szintbe amikor kitettél már egy verset és kapásból kapod a következő meghívást. Jó dolog csak nem kell túlzásokba esni. De van aki verset sem tud kitenni egyik volt osztálytársam azt írta privát chaten, hogy ő egy verset sem tud, és ezen a ponton kicsit elgondolkoztam, hogy jön vagy már van egy olyan generáció akinek gőze nincs az irodalomról.

Nekem tetszett az ötlet, főleg mivel jó ismerőstől kaptam és nem vadidegentől. Mikor másodszor jött, akkor viszont már figyelmen kívül hagytam, az amúgy is csak egy távoli ismerős volt, én meg már egyszer kitettem.

Vajon mi jöhet még kedvenc vers után? Oszd meg a kedvenc filmes/regény idézetedet, kedvenc ovis mondókádat, kedvenc káromkodásodat, kedvenc barátok közt részed címét, kedvenc vámpírodat, kedvenc hupikék törpikédet, tegyél fel fényképet a kedvenc zoknidról, cipődről stb. Lehet inkább ki kellene bővíteni a facebook adatlapot hogy ott lehessen ilyeneket betenni, és akkor már nem kell kérdezni.

Amúgy versekkel kapcsolatban ma volt egy pozitív élményem, végre találkoztam egy emberrel, az elsővel hajón aki rajtam kívül fejből tudott idézni Csokonai verset. El is szavaltuk félig a sok indonéz meg csak bámult Lassan megint elkezdek verseket kiplakátolni a kabinom falára.

Azért a kedvenc vers a szépirodalom és a műveltség terjesztését segíti elő, úgyhogy én nagyon nem említeném egy lapon az általad felsoroltakkal.

A kedvenc zokni meg az öltözködési kultúra terjedését

A kettő között az a különbség, hogy zoknit sokkal többen hordanak, mint ahányan verseket olvasnak.

ilyen téren már az egész FB-t lehetne utálni, mert teljesen arról szól, hogy mindent megtudjon az emberekről, ráadásul önkéntesen. Közben meg lassan talán többet használják az emberek, mint a net összes ezen kívüli részét összesen. Talán még a Google ilyen mamut, meg néhány másik szervezet. Szerintem inkább ez a félelmetes. De még lehet úgy dönteni, hogy valaki nem tölti ki az adott mezőt, ha nem szimpi, vagy fel sem regisztrál. Igaz, gyakorlatilag a rendszer számára ez is egy statisztikai adat lehet, ha így tesz. Más kérdés, hogy a net tényleg már nem, vagy talán soha nem az egyenlő esélyekről szólt és ez egyre inkább látszik, ahogy sorra halnak be a kisebb közösségű oldalak.
A vers egy közkincs, nem baj ha terjed, az embereknek sem árt ha néha elolvasnak egyet, csak kár, hogy ezzel megint az FB látogatottsága növekszik.
Az ember ki akar tűnni, nyomot akar hagyni, meg akar ismerni dolgokat, másokat, ez egy természetes dolog. Az FB és társai páratlan lehetőséget nyújtanak ilyen dolgokra. De közben beleintegrálnak észrevétlen egy szabályozott kollektívába is, ami az egyénből adathalmazt, statisztikát gyárt. közben gyakorlatilag elveszi az önmagunk intim szféráját és egyéni szabadságát. Egy sajátos lenyomatot készít rólunk, ami lehet teljesen hamis kép is. Gyakorlatilag függővé vállunk a rendszertől. Így már nem lehet beszélni egyéni szabadságról. Így pont az egyéni nyomhagyás válik paradoxonná. Nem baj, a kutatók is páratlan adathalmazokhoz jutnak így, pl. pont a mesterséges intelligencia kutatásokhoz. Uh lehet, hogy a technikai fejlődés gátja maga az ember, főleg mert egyén is tud lenni, vagy nem tudja utolérni az általa gerjesztett technikai fejlődés egyre gyorsuló száguldó vonatát? Mi lesz velünk? Talán érdemes elolvasni Madách: Az ember tragédiáját. És egy új mezőbe azt is be lehet rakni talán majd egyszer a FB-on.

Akkor ha már felmerült, részlet:

"...Míg minden megtelt, míg minden kihűlt,
És megmarad a semleges salak. -
Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi. -
Te nagy konyhádba helyzéd embered,
S elnézed néki, hogy kontárkodik,
Kotyvaszt s magát istennek képzeli.
De hogyha elfecsérli s rontja majd
A főztet, akkor gyúlsz késő haragra.
Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? -"

Az ember tragédiája, első szín

Yo!
Amikor az Let's Eat című koreai sorozatot néztem akkor láttam az egyik jelenetnél mikor az egyik éteremben voltak a szereplők és ott volt egy táblára írva és a falon volt hogy:
''Ti, kik sok rizst esztek magányotokban.
Ti, kik sokat alszotok unalmatokban.
Ti, kik sokat sírtok szomorúságotokban.
Ezt üzenem nektek:
Úgy rágódjatok az érzéseiteken, mintha riszt rágnátok.
Mert az élet is olyasmi… amit meg kell emészteni,,
Akkor muszáj volt le írnom ezt magamnak mert ez egy szép versnek is meg felel szerintem

Van egy másik vers is de ez már nem filmből van.
Alkonyat és a Pirkadat .
Jő az alkonyat leszáll az éj,
Lemegy a nap eltűnik a fény.
Az emberek nyugodni térnek,
S talán máris vége egy évnek.
Mily gyorsan elszalad egy élet,
Az ember addigra még fel sem ébred.
Van aki álmába hal meg,
De van aki sokat szenved.

Jő a pirkadat, feljön a nap,
Az emberek felkelnek,
S indul egy új nap!
Megszületik egy csöppség,
De ezért meghal egy vénség.
Ennyi egy élet,
Egy körforgás!
Megszületik valaki és meghal helyette más.
Sayonara!