Az újonnan feltöltött zenéket itt lehet bemutatni, véleményezni.

Akkor kezdeném is én a két legutóbbival.
Akira
Zseniális anime- zseniális zene a legjobb kombináció. Az OST Geinoh Yamashirogumi együttes munkáját dícséri, akikről most nem beszélnék, mert nem ismertek a populáris világban és mert ez az egyetlen OSTjük. Igazi műfajkeverés, bár mégis többnyire a tradicionális hangzatnál marad az ütős hangszerek miatt. A szintetizátor misztikussá teszi, így összességében pedig ahogy kedves Wiki barátnénk írja 'spirituális zene' jön létre. Igazi különlegesség, ahogy az anime is.

Fairy Tail
Nem láttam az animét, de a zenéje természetesen hozzám is eljutott, mivel a szerzője nem más, mint Takanashi Yasuharu, akihez többek között a Jigoku Shoujo és Naruto zenéje is fűződik. Véleményem szerint az animerajongók között az egyik legkedveltebb OST-k közé tartozik, valószínű amiatt, mert az alapja rock. Persze Yasuharuhoz híven nem vegytisztán, itt is történik keverés, ráadásul nagyonis jól (vannak tiszta rocktrackek is, amik a régi stílusra emlékeztetnek) Leheletnyi keleti tradícionalitás, egy vödörnyi ír hangzat és hozzá még a legtöbbek kedvenc hangszere, a gitár és persze a jó kezek amik összedolgozzák ezeket, voilá! megszületik a tökély.

Allison to Lillia:
Többségében egy igazán kellemes, nyugtató OST-t kapunk Murai Shuseitől. A második album kicsit komorabb, de az elsőhöz hasonlóan jól komponált trackeket tartalmaz.
Keringő és ballroom-dance hangulatú zenéi ideálisak egy napfényes reggelhez, jó étvágyat hozzá!


Blue Gender:
Ez már egy férfiasabb, keményebb OST, amit az anime meg is követel. Kuniaki Haishima a szerzője, akinek a neve az OST-k, illetve a komolyabb témák kedvelői között ismertebb lehet (Gasaraki, Monster, Spriggan). Hogy őszinte legyek én csak a Dope Gate albumot szoktam hallgatni, mert élvezhetőbb a másik kettőnél (azok már elég nyomasztóak és általánosak), de aki szereti a mocskos , negatív hangulatú zenéket, az ezeket is fogja.

Seirei no Moribito:
Remélem senkinek sem kell bemutatnom Kawai Kenjit, egyik legnagyszerűbb zeneszerzőnket, aki elég nagy hírnévnek örvend leginkább anime-zene téren. Sajnos mint minden alkotónak neki is vannak kevésbé jó művei, amire példa ez. De ne értsetek félre, egyáltalán nem a minőséggel van gondom, hanem a művészi értékkel, ugyanis a trackeket hallgatva olyan érzésem támad, mintha ez a Ghost in the Shell és Fate/Stay night keveredése volna, tehát hangulat és hangszerkeverés terén semmi újat nem nyújt önmagából Kenji. De ahogy említettem, ez cseppet sem ront az élvezhetőségén, zseniális marad az alkotóhoz híven (a fenti tényt leszámítva).

Fate/Stay Night:
Igazán erőteljes, jellegzetes OST-t kapunk Kawai Kenjitől. Azért különösen lényeges ez, mert sok más animével ellentétben a sorozatot nézve a zenék is megragadnak, részről részre egyre ismerősebbek lesznek. Általánosságban azt tapasztalom, hogy ha először nézek egy animét és utána hallgatom az OSTjét, aztán valamikor újranézem az egészet, a zene javarészt az OST hallgatásból lesz ismerős, nem az animéből. Na ez a FSN-nél fordítva volt: néztem az animét, és utána az OST volt ismerős. Ez szerintem a legnagyobb pozitívum, amit elérhet zeneszerző egy soundtrackel, és Kenji képes rá, amit nem csak ezzel a művével bizonyított.
Az OST hangulata pattogós, csilingelős, némelyik szám komorabb, szomorú és van amelyik elég nyomasztó, sok tracket szöveg nélküli kórus és vokál kísér. Továbbá felcsendül benne egy komolyzenei track is (köszönet érte), az Eirei Chinkon, ami a híres Lacrimosa egy igen jól sikerült feldolgozása. Az eredetivel ellentétben ezt nem vegyeskórus énekli, hanem egy operaénekesnő.
Önmagában is megállja a helyét, de EZ az az OST, ami szorosan és szétválaszthatatlanul összekapcsolódik az animéjével: ha hallgatod, újranézed a sorozatot.
Ha tehetném az összes számot belinkelném mintának, de inkább töltsétek le! Megéri!


Wolf's Rain:
Még nem is szóltam Yoko Kannoról itt. Eljött az ideje.
Kanno is a Legnagyobbak egyike nem csak japán és nem csak az animék részéről. Kísérletező kedve komolyan néhol megmosolyogtat, néhol vegyes érzelmeket kelt, de végülis kompletten nagyon szeretem és tisztelem őt mint zeneszerző és mint művész. Jó hosszúra nyúlik a keze, nagyon sok nagy énekes kapcsolódik a nevéhez és sok OSTjében tovább növelik Kanno jellegzetességét a visszatérő vokalisták, mint pl: Maaya Sakamoto, Gabriela Robin, Ilaria Graziano, Steve Conte és sorolhatnám tovább. A műfaja: jazz, classical, orchestral, electronic, new age, blues, folk rock, electronic rock, pop, art rock.
Ezt a két albumot talán leginkább a jazz, blues jellemzi, de többet nem vagyok képes írni róla sajnos (annyira azért nem vagyok otthon a témában, pláne Yokoval kapcsolatban) bocsássatok meg nekem, nincs akkora tudásom, hogy leírhassam őt. Élvezni kell , de az garantált!!!!

Persze, mert az meg Yoko Kanno
Bár az Escaflowne-nél én hamarabb hallottam a zenét, mint láttam az animét (nem is teljesen). Az Arjunánál igen, Wolf's Rain-nél viszont már nem éreztem ezt.

Yami to Boushi to Hon no Tabibito (YötöBötöHönöTö)
A zeneszerző Akifumi TADA, akinek a nevével most találkoztam először. Ezen igazából nem csodálkozok, ugyanis többnyire olyan animéknek a zenéjét szerezte, amikről egyrészt nem is hallottam, másrészt nagy részüket soha nem nézném meg, de hogy pár ismertebbet megemlítsek: Ehrgeiz, Skip Beat!, Pokemon movie, Tenchi Muyo, Touka Gettan.
Ahhoz képest, hogy az animével kapcsolatban -műfaja és pofátlanul bevállaló jellege miatt- igen kétes érzéseim támadtak, a zenéje egészen jó lett. Jól passzol az animéhez (amit én azóta csak "malac" jelzővel illetek), és hasonlóan hozzá, szemtelen a hangszerezkezelés és keverés is. Csipkelődős viccek, gonosz tervek kiötléséhez és akár végrehajtásához is jó háttérhangulatot ad. Ezen kívül ajánlom még elsősorban nőneműeknek kacérkodáshoz és flörtölgetéshez is.
Jó gonoszkodást nektek, nincs messze április 1!

Úgy látszik megint feladom magamnak a leckét:
Arjuna
Najó...miután leírtam az anime címét, kb 10 percre lefagytam. Mégis hogy kezdhetném el? Hogy írjak erről? Yoko Kannoról -ahogy fentebb már említettem- problémás beszélni, mert olyan műfajt képvisel, amit ha esetleg be tudnánk sorolni valamibe, az nem lenne sem elég, sem pontos. Maximális tisztelet illeti, ugyanis véleményem szerint ez az egyik legjobb OSTje, bár talán elhamarkodott kijelentés lenne. Meglepő és szép hangszereket vagy épp hanghatásokat alkalmaz, meglepően és szépen kezeli őket, meglepőek és szépek a vokálok. Ahogy az egész OST-re jellemző a változatosság, úgy trackeken belül is képes Yoko mindig fenntartani az érdeklődést, sosem válik unalmassá, valami új folyamatosan beköszön. Nagyon tiszták a rétegek, és ahogy észrevettem nála több OST-ben, nem kifejezetten a fokozatosságra való törekvés jellemző rá, hanem folyamatosság. Namost lehet azt mondani, hogy márpedig a fokozatosság a szám lelke, lennie kell egy magasabb érzelmi töltetnek nagyjából a szám harmadik negyedében, és igen egyet is értek ezzel, DE! EZ, illetve Ő egy kivétel! Hogy ki is javítsam magam, van nála is fokozatosság, csak épp nem a megszokott módon csinálja, és ezért talán nem is nevezhető annak. Refrén, mint olyan sok számban nincs, és az a bizonyos érzelmi töltet egy új dolog, ami addig nem fordult elő a számban. Hát ez Yoko Kanno.....egy része. Érdemes szót ejteni Gabriela Robinról a dalszövegíróról és énekesről, akinek a kilétét még mindig homály fedi. Szóbeszéd kering arról, hogy Ő és Yoko egyazon személy, azaz Yoko álnéven, egyelőre bizonyítatlan mindkét oldal. És most teljesen ki vagyok akadva, hogy nem tudom az igazságot. Egyelőre azon az állásponton vagyok, hogy elég valószínű az azonosság.
Na egyelőre ennyi futotta az erőmből, teljesen lenulláz Yoko, ha beszélni (írni) kell róla, így a többi frisset legközelebb.

Kiderült az igazság számomra...Yoko és Gabriela egy személy.
És akkor folytassuk a többi frissel:
Cossette no Shouzou
Yuki Kajiuráról nem beszéltem eddig ezen a fórumtémán, így eljött az ideje, hogy egy méltó OSTvel vezessem be.
Nem mondok sokat, ha kijelentem, a legismertebb zeneszerző az anime világában. Meg sem kísérlek sorolni pár művét, mert felesleges, szerintem mindenki tud mondani olyat, ami hozzá kapcsolódik (a Kicsi Kozett portréján kívül). Yuki keze nem nyúlik nemzetközi irányokba, mint Yokonak, de hazai pályán jó hosszú. Van jópár projectje, amik mind összefüggnek egymással és nem csak az ő személye által. Egyik a See-saw, amiről igazából sokat nem említenék, mert a legkevésbé ismert. Erről csak annyit kell tudni, hogy Chiaki Ishikawa és Yuki duója, készült néhány közös album, amik között szerepel sok-sok anime OP-ED. A másik projectje a FictionJunction, ami gyakorlatilag Yuki vokalistáit foglalja magába. Ennek négy állandó tagja van, akik közül kettőt kiemelve és egy harmadikat -illetve negyediket, de ő most már nem tag- csatlakoztatva megszületett a Kalafina, a zeneszerző legismertebb együttese.
A Cossette OStje kiemelkedő darab még Yuki munkásságában is, nem csupán az animezenék világában. Gyönyörű melankólikus hegedűjátékainak, vokáljainak, operaáriáinak és az elektronikus zenének olyan csodás keveréke ez, ami egyszerre fiatalosan modern és ragaszkodóan klasszikus. Mindenkinek ajánlom meghallgatásra, de elsődlegesen -aki még nem tette- nézze meg az animét, mert az is az egyik legjobbak között szerepel. Maradandó élménnyel gazdagodunk általa, persze csak ha megnyílunk előtte. Fedezzétek fel az instrumentális zene erejét, némelyik többet mond mint a szavak. ^^

Cossette ED single- Houseki
Ezeknek a zenéjét is Yuki szerezte és ugyanúgy a FictionJunction adja a vokált, mint az OST-kben, valamint érdekességképp maga Cossette (Inoue Marina) énekel nagyon kellemes mély hangon. Összesen 3 single albuma van, és ezen kívül még egyszer halható ezen a mély hangon, a Way című számában. Szívesen hallgatnék még tőle több hasonló dalt, se sajnos nincs. A klippjét ne nézzétek meg, mert borzalmas.

Ghost in The Shell - Movie és Innocence
Egyben kezelem őket, mert majdnem ugyanolyanok. Újabb Kawai Kenji OSTk, és ezek is műremekek. Egyszerűség és nagyszerűség jellemzi a movie albumát, remekül kombinálja a hangszereket és alakítja misztikus, túlvilági hangulattá. Az Innocence zenéiben már jóval dominánsabban van jelen a jellegzetes dob, de az alaphangulat megmarad. Különlegessége mindkét OSTnek az asszonykórus, ami egyszerűen csodálatosan passzol és hangzik. Szerintem kevesen vannak, akik önmagában képesek hallgatni ezt a két OST-t, de mindenkinek csak ajánlani tudom, zseniálisak!
A moziterembe már belinkeltem az Innocenceből élőkoncertet, még elérhető a főoldalon, de ide is teszek egyet, amelyik nagyon közel áll hozzám:

BoA- Made in Twenty -pop,R&B
Szerintem mindenki ismeri Boa Kwon-t, de hogy felelevenítsem nektek, Inuyasha negyedik endingjéhez adja Every Heart című számát. Koreai származású, de anyanyelvén kívül még japánul és angolul is énekel, sőt már Amerikában is befutott énekes. Régen kedvencem volt, de azóta már megváltozott az ízlésem, ma már tőle leginkább az R&B műfajú zenéit hallgatom. Nem egy mai darab az album, 2000-res évnek megfelelően az akkori jpop-műfaj divatját követi. Aki szereti az populáris zenét, és BoA-t, az szedje le ezt is.

KOKIA- Songbird -pop
Ehhez nem fűznék semmit, Ő Kokia, az angyalhanggal megáldott egyszerű nagyszerűség. Kell!
I Catch a Cold című száma egyszerűen zabálnivaló.

Savage Genius -pop
Jópár animének adja az openingjét és/vagy endingjét az együttes: Uta∽Kata, Elemental Gelade OP, Jigoku Shoujo ED-inek az eredetije amit az animében Noto Mamiko énekel, Pandora Hearts ED...stb. Érdekes, hogy őt pl hamarabb meghallgatom ma, mint BoA-t, ennek az okát viszont nem tudom, mivel műfajilag ugyanaz, TALÁN a hangjában van valami különleges. Aki ismeri a fentebb említett animék OP-EDjét, és megtetszettek a számok, annak ajánlom meghallgatásra az egész albumot. A többieket pedig buzdítom, hogy próbálják ki, ismerjék meg!

SNoW (most Yukie néven) -pop
Sajnos ez az egyetlen albuma az énekesnőnek, pedig megérdemelne -és mi is- több figyelmet. Kellemesen mély hangja van, valamint irigylésre méltó angol kiejtése (Amerikában élt kb 11 évet, így érthető). Nem mozog valami széles skálán a hangja, de jól alkalmazza, emellett pedig külön jó hallani sok janglish mellett ezt a gyönyörűen tiszta angolt. Egyébként ő énekli a Jigoku Shoujo 1 és Futakomori Openingjeit. Megéri leszedni és meghallgatni.
Jó töltögetést!

KOKIA- The VOICE és trip trip (pop)
Aki szereti az angyalokat, annak KELL!

Savage Genius- Sora no Kotoba (pop)
Az együttesről írtam fentebb, ez az album is hozza ugyanazt a stílust. Az énekesnő mellet vokál is énekel, ami erősen hajaz Yuki Kajiura stílusára, és ahogy láttam van közük FJYuukához, aki ugye Yuki projectje, de hogy közvetlen a zeneszerzővel lenne-e kapcsolata azt nem tudom. A lényeg, hogy jó, tessék hallgatni. Az albumon van az El Cazador OP-je (nahát, még egy kapcsolat Yuki és köztük) és a Jigoku Shoujo ED-je is.

Suara - Yumeji (pop)
Különleges, akár Eiko Shimamiya (lentebb). Komolyan mondom sokkal nehezebb ezekről írni, mint OST-kről, pláne mivel populáris műfajról van szó, nehéz erről úgy beszélni hogy bármi újat hozna a piacra, mivel valószínű nincs így. Számomra kitűnik a többi közül mindkét énekes a hangjával, stílusával és zenéjével. Valamiért a sokkal ismertebb énekeseket, mint BoA, Utada Hikaru, YUI, Ayumi Hamasaki stb kevésbé szeretem, mint ezeket a szinte alig hallott neveket. Suarához is kötődik anime, méghozzá az Utawarerumono openingje valamint a játékának témazenéje is. Csak pozitív jelzők jutnak eszembe.

Wakeshima Kanon - Shinshoku Dolce (újklasszikus darkwave, barokk pop)
Igen, a Vampire Knight ED énekesének albuma, amin rajta is van mindkét dal, és azonkívül sok más finomság is. Nem tudok Kanonnal zöld ágra vergődni, mert eléggé megosztja még az egyszemélyem véleményét is. Először is, imádom a műfajt, amiben keverik az újat a klasszikussal, leginkább a vonósokkal, azonban ezen felül van pár zavaró tényező, ami nem hagyja nyugton fülemet. Az egyik, hogy a kedves Kanon hangja erősen feszegeti azt a magas frekvenciát, ami már kellemetlen, a másik, hogy elég bizonytalan és ez az élőkoncerteken ki is hallatszik. Ezt úgy nevezzük, hogy stúdióhangja van, tehát élőben nem igazán élvezhető.

Eiko Shimamiya - Hikari Nadeshiko, O, Ulysses, Naraku no Hana (pop, trance, techno)
Ő énekli a Higurashi no Naku Koro ni openingjét. Önmagában is már egy különleges számról van szó, és valószínű az énekesnő legjobbja is, de azért azon kívül van még sok kedvrevaló ezen a 3 albumon, főleg a folklórbeütésű dalok. Értem ez alatt azokat a számokat, amikben hagyományos keleti hangszerek dominálnak. Az énekesnő saját énekesi pályája mellet egy bizonyos zeneiskolának is a feje, ahol többek között pl. Kotokot (Shakugan no Shana, Kannazuki no Miko, Kamen no Maid Guy) is tanította, gondoltátok volna (én nem)? Ő maga szerzi a zenéi nagy részét, és a dalszövegeket is ő maga írja. Sajnos nem találtam meg vagy nem kerestem eléggé az életkorát, de egy komolyabb női hangon képviseli a műfaját, tehát kellemes a fülnek. Mindenkinek ajánlani tudom, mert érdemes megismerni jobban.

Namie Amuro - Queen of Hip-Pop
Nem sokat kell hozzátennem, mert az album címe mindent elmond Namie-ról és a műfajáról is. Otthon rengeteg díjat besöpört és méltán kapta a popkirálynő címet, amire egyébként rajta kívül még BoA volt esélyes. BoA-t is popkirálynőként emlegetik, de szerintem ez olyan, hogy mindenki magának dönti el. Én személy szerint Namiera voksolok, mert szeretem a hiphop műfajt és ebben egyrészt többet, másrészt jobbat alkotott, és a hangja is kellemesebb. Mindkét nőnél a populáris számok nagyjából egyenrangúak, vagyis átlagosak.
Aki kedveli az ilyen fenékrázós műfajt, nem fog ülve maradni az biztos.

YUI - From me to You (pop, pop-rock)
Számomra nem egy kiemelkedő énekesnő (lehet kövezni), néhány számát szeretem, de a legtöbb iszonyat átlagos (nekem), a hangjához pedig Kanonéhoz hasonlatos kapcsolatok fűznek. Ettől függetlenül tisztelem, mint alkotót, mert ahogy wiki mondja: multizenész, azaz nem csak énekel, hanem zenét szerez, dalszövegeket ír, mindenféle hangszeren is játszik és ezek mellett még színész is. Többet nem írnék róla, mert nem szoktam hallgatni, így konkrét emlékem sincs, hogy korrekt véleményt adjak.
Remélem nem hagytam ki senkit...

A zene és az AW letöltésrészlege legyen veletek!

Ha volna valakinek kívánsága J-music vagy Anime zene téren, írja ide nyugodtan.

Régebbi anime/jpop zenék? Slayers sorozat op/ed, tommy february, morning musume,... ? (Ha fent lennének a szerverek, akkor sorry, már egy ideje nem értem el a letöltéseket. De lehet azért mert késő este próbálom )

Felírtam thelu!

OLIVIA (pop, rock)
Aki ismeri és szereti a Nana animét, az őt is kell hogy ismerje, merthogy ő volna Reira énekhangja. Vannak angol és japán nyelvű albumai is, egyelőre csak azokat töltöttem fel, amik döntőrészt japán nyelvűek. Több szót nem is ejtenék, a Nana -mint itthon is sugárzott sorozat- sokak kedvence, sokak látták (felteszem ti is), így már nagyjából tudjátok mit várhattok tőle. Olivia jóféle zenét tett elénk az asztalra és most én is kiveszem a részem ebben, én Oliviát rakom le elétek. Jó hallgatást!

thelu kérésére felkerült a Slayers sorozatok OP-ED Single-jei.

Mai Hime- Mai Otome
Yuki Kajiura újabb műremeke. Részemről a legtöbbet hallgatott 4 albumról van szó, a kocsimban is legtöbbször ez meg, ha ül mellettem valaki, vagy kedves közeget szeretnék. Ez egyrészt a minőség miatt van, másrészt azért, mert olyan a hangulata ami a leginkább közel áll hozzám. Nagyon szép vokális dalok, soksok vonós és hol tavaszi, hol keményebb, de kellemes sőt humoros dalok vannak benne, amik jó kedvre derítenek, nem beszélve az operás elektrós keverékekről, amik szerintem igazán jól sikerült darabok műfaji kísérletezés és kedvelhetőség szempontjából. Mindenkinek tényleg ajánlom, ha jó napot akar magának szerezni.
Nem tudom eldönteni, hogy melyik dalt tegyem ide mintának, mert az azt jelentené, hogy az valamilyen szinten kiemelkedik a többi közül, de itt az albumok 3/4-ét akkor be kellene linkelnem, így ennek tudatában hallgassátok ezeket:
Mai Hime -
Mai Otome -
Igyekeztem olyan két tracket kiválasztani ami mind a négy albumban jelentős irányt képvisel.

Jin-Roh OST
Már a szerző neve elegendő a minőség bélyegéhez: Yoko Kanno!
Az animéhez híven a zenéje is elég komor, melankolikus, ami korrekt a zeneszerzőtől. Yoko stílusa alapvetően jazzes, de mint sok más soundtrackje is mutatja, az orchestrális irányt is nagyon jól alkalmazza, ami ebben az esetben jobban passzol a kapcsolódó műhöz.
Namost a probléma ugye az, hogy ki szeret ilyen hangulatú zenét hallgatni hobbiból a mai világunkban, pláne egy fiatal, aki korából adódóan is a dinamikusabb zenéket kedveli? A zene a saját ritmusát át tudja adni a hallgatóra, ez pedig bizonyos érzéseket erősít fel. Logikusan a pörgősebb zene a sajátos lendületével lelkesít, míg a lassabbak nyugtatnak, esetekben 'hála' a társadalmi berögződéseknek éppen negatív érzelmeket szülnek.
DE!!! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a zene szépsége is adja a lendületet, nem csak ritmusa.
A lélek nem az elrugaszkodástól emelkedik fel.


Juuni Kokuki OST
A zeneszerző Kunihiko Ryo, akinek be kell valljam még nem ismerem a diszkográfiáját, így sokat nem tudok róla írni, szóval koncentráljunk a többitől függetlenül erre az egy OST-re.
A zenék érdekes, de nagyon jól sikerült keverék műfajt képviselnek. A hangszerelés a mainstream OST-jellegen felül tradícionális kínai hangszerekkel is ötvöződik, ami történetesen egész jól passzol az anime látványvilágához. Felhangzanak egész modern irányzatok is az OST-ben, de ez minimális. Kiemelkedő alkotás, ajánlom!


Toaru Majutsu no INDEX OST
Az eddig általam feltöltött OST-khez képest ez nagyonis modern, full elektronika. A szerző Iuchi Maiko, aki ezen kívül még a A Certain Magical Index-nek, Dog Days-nek és a többi Torau sorozatnak szerezte a zenéjét. Ezek mondjuk nekem semmit nem mondanak, mert ez az egyetlen OST tőle, amit hallottam, ráadásul kipróbálás miatt került letöltésre. Azt kell mondjam a műfaj nem a szívem csücske, de nem rossz amit Maiko produkál. Aki ezt a stílust szereti, annak ez is fog tetszeni.


Jó zenetöltögetést és hallgatást!

Most előveszem azokat a zenéket (persze amiket ismerek is), amik régebb óta vannak a letöltések között. De csak röviden...

.hack LIMINALITY és .hack SIGN:
Zeneszerző Yuki Kajiura. Nagyon jó albumok, méltók Yuki nevére. Szokásához híven a számok elég változatosak, nem igazán tudnám besorolni egy műfajba sem ha az egészre kell egyként tekinteni. Vannak klasszikiusabb vonulatok és modernek egyaránt, felcsendülnek az ismerős vokálok az FictionJunctionből. Kötelező darabok!


Aa! Megmisama
Hmm...kb olyan D osztályú OST, kedves, retro-feelingű komponálással ami elég meseszerűre és lányosra sikeredett, ami igazából érthető egy ilyen animéhez. Önmagában nem igazán élvezhető, ez az a tipikus soundtrack, ami leginkább aláfestésként állja meg a helyét, pár dalt leszámítva.

Az Opening nagyon kellemes kelta hangzású popdal Ishida Yoko-tól. Szerintem a hasonló kaliberű animék openingjei közül kiemelkedő, meglepően jó és szerethető.
A 2000-res movieja személyes kedvenc, szerintem igazán jól sikerült darab. Az OST is már egy magasabb kategóriában mozog, már élvezhetőek magukban is a dalok, de ehhez viszont befogadókészség kell, ugyanis elég lassúak.


AIR:
KEY (Jun Maeda), Shinji Orito, Magome Togoshi és Kazuya Takase a zeneszerzők. Többnyire elektronika jellemző, de amik dominánsan bennünk maradnak, azok a szép zongorajátékok. Nem egy kiemelkedő OST, de ez azok közé tartozik, amik szorosan kapcsolódnak a sorozatukhoz. Korrekten alátámasztja az anime világát és hangulatát a zene, amihez nagy segítség egyébként a jól eltalált nyitó és záródal is LIA-tól, aminek instrumentális verziója valamilyen feldolgozásban többször is hallható a tracklistában. Pontosan olyan, mint az anime, így akik szeretik azt, biztos kötődnek az OSThez is.


És most megyek az Istennősétányra vásárolgatni. Jó zenehallgatást!

Maria Holic TV1 OST
Egy nagyon hosszan elnyújtott ööö.....az első gondolat erről.
Nem csodálkozok, a zenéje -miképpen az anime- kiüríti ép agyadnak még a maradékát is. Tévedés ne essék, nem rossz dolog ez hétköznapjainkban, de ehhez társaságot ajánlok és/vagy jó nagy adag alkoholt, vagy aki bevállalja pár napi nem alvást (vagy beszívva hallgatni, de ez távol álljon tőletek). A lényeg, hogy fáradt aggyal kell nekiülni és akkor a szék alá röhögheti magát az ember. Vannak egész jó trackek is a két albumon, de vannak igen bugyuták is hangulatukat tekintve, azaz tipikus vígjátékzenék. Abszolút passzol az animéhez, ennél többet igazából nem is kívánhatnánk (csupán a minőséget). Sokszor alkalmaz az alkotó kórust az instrumentál mellé, aminél sajnos kihallani a generált hangot, nincsenek jól összemosva a határok.
Az opening az egyik kedvencem animék terén, szerintem nagyon jól sikerült dal, a videóval együtt (bár eléggé zavarja szakmai szememet a CG-s Kanako-bábu benne). Az OP-EDt egyébként maguk a szereplők éneklik, de hogy pontosabb legyek: a seiyuuk.

Uhh, meghallgattam ezt az openinget, hát eléggé idegesített.

Szerintem nagyon találó lett. A lucky op-val voltam úgy, ahogy te ezzel, de azt már annyiszor hallottam, hogy most már csápolok velük én is.
Persze azt nem mondom, hogy minőségi darabok, de hát az agyam üres rétegeit megcélozva mégis belehatolt.