Sziasztok.Kíváncsi lennék,hogy ki hogy viszonyul az erőszakos,verekedős, brutális animékhez?

Az öncélú, látványos erőszak giccses, a hatás önélvezete, de ha mondjuk a világháborúról szól az anime, akkor erős kifejezőeszköz lehet. Szóval önmagában csak eszköz, attól függ, hogyan használják. Persze lehet használni komikusan eltúlozva is, mint pl Quentin Tarantino, szóval többféle megoldás is létezik. Ha az animének valami olyan mondanivalója van, vagy olyan komoly témáról szól, aminek része az erőszak, akkor nem kell meglepődni meg lefújozni, hogy a mai rajzfilmek milyen erőszakosak és szegény gyerekek stb., mert ez teljesen más téma. Nem kell gyerekeknek megmutatni azokat a videókat, amiken bemutatják háborús bűnösök tetteit, vagy a holokauszt csúnyább részeit, és ugyanez igaz animékre is, mert azok is szólhatnak erről. Csak annyi az egész, hogy rajzolva van nem kamerával felvéve. Más eszköztár, meg persze azért más ország és kultúra is, ezen se kell meglepődni. De ne erőszakos rajzfilmekként kezeljük azt, ami nem az.

Persze a dragon ball az tényleg erőszakos rajzfilm, ez elég egyértelmű, ott annyi volt a probléma, hogy nem tudtuk zökkenőmentesen importálni a japán kultúrának ezt a darabkáját, mert teljesen más a történeti, vallási és kulturális hátterünk. Ezért nem adnak le még ma se a tévében olyan animéket mint mondjuk az Elfen Lied vagy a Gantz, pedig ezekben azért kicsivel több van véres jeleneteknél. Persze nem is olyan hú de mélyek mint mondjuk egy Tarr Béla film, de nem is ilyen céllal készültek. A lényeg, hogy Japánban más a tűrésküszöb ilyen témában, ezért vannak gondok, mikor európai kontextusban találkozunk ezekkel az animékkel.

Akiknek pedig erkölcsi aggodalmaik vannak, azokat én teljesen jogosnak találom. Akik a médiaszolgáltatásban dolgoznak, azoknak ez is dolguk, hogy ilyenekkel törődjenek, hogy ami a képernyőre kerül az mennyire ütközik a közerkölcsbe. Csak hozzátenném, hogy engem ilyen szempontok nem izgatnak, és mint magánembert, szórakoztatni tudnak a közerkölcsre és a közízlésre erősen veszélyes médiatermékek is. Nagykorú magánemberként ehhez mindenkinek joga van. Kivéve persze a pedofil tartalmak gépen tárolása meg hasonlók, hasznos dolog ezeket a jogszabályokat nyomon követni, bár nem tudom ez rajzolt képekre mennyire igaz (mármint pedofil képek rajzolva). Szóval én személy szerint élvezem még a nonszensz műfajokat is, amik szándékosan értelmetlen erőszakot tartalmaznak teljesen szürreális történetvezetéssel és groteszk, naturalista ábrázolással. A jéghegy csúcsa korántsem az Elfen Lied, a durvább mangákból anime se készül, mert azért Japánban is vannak határok. Személy szerint ilyet kiskorúnak nem mutatnék, és ilyen animét se vetítenék le még este 10 után sem. De ez szerencsére nem az én dolgom, ezt mások döntik el, és hogy jól végzik-e a dolgukat - mivel nem értek hozzá -, abba én nem szólok bele.

Amúgy a téma jó, kösz hogy felvetetted Kira.

Tényleg jó téma, erről el lehet beszélgetni. Részemről mondjuk kissé pontosítanám, hogy miféle erőszakról is beszélünk. Vannak animék, amiknek például jó része harcokról szól, részben "véresen komoly" részben pedig amolyan verseny vagy vetélkedő szerű küzdelemként, pl. a Naruto. De sokat lehetne még említeni. Az ilyenekkel nincs problémám, bár ha nagyon ezen van a hangsúly, akkor egyszerűen egy idő után nem kötnek le. Ugyanakkor gyerekrajzfilmként nem adnám le a Narutót, bár még mindig kisebb baklövés, mint a Dragon Ball esetében.
A véresen erőszakos jelenetekben bővelkedő animék viszont már kezdenek nem tetszeni. Levágott végtagok,fejek szerteszét stb. A határeset nálam az X volt, mert bár abban is voltak elég durva részek, de a TV sorozatban ugyanakkor nagyon mély történettel párosult (a movie az elég elkapkodott volt ilyen szempontból és az a befejezés... brrr...). Szóval pl. az Elfen Lied jellegű animék nem csábítanak különösebben megnézésre.
Mondjuk úgy, indokolt mennyiségű erőszak elfogadható az animékben, amennyit a történet "visz", de ennek az ábrázolásmódja és adagolása nagyon nem mindegy, és mindenképpen ügyelni kell a kellő tájékoztatásra, hogy csak megfelelően érett ember nézze meg, ha úgy dönt.

Az értelmetlen, öncélú, groteszk, bizarr, aberrált erőszak kategóriáról pedig az a véleményem, hogy taszító, és egyes NAGYON-NAGYON ritka esettől eltekintve, amikor elfogadható művészi eszközként, szimplán undorító. Bárki megnézhet ilyet egyet-kettőt, kíváncsiságból, vagy mert véletlenül belefutott, de aki már konkrétan ilyenekre rákapott, annak nagyon sürgősen el kellene gondolkoznia magán, mert ez már a jóízlést romba döntő dolog, olyan, mint valamiféle ronda szenvedélybetegség. Mondjuk, azt bárki mondhatja, hogy amíg mást nem rángat bele, másnak nem árt, addig ez a magánügye, addig ne szóljunk bele, és ennek a véleménynek megvan a létjogosultsága valóban. A probléma ott kezdődik, amint egy ilyen ember nem magánszemély, hanem kapcsolatba kerül más személyekkel, mert az effajta dolgok erősen befolyásolhatják szerintem a másokkal való kapcsolatát, illetve arra alkalmas másik személy esetében, annak ízlésében is maradandó hatásokat tehet.

Te mindent meg tudsz ideologizálni, és valószínűleg az ellenkezőjét is.

A Narutóval kapcsolatban gondolkodtam is rajta, hogy ne pontosítsam-e. Szóval, mondjuk a 12+-t minimum kitenném mellé, eszerint egész jól eltaláltam. Manapság már egy ezt a kort elért gyerek meglehetősen "érett" lehet, más kérdés, hogy ez mennyire jó vagy nem jó. De a tények ezt mondják, ez van. Mondjuk én úgy gondolnám, 13-14 éves az a minimum kor, amelyik már Narutózzon nyugodtan, de persze ezek a korhatárok is elég önkényes dolgok, az egyéni érettség az egyén dolga. Te például melyik korosztálytól gondolod már elég idősnek az embereket ahhoz, hogy "szülői felügyelet nélkül" szabadon válogassák meg szellemi táplálékukat vagy éppen szórakozásukat? (és most azt is ki lehet fejtenik akár, hogy a kettő között mik az azonosságok és különbségek)

Az ízlés-témát tudtam, hogy fel fogod hozni. De gustibus non est disputandum, nem igaz? És mégis, igenis van olyan, hogy közízlés, az ízlésben is vannak normák, és egy társadalomban, egy szociális szerveződésben igenis szükség van normákra, mert különben káosz lesz az egész. Persze van, akiket ez sem zavar, lényeg az egyén szabadsága. És hol van ennek a határa? Meddig lehet, jogos, szabadságot biztosítani az egyénnek? Mondhatni, míg csak magának árt, addig szabadon csinálhat akármit? De hol vannak ebben azok, akik az illetővel törődnek? Ha magának árt, akkor ezeknek is árt, lelkileg mindenképpen, tehát már nem az ő magánügye az egész. És igenis, az egyéni ízlés is felelősséget hordoz magában, mihelyst nem egy lakatlan szigeten élünk, hanem kommunikációba kerülünk valakivel.
Ízlés az is, ha valaki az IHB (iszunk-hányunk-belefekszünk) típusú bulikat kedveli, meg az is, ha valaki ehelyett inkább színházba, balettre, teaházba jár. De melyik a jó ízlés? Ha egyszer létezik olyan fogalom, hogy "jóízlés", feltételezem, valami értelme is van? És a jóízlés meg a tapintat meg a jólneveltség meg az udvariasság - manapság lehet ezek kihalóban levő fogalmak? - például iránymutatóul szolgálhatnak az egyénnek, hogyan bánjon másokkal. Például ne sértsen meg másokat durván az ízlésükben. Vagy ne kényszerítse azokra rá a magáét. (Pl. az IHB típusú ne nevezze a másik típust sznobnak az ízlése miatt.)

Ha a fogalmak szintjén nézzük a dolgokat, mint "groteszk" meg "értelmetlen", akkor persze, hogy tudunk találni olyat, ahol ilyen eszközök valóban művészi kifejezést szolgálnak. Az persze megint egyéni ízlés kérdése, hogy ki mit hasznosít szellemi, érzelmi táplálékként ebből és mit nem. Beaudelaire (helyesen írva, ha már hivatkozunk rá) versei is van, akinek bejönnek, van, akinek nem, mint ahogy más versekkel, más írókkal is ez a helyzet. A betiltás jóra nem szokott vezetni, ellenben az értékekre nevelés igen. Ebbe az is belefér, hogy például fent említett néhány gusztustalan vers például tananyag lehet. Megjegyzem, a pornográf irodalomnak is nyilván megvan a maga helye. De ponyva és ponyva között is nagy különbség lehet, pornó és pornó között is, vagy hogy visszatérjünk az animékre, ahonnan kiindultunk, hentai és hentai között is. És ha pl. az erőszak művészi ábrázolásáról hoznál példákat animékben, az irodalom helyett?

Megjegyezném, hogy igazán jó lenne, ha többen is bekapcsolódnának érdemben az ilyen beszélgetésekbe, és nem csak párbeszéd lenne.

Köszönöm a hozzászólásotokat.Nekem az lenne a véleményem erről a fogalomról,hogy én már ilyen idős fejjel már csak nevetni szoktam ezeken az erőszakos jeleneteken,de ha belegondolok sok szülő leülteti a tv elé a gyereket,úgymond nem foglalkozom vele mit néz,csak hagyjon békén már végre,és nézzen amit akar,és meg sem válogassa neki,hogy milyen rajzfilmeket nézzen,és rájuk van hagyva minden, azokat a gyerekeket meg lehet nézni idősebb korukban például már az általános iskolában is sok gyerek igen erősnek érzi magát a gyengébbekkel szemben,és mi a vége pl:Dragon Ball verekedés van a sulikban,és tudok egy régebbi esetről is mikor a 6 éves gyerek kiugrott a 4.emeletről Amerikában,mert azt hitte hogy ő tud repülni,de mondhatnák még példákat,a Naruto hatására a kisgyerek egy fabottal úgy fejbe vágta az iskolatársát,hogy belehalt a sérülésébe,szóval az ilyen esetek elkerülésének érdekében igenis korhatároznám,és csak este 10 után adnám le ezeket az animéket,végül is a mai világban a szülők is annyira elfoglaltak,hogy nincs idejük,mint régen annyit foglalkozni a gyerekkel,de az ő felelősségük,hogy milyen ember lesz a gyerekből.Én ha lenne gyerekem,azért többet foglalkoznék vele,és megválogatnám,hogy mit nézzen még kicsi korában.Nekem ez lenne a véleményem,és mégegyszer köszi a hozzászólásokat.

Vagy csinálhatjuk azt mint a japánok, és az oktatási rendszerben vezetünk be olyan fegyelmet, hogy a gyerekeknek eszükbe ne jusson olyasmit csinálni, amiért kirúghatják őket. És a felelősségre nevelés már egészen korán elkezdődhet pl azzal, hogy ha valakit kirúgnak egy suliból azt máshova már csak úgy vegyék fel ha fizet a szülő, és jobb esetben ekkor megérti a gyerek, hogy bizony rajta múlik a család életszínvonala, és akkor kétszer is meggondolja, hogy verekedik vagy nem. És persze érettségi nélkül meg nem kaphatna munkát. Mondjuk nálunk ilyesmit nem lehet bevezetni. Japánban az iskolaegyenruháknak van egy olyan funkciója is, hogy ha az utcán egy diák egyenruhában illetlenül viselkedik, akkor betelefonálnak az iskolába, főleg öreg nénik, hogy látták az egyik diákjukat vandálkodni, és az ciki az iskolának és a szülőknek is. Szóval a törvényeken kívül ilyesmikkel is lehet fegyelmezni, de ez megint csak nem lehetséges nálunk, mert más a kultúra. A vaskalapos megoldás meg az lenne, hogy magyar gyerek magyar rajzfilmet nézzen, mer' az való neki, de ezzel kb lebunkózzuk magunkat Európa közepén. Bármilyen megoldás legalább 2 generációnyi időt venne igénybe, ami alatt reformáljuk legalább az oktatási rendszert, de ehhez nincs olyan stabil alapunk, mint a Japánoknál a tradíciók, a politikának meg nem az a dolga, hogy évtizedeken keresztül ragaszkodjon az elképzeléseihez.

Különben pont ezekre a reakciókra számítottam tőletek mint erkölcsi,mint viselkedési,mint nevelési szempontból.Köszi. De azért másoktól is elvártam volna némi vélemény nyilvánítást ebben a témában,de lehet a többiek nyuszik hozzá szólni,nem tudom,de azért várok még hozzá
szólást.

Majd szólok a cseten, hogy nézzenek be a fórumra

Először is, erőszak filmekben is van. Az egyetlen probléma a kollektív tudat. Lassanként kezd már szerencsére átalakulni az emberek gondolkodásmódja, de még mindig az a jellemző, hogy a rajzfilm gyerekeknek szól. Persze ez nem igaz, van rá magyar példa is: Hófehér. Régen is leadták a dragon ballt ilyen megfontolásból, pedig az egyáltalán nem gyerekeknek szól, természetes, hogy jöttek a szülők felháborodva. Itt lett elrontva az egész. Beleivódott már mindenkibe, hogy az animék erőszakosak, perverzek, stb...Gyerekeknek tényleg ne adjanak ilyeneket. Mennyen csak a kyorochan nekik, vagy a nagyobbaknak a kaleido .
Ami az erőszak hatását illeti, sokban függ a hajlamtól is, befolyásolhatóságtól, neveltetéstől. Én például abszolút el tudom választani a valóságot a képzelettől. Persze összekapcsolni is a kettőt, de a határokat tudom. Nem fogok leugrani az ablakból, várva az aranyfelhőt. Nem leszek erőszakosabb, mert sok erőszakot nézek. Nem mindenkire jellemző ez, de éppen ezért kellene utánanézni az animéknek és korhatárt szabni.