AnimeWeb.hu

Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 124
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9

Interjú Keikóval - Egy év Japánban

Utolsó módosítás időpontja: 2015-11-02 16:12:25
Létrehozás időpontja: 2015-11-02 16:11:58
Eddig megtekintve: 6663 alkalommal

További találatok

Az ismertető szerkesztője: Aqualuna

Keiko 2009-től 2014-ig oldalunk adminja volt, de tanulmányai miatt visszavonult. Sokunk vágya, hogy kijuthassunk Japánba, neki megadatott ez az élmény az elmúlt évben, s visszatérése alkalmából interjút készítettünk vele, fogadjátok szeretettel! :)

Szia! Kezdjük az elején! Mióta szeretnél kijutni Japánba és honnan származik ez a vágyad?

Hogy mióta szerettem volna kijutni Japánba, az számomra se teljesen világos. Annyi biztos, hogy az egyetem választásakor már figyelembe vettem, melyik egyetemnek vannak jobb kapcsolatai japán egyetemekkel, ez 4 éve lehetett. Mint magyarnak, igazából 3 választási lehetőségem volt, ha japán szakon szeretnék tanulni: az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és A Tan Kapuja Buddhista Főiskola. Az utóbbiról akkoriban még csak nem is hallottam, az ELTE japán szakjáról pedig rossz tapasztalatokat hallottam, így végül a Károlit választottam, mivel már akkor is 4-5 egyetemmel volt szerződésük. Az irónia ebben, hogy végül nem az egyetemen keresztül kaptam az ösztöndíjat, de erről részletesebben majd később. :)

Mennyire ismerted a nyelvet/országot előzetesen?

A nyelvet középiskolában kezdtem el magamtól tanulni, vele együtt a kultúrát is, tehát 8 éve. A JLPT nevű japán nyelvvizsga N2-es szintjét raktam le, mielőtt pályáztam volna az ösztöndíjra. Ugyanakkor egy magyar-japán beszélgető körbe kerültem be az egyetemet elkezdve, ahol sok japán ismeretséget szereztem, leginkább velük gyakoroltam a beszédet.

Hogyan sikerült kiutazni?

A Magyarországi Japán Nagykövetség szokott minden évben egyszer meghirdetni 4 fajta ösztöndíjat, amelyek más-más feltételhez kötöttek, én az 1 éves „japán nyelv és kultúra” nevezetűt pályáztam meg. Röviden összefoglalva a tanszékvezetőtől kellett ajánlólevelet kérnem és egy tucat más dokumentumot kellett összeszednem (orvosi igazolás stb.) a jelentkezéshez. Egy japán nyelvű írásbeli és interjú után választja ki a Japán Oktatási Minisztérium, hogy kik kaphatják meg abban az évben az ösztöndíjat. Az utóbbi években általában ez 9 fő körül van Magyarországról. A vízumot ezek után a követségen kell intézni, ők pedig fizetik és le is foglalják a repülőjegyet oda-vissza. Az utazás időpontját az az egyetem adja meg, ahova felvételt nyert az illető, ha ennél hamarabb szeretne valaki kimenni kirándulási célból, akkor saját költségből kell fizetnie, visszafele is ugyanez a helyzet.

Mit tanultál kint?

A Waseda Egyetemre nyertem felvételt, amit első helyen is pályáztam meg. A két félév alatt 26 kreditet kellett teljesíteni, ami félévente 13 tantárgyat jelent, erre járt a havi ösztöndíj és az ingyenes tandíj. Eredetileg a szakdolgozatom miatt az egyetem karuta klubjához kellett volna csatlakoznom, de az órák egybeestek a gyakorlásokkal, így le kellett róla mondanom. Helyette olyan órákat vettem föl, amik a színházzal kapcsolatosak. Az egyetemen sok a külföldi diák, és más-más csereprogramokkal jönnek, ezért egy online teszttel osztják be 1-8-ig, ki milyen szinten van, ami persze csak egy ajánlás, de mindenki a magának megfelelő szinten haladhat. Én a haladó csoportba kerültem (7-8), de még ezen belül is kb. 300 kurzusból válogathattam, egyszóval szabadkezet kaptam.

Hol laktál? Milyen volt a szállás? Ha modernebb helyen, akkor tényleg olyan hiper-szuper modern és kicsi minden? Ha tradicionálisabb volt a szállás, ezek a régi stílusú japán lakások (tatamival stb.) tényleg olyan szuperek-e vagy azért hiányzott pár kényelmi dolog? +Tényleg nincsenek dupla szigetelésű ablakok és a mosógépek tényleg nem melegítenek vizet? :)

A Waseda által ajánlott kollégiumban laktam, bár utólag kiderült, hogy nem hozzájuk tartozik és más egyetemekből is voltak lakók. Ez abban is látszott, hogy 40 percre volt az egyetemtől, az eredeti Wasedás szállások pedig 2 percre, ha nem kapunk piros lámpát az átkelőn. :) Mire megkaptam az e-mailt tőlük, már nem voltak helyek oda. Ettől függetlenül kényelmes volt, saját szobával, 24 órás privát zuhanyzókkal és a lakbérben benne volt a reggeli és a vacsora. Viszont abból a szempontból, hogy havonta 120.000 yent kaptunk és csak a kollégium 81.000 yenbe került, nem mondhatnám, hogy olcsó volt, de hát Tokióról van szó. Aki Osakába, vagy Kiotóba került, azoknak maradt nyilvánvalóan tartalékuk utazgatni, vagy felvásárolni a csúcstechnológiát. :) Maguk a szobák nyugati stílusúak voltak, szerintem a tatamis verzió már kimúlóban van, ha kollégiumról beszélünk. Az ablakok valóban nem duplaszigetelésűek voltak, de ez számomra csak most tűnt fel, a vastagságuk ugyanis talán a hazaihoz képest tripla is lehetett. Az pedig, hogy a mosógép csak hideg vízzel mos, máig olyan dolog, amit nem tudok megszokni. Az legyen a talpán, aki azzal ki tudja mosni a sárban játszadozó gyerekének a ruháját. :) Nekem még a kisebb foltok se mentek olykor.

Milyen volt az egyetemi élet? Hogy álltak hozzád a szaktársak és a tanárok?

Nagyon hiányzik, ami azt jelenti, hogy nagyon szerettem. :) Nem csak azért, mert éreztem, hogy haladunk valamerre, hanem mert eközben végig jól szórakoztunk, származástól függetlenül. Volt óra, ahol 5 perces komédiát kellett csoportban előadni, mindezt 20 perc gondolkozási idő után, volt, ahol szinkronszínészek és narrátorok lehettünk, rejtett céljuk a kiejtés fejlesztése volt. Emellett két órát emelnék még ki. A drama CD készítős órát azért, mert az akkor alkotott csoporttal utána többször is kirándultunk 5-en, második félévben pedig az ottmaradottakkal 3-asban vettük fel a közös órákat, köztük a „színház projektet” (2-en hazamentek Kínába, ők még tavasszal érkeztek előttünk). Ezen az órán pedig 32 fővel 2x40 perces darabot készítettünk a semmiből, tehát a szövegkönyvön át a világításig és hangtechnikáig mindenért mi feleltünk, majd közönség előtt adtuk elő évvégén. Elmondhatom, hogy ez volt életem legjobb időszaka, a csoporttársakkal óra után vacsorázni, vagy karaokézni, bowlingozni mentünk, az előadás előtti két hétben pedig minden nap este 10-ig maradtunk gyakorolni, és még ha a padlóról is kell összeszedni minket, akkor is szívesen csináltuk. Ilyen környezetben elképzelhetetlen, hogy ne szerezzen az ember jó barátokat. Sokukkal naponta beszélünk még most is, hogy szétszóródtunk. A tanárok szintén barátságosak voltak, és nem felejtik el a diákokat akkor sem, ha csak egy félévet tanították.

Tapasztaltál-e olyat, hogy egy bizonyos szintig nagyon érdeklődőek meg elfogadóak az emberek veled szemben, viszont érezhető az, hogy nem japán vagy, hanem európai, és ezért efölött a határvonal felett már nem nyitottak feléd? Mennyire sikerült beilleszkedned?

A beilleszkedéssel nem volt nehéz dolgom, ugyanis rajtam kívül még 5-600 másik külföldi volt az egyetemen elszórva. Talán annak is köszönhető, hogy sok barátra tettem szert, hogy kerültem az angol beszédet (kezdem ugyanis elfelejteni a kiejtést). Én úgy láttam, hogy a kezdő szinten lévőek inkább azokkal csoportosultak, akik az órák végeztével visszatértek az angolhoz. A haladó szintű órákon ilyen már egyáltalán nem volt, mindenki megértette magát japánul és élvezték használni is, ezért is nagyon hiányzik most, hogy hazajöttem. Ami a japánok érdeklődését illeti, tapasztaltam mindkét oldalt. Voltak amerikai származású csoporttársaim, ők nyilván nyitottabbak mindenre, ugyanakkor voltak önkéntesként az óráinkra bejáró japánok is, akik szintén érdeklődőek voltak. Maga az egyetem hozzá van szokva a külföldiekhez, de például ha megszólítunk egy másik szakos diákot, lehet meg fog hökkenni elsőre. Ha jól beszél az ember, akkor hamarabb előjönnek a csigaházukból. :) De előfordul, hogy csakis a saját csoportjukhoz nyitottak, mivel a külföldiek jönnek-mennek: valaki félévig van és van, aki le is telepedik.

Tudtak-e valamit a japánok Magyarországról? Amikor kiderült, hogy Magyarországról jöttél, volt-e olyan dolog, amit kihangsúlyoztak, hogy ó tényleg ott jó/rossz ez meg az?

Általában el tudják helyezni a térképen, de főleg Liszt és Kodály az, akiről rögtön eszükbe jut. Rosszat nyilván nem fognak mondani a japánok, azokat általában magukban tartják. De aki járt is az országban, turistaként jól érezte magát. Volt egy lány, aki itt jött rá, hogy nem jön át az embereknek a japános angol, amit ott tanítanak. :)

Hova szerettél volna még elmenni Tokión kívül, és hova sikerült tényleg eljutnod?

Mindenképp látni szerettem volna a Gunkanjimát, ez egy elhagyatott sziget, ahova régen a kőolaj miatt a munkások és családjaik költöztek oda, amíg el nem fogyott a kőolaj. A mai napig is ott állnak a lakótömbök és maga a sziget úgy néz ki, mint egy hadihajó, innen kapta a nevét. Viszont messze volt, és az időbe nem fért bele. Helyette a téli szünetben meglátogattam japán barátnőmet Osakában, akivel utána körbenéztük Kiotót is. A csoporttársaimmal pedig Yokohamában és Enoshimán jártunk. Yokohamát, mint kikötővárost nagyon tudom ajánlani, szívesen laknék ott. Végül pedig Chibában is voltunk, ahol a Disney Landen és a Narita repülőtéren kívül valóban nincs semmi. :)

Mi volt a legpozitívabb és legnegatívabb élményed? Volt-e valami, amiben pozitívan/negatívan csalódtál? Volt-e olyan meglepő dolog, ami még téged is képes volt meglepni? (Tekintve, hogy eléggé benne voltál a Japán témában. ;) )

Pozitívnak talán az maradt meg, hogy a körzeti hivatalban kiutazásom másnapján elbeszélgettem egy információs hölggyel (bankban és hivatalokban nem vakon húzzák a sorszámot, hanem van egy személy, aki a betérőt megkérdezi, milyen ügyben jött és ő segít összeszedni a formanyomtatványokat és sorszámot húz a megfelelő ablakhoz), aki utána később 2-szer is rám köszönt, egyszer az úton, egyszer pedig a Book off-ban álltunk le beszélgetni. Az utóbbi alkalommal épp másnap mentem volna kijelentkezni a körzetből hazautazás előtt, ekkor közölte, hogy épp munkahelyet váltott, így a véletlennek köszönhetően, bár nem a hivatalban, de találkoztam vele még utoljára. Negatív pedig… Mikor a 24 órás boltban az okonomiyaki mellé kést és kanalat is csomagoltak. Ez egyszer fordult elő, de ezek után figyelmes lettem arra, hogy a 20 év körüli férfi pénztárosok nem nézik ki a külföldiből se a japán nyelvet, se azt, hogy tudnak pálcikával enni.

Mi a legemlékezetesebb élményed?

Csoportos kirándulásokból túl sok lenne, így olyat választok, ahol egyedül mentem felfedező útra. Épp úgy esett, hogy az egyik kedvenc novellasorozatomból színdarabot készítettek, így vettem rá jegyet, ráadásul kisorsolták a helyemet az egyik erkélyre, tehát még a jó rálátásért sem kellett ráfizetnem. Az élmény viszont mégiscsak akkor kezdődött, mikor a mellettem lévő japán lánnyal beszélgetni kezdtem. Mivel nem vagyok se szőke hajú, és nem látta a félhomályban az arcomat sem, így az előadás végén jött csak rá, hogy külföldivel beszélt. Végül ennek ellenére annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy már hívott volna magával, hogy menjünk a Prince of Tennis musicalre, hamarosan kezdődik. Mivel más programom is volt aznap, ez nem jött össze, de értékeltem a gesztust. :)

Milyen volt az ország, az emberek ahhoz képest, amire számítottál?

Mondhatni olyanok, mint amire számítottam. Eleve voltak japán ismerőseim, így kint már nem tudtak nagyon meglepni. :)

Sok ismeretséget és barátságot kötöttél?

Szerencsére azt mondhatom, igen. Azért „szerencsére”, mert sokan mesélték nekem, hogy kint inkább a többi külföldivel töltötték az időt és angolul beszéltek. Ez főleg akkor elképzelhető, ha olyan egyetemen van az ember, ahol kevés a külföldi. Ilyen helyeken a japánok valamennyire eltávolodnak tőlük. Az én esetemben elmondhatom, hogy japánon kívül kínai, koreai, német, angol, tajvani barátokat is szereztem. Volt, akitől a búcsúpartin vagy az utolsó órán kaptam levelet, pár soros üzenettel és egy címmel, hogy ha képeslapot küldenék, tudjam hová. :)

Milyen aktuális trend van Japánban?

Ha öltözködésről van szó eléggé szétválaszthatók a tömegek. Általában az üzletemberek és a dolgozó nők fehér ingben/öltönyben, az iskolások egyenruhában, az idősebbek között van, aki kimonóban, mindenki más pedig normális öltözetet visel. Ha ezen kívül valaki extrém és drága öltözetet akar látni, az Ginzába, vagy Shibuyába megy. Ezeknek a negyedeknek megvan a saját öltözködési stílusa, de annyira nem szembetűnő a hétköznapokban, hogy milyen divat hódol jelenleg. Ha valaki jól megfigyelte, az egyetemen karonként is van különbség (pl. a politikai szakon fehér ing mánia, de ezt valószínűleg csak egymástól nézik el).

Mit gondolnak a japánok a saját országukról? Pozitívak vele kapcsolatban, vagy olyan dolgokra, amikért mi nyugaton kb. rajongunk vagy pozitívan ítélünk meg, ők inkább elhúzzák a szájukat? (pl. iskolarendszer, tradíciók stb.)

Nálunk például sokan szeretik a kendót és más harcművészeteket, ezek iránt Japánban is hasonló az érdeklődés. Viszont az ikebana, teaszertartás, kalligráfia és más tradicionális művészetekkel a fiatalok már kevésbé vannak tisztában. Ha valaki azt hiszi, fel tudnak maguktól venni egy kimonót vagy yukatát, azok nagyon meg fognak döbbenni. :) Az egyenruhát pedig az iskolások úgy vettem észre, nem szeretik.

Mennyire vallásosak az emberek?

Az a szép, hogy tudatlanul van a japánok hétköznapjaiban a sintó vallás és a buddhizmus. Általában ők maguk se tudnak róla, hogy egy-egy babona vagy szokás mögött gyakran ott van valamelyik vallás. Japánban szabadságot kapunk, miben akarunk hinni. Ezért van az, hogy míg az esküvőt sintó szentélyben tartják, a temetést buddhista szertartással. A kettő nem veszik össze egymással. :)

Mennyire nyugatosodik el Japán? (kultúra, életstílus stb.)

Ezt az ottani idősek tudnák megmondani. Nekem nem tűnt föl, hogy nyugatosodna. A külföldieknek ugyanúgy nehéz még mindig elhelyezkedniük, a hivatásos háziasszonyok pedig szintén nem kérdőjelezik meg ezt a fajta családformát.

A hétköznapokban mennyire van jelen az "anime/manga kultúra"?

Ha Akihabarát nézzük, mindennap jelen van, ha általánosságban, akkor is mondható, hogy gyakori az olyan üzletember a metrókon, aki mangát olvas. Egyszóval természetes, de ettől még nem szabad azt hinni, hogy cosplayeseket vagy lolita ruhába öltözött alakokat fogunk találni. :)

Volt valami, amit nagyon megszerettél és itthon hiányzik? Vagy van olyan, ami ott nagyon hiányzott, és örülsz neki, hogy itthon ismét elérhető számodra?

A bentók nagyon hiányoznak, vagy a minden sarkon megtalálható 24 órás boltok. Ha lemaradtam a reggeliről, vagy nem volt ebédem, akkor is változatos bentókból választhattam egész olcsón. Elszoktam attól itthon, hogy előre kell gondolkoznom, mit kellene főznöm ebédre még előző nap, mert aznap nem lesz rá időm. Az itteni éttermek pedig nem diákokhoz vannak igazítva. Japánban volt választási lehetőség, meg is melegítették az eladók és már vihettem is. Itthonról leginkább a túrórudi hiányzott, és ez nem vicc (nem árulnak túrót kint). :)

Hogy viselted a hosszú távollétet? Volt honvágyad?

Én nagyon jól viseltem, a szüleim kevésbé. :) Mindig is ki akartam törni a vidéki életből, ahol általában nem történik semmi, így legyen az Budapest, vagy Tokió, nem éreztem honvágyat. Valószínűleg az is hozzájárul, hogy már előtte is szerettem egyedül felfedezőútra menni. Ráadásul ma már interneten bármikor beszélhetünk az ismerősökkel, így még kevésbé éreztem a távolságot. Néha talán az időeltolódás közbeszólt, de gyorsan megszokható.

Miket vásároltál? Milyenek az árak (étkezés, utazás /"belföldön"/, mozi/koncert/színház stb.)?

Főként könyveket vettem és egy pár ruhát, amennyire engedte a maradék ösztöndíj. Az árak természetesen a japánok fizetéséhez vannak igazítva, de azért található sok olyan étteremlánc, ahol 500 yenből jól lehet lakni (pl. a Sukiya és Matsuya mint gyuudonra és curry-re szakosodott étterem, mindenhol fellelhető). Az utazásra azt tudom mondani, hogy ha valaki nem Shinkansennel megy, megfizethető és legalább tisztaság és pontosság is jár a kifizetett összegért. Tokióból Yokohamáig másfél órás az út és kb. 1000 yenbe kerül csak oda, ez lehet kevesebb is, ha olyan vonatra szállunk, amely minden megállónál megáll. A mozijegyek egységesen 1500 yen körül vannak, attól függ, diák-e vagy sem (abban az esetben is csak 200 yenes különbség van), tehát a magyar mozikhoz képest drágábbnak tűnik, de mint említettem az ottani fizetéshez van igazítva. Színházjegy esetén a kisebb előadások 7000 yen körül vannak, a híresebbek, mint az Elisabeth, vagy a Takarazuka előadásai 9000 yentől is kezdődhetnek, a színpadhoz közeli helyek pedig elérik a 20.000 yenes árakat.

Hoztál valamilyen animés/mangás "ereklyét" vagy más emléket az útról?

Huh, úgy érzem az aknamezőre léptem. :) Rögtön kiutazásom másnapján találtam egy közeli Book off boltot, ahol 100 yenért árulják a mangákat, egészen a DVD-ken át a PS4 játékokig minden van. Nyilván másodkézből, de szinte új állapotban vannak, tehát nagyon megéri betérni. Így történt az a baklövésem (vagy sem, nézőpont kérdése), hogy az év végére ott álltam 2x15 kg-os csomaggal, amelyekben szinte csak novellák és mangák voltak, arra várva, hogy hazaküldjem őket. Egy részről a legolcsóbb hajópostával is a pénztárcám bánta, másrészről a derekam, mivel le kellett cipelnem egyedül a lépcsőn őket. :) Mindenesetre bántam volna otthagyni őket, főleg hogy a Book off darabját csak 10 yenért veszi vissza, ezt nevezem profitnak!

Szeretnél/szándékodban áll-e újból visszamenni, esetleg szívesen költöznél-e ki véglegesen?

Természetesen szeretnék visszamenni, vagy akár ott lakni is, de jelenleg más célokat tűztem ki. Magát a nyelvet és a kultúrát ugyanúgy szeretem, viszont a negatív dolgok, amiket láttam, pont a munkavállalással kapcsolatosak. Ez mondjuk teljesen emberfüggő, de mint nő és mint külföldi, eleve nagyobb hátránnyal indulnék, ha nem angol tanárként, vagy tolmácsként szeretnék elhelyezkedni. A japán társadalom sajnos még mindig nincs a külföldiekhez szokva, és még mindig férfiközpontú.

Ha egy dolgot választhattál volna, amit mindenképpen "haza szerettél volna hozni", mi lett volna az (nem feltétlenül tárgyi dolgokra gondolva)?

Az emberek hozzáállását, talán. Mi magyarok szerintem túl sokat panaszkodunk. Hazajöttem és az első dolog, amit furcsálltam, hogy buszon, vonaton, az úton sétálva is csak panaszkodást hallok. De már csak annak is tudnék örülni, ha a boltban vagy hivatalokban nem úgy kezelnék a vásárlót, mint akik a munkát akadályozzák. Sajnos túl negatívak vagyunk, pedig lehetne sokkal rosszabb is a helyzet.

Milyennek ítélted meg kiutazás előtt a nyelvtudásodat és milyennek most? Milyen könnyen vagy nehezen értetted meg magad? Mennyit fejlődtél?

A magyart, vagy a japánt? :) Japánból eleve volt egy stabil tudásom, amivel szerencsémre bármilyen papírmunkát el tudtam intézni a bankban, vagy hivatalban különösebb szótározás nélkül. A tanáraim szerint gyorsabban tudom használni a nehezebb szavakat, mint a kiutazásom előtt. Ellenben a magyarról ezt nem tudom elmondani, még 3 hónap után is gondjaim vannak. :)

Hogyan sikerült visszailleszkedned hazajöttöd után? Mik a további terveid?

Beletelt pár hónapba visszaszokni és vannak olyan dolgok, amelyekhez nem fogok visszatérni. Az első hónapban ki sem léptem a házból, nagy volt a váltás. A kinti egy év nagyon jó volt arra, hogy megtaláljam, mit szeretnék igazából csinálni. Sajnos Magyarországon egy japán szakosnak meg van kötve a keze, mivel foglalkozhat, szakma tanulásához pedig nincs ösztöndíja Japánnak. Ellenben, ha valaki kutatni szeretne, annak van esélye szintén egy nagykövetségi pályázaton keresztül. Jelenleg másik útvonalon találtam kiutat a problémából, így lehet, legközelebb már Koreáról írhatok nektek. :)

Köszönjük szépen az interjút, és biztosak vagyunk benne, hogy ha az olvasókban felmerül még valami érdekes kérdés, Keiko arra is szívesen válaszol majd hozzászólásként. :)

Eddigi hozzászólások száma: 8

Korábbi hozzászólások:

1. 2.

8. Aqualuna	2015-11-06 23:19:46 Nem annyira az árára, inkább a beltartalomra gondoltam, hogy mennyiben hasonlít vagy tér el az ottani bentóktól.
7. Keiko	2015-11-06 23:14:33 Aqualuna: Szerintem sokat rátesznek az áfánkkal, plusz a beszerzéssel. Egy jól megpakolt bentó is 1200-nál nem kerülhetne többe. GG: Köszönöm! Földrengések naponta vannak 6-7 helyen az országban, a legtöbbje 3-as erősségű és ha alszik az ember, meg se érzi. Az ottani építészmérnönök előtt leborulhatnék. Volt egy nagyobb és hosszabb ideig tartó földrengés május elején, de hiába ingottak az épületek, olyan híreket nem hallottam volna, hogy összedőlt valahol. Értve ezt a 45 emeletes városházára is! A balesetek nagy része biztos, hogy nem ilyenből származik.
6. GG	2015-11-05 20:09:40 Hatalmas gratuláció ezért az írásért! Ahogy olvastam, csak egyre többet kérdeztem volna szívem szerint. Tényleg nagyon jó lett és szívből örülök, hogy sikerült kijutnod! Voltak kint földrengések, tényleg föl vannak készítve ott ilyenekre az emberek és az épületek?
5. Aqualuna	2015-11-05 19:51:32 Említetted a bentókat. Én azt kérdezném, hogy hogy viszonyul egy itthon kapható bento (pl. a Wasabi étteremláncé) egy átlagos kinti bentóhoz?
4. Keiko	2015-11-04 23:34:10 Köszönöm, örülök ha tetszett! Szerintem a magyarhoz képest a hangokban sok a hasonlóság, így könnyebben tanulható számunkra, mint az angol nyelvűeknek. Hogy érdemes-e belekezdeni, azt mindenki maga dönti el. Még ha nem is használod mindennap, önfejlesztésből vagy hobbiból tanulni, biztos van értelme. Könyveket igazán nem tudok ajánlani magyarul, angolul online ezer és egy lecke található fent. B lehetőség: az ELO-nak van kezdő japán sorozata, alapozásnak nem túl rossz. Ha szereted az animéket vagy a jpop-ot, tudom ajánlani a következő módszert: előkapsz egy füzetet és egy tollat, elindítol egy anime részt és próbálod leírni amit mondanak. Ez fejleszti a hallást is és leírva gyorsan rájössz az ismétlődő kifejezésekből a nyelvtanra is.