AnimeWeb.hu

Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 124
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9

Az anime története 2.: A világháború korszaka

Utolsó módosítás időpontja: 2018-01-28 18:37:06
Létrehozás időpontja: 2008-06-20 00:00:00
Eddig megtekintve: 4386 alkalommal

További találatok

Az ismertető szerkesztője: Aqualuna

1923-ban a Nagy Kantói Földrengés elpusztította a Kitayama stúdió nagyját, melynek animátorai – így a korábban említett Murata, Yamamoto és Ofuji, akik mind Kitayama tanítványai voltak, és kevésbé neves társaik – szétszóródtak és többnyire saját stúdiókat alapítottak. Ebben az időben készült el az első japán ifjúságvédelmi törvény is, amely némely korai animáció cenzúrázásához vezetett 15 évesnél fiatalabb korúak számára. Másrészről viszont az oktatásban értékes tárgyú animációs filmeket a Monbusho (Monbu-kagakushō, a japán Oktatásügyi Minisztérium) bátorította és támogatta. Több százezer yent fordítottak ilyen célokra. Az animáció maradandó pozícióra talált mind az iskolai, mind politikai és ipari alkalmazásban, ami hamarosan új tartalmi igényekhez vezetett.

Az 1930-as évekre az animáció a történetmesélés egy alternatív formájává vált, összehasonlítva az alulfejlett japán élőszínészes filmiparral. Amerikával ellentétben, Japánban az utóbbinak továbbra is kis piaca volt, amely a költségvetés-, helyszínválasztás- és szereposztásbeli korlátoktól szenvedett. Így például a nyugati kinézetű színészek hiánya, szinte lehetetlenné tették, hogy olyan filmeket forgassanak, amelyek helyszíne Európa, Amerika vagy olyan fantáziavilágok, amelyek nem foglalják eleve magukban Japánt. Az animáció változatos használata viszont megengedte, hogy a művészek bármilyen szereplőket vagy színhelyeket alkalmazzanak.

Tartalmilag a 30-as évek animéiben a népmesék elkezdték átadni helyüket a nyugati stílusú humornak. Ebben fokozatosan elkezdett tükröződni a japán militarizmus hatása, mint pl. Seo Mitsuyo 1934-es, Private 2nd-Class Norakuro című 11 perces animéjében, amely Tagawa Suihou igen népszerű képregény-sorozatának feldolgozása volt egy balszerencsés katona kutyus kalandjairól egy mókás állati hadseregben. 1937-ben Japán háborúba lépett Kínával, és a japán kormány egyre jobban kezdte erőltetni a kulturális nacionalizmust, ami egyszerre vezetett szigorú cenzúrázáshoz, és a kiadásra kerülő média erős kontrolljához. Ez a katonai propaganda rajzfilmek özönéhez vezetett. Ezek ún. NEWS-Cinemákban kerültek vetítésre a dokumentumfilmek között, mint „nézetformáló” filler, és meglehetős hírnévre tettek szert (eddigre Japánnak már megvolt a saját filmkészítéshez szükséges nyersanyagforrása, az 1934-ben létrehozott Fujifilm társaság révén). A News-Cinemák gombamód szaporodtak abban az időben, ezzel együtt az animációs ipar is tetőpontot ért el a hivatalosan bemutatott filmek tekintetében. Ugyanakkor a kis anime stúdiók nem voltak életképesek: vagy tönkrementek, vagy összeolvadtak nagyobb stúdiókká, amíg három fő stúdió maradt a piacon.

Walt Disney munkái erősen hatottak a 30-as évek animátoraira, ám a kereskedelmi célú japán animációk akkortájt többnyire alacsony színvonalon mozogtak, és meglehetősen ványadt imitációi voltak Disney műveinek (a hang felvétele után készültek, ugyanazokat a gegeket és képsorokat ismételgették, és így tovább). Disney igen korán kezdett bele a hangosfilm használatába is, ami viszont a legtöbb japán stúdió számára túl költséges volt egészen az évtized közepéig, noha már 1933-ban megszületett az első hangos anime: a Chikara To Onna No Yononaka (The World of Power and Women), Masaoka Kenzo rendezésében. A 30-as évekig a mozgóképszínházak uralták Japán filmiparát, amelyek az animéket kicsiny stúdióktól vagy szabadúszó művészektől rendelték. A kis stúdiók helyett kialakuló nagyobb fúziós vállalatok már nagyobb szabású művek elkészítésére is képesek lettek volna, azonban senki nem volt, aki az ehhez szükséges tőkét biztosítsa. 1941. január elsején azonban kiadásra került az első hosszabb ázsiai animációs produkció, a második Világháború árnyékában készült Princess Iron Fan (Tiì shàn gōngzhǔ), egy – horribile dictu! – kínai mű.

Ezek után a Japán Császári Katonai és Tengerészeti kormányzat úgy döntött, az országnak szüksége van az első mozifilm-hosszúságú anime elkészítésére :). Seo Mitsuyo rendezésében az 1943-as 37 perces Momotaro no Umiwashi (Momotaro’s Sea Eagles) után – amely Momotaro, egy népmesei figura animált történetét valódi pearl harbor-i jelenetekkel kombinálta -, 1945-ben látott napvilágot a 74 perces, „nagyfilm” hosszúságú Momotaro Umi no Shinpei (Momotaro's Divine Sea Warriors). Mindkettő a Tengerészeti Minisztérium által támogatott propagandafilm volt. Korábban megmutatták Seónak Disney 1940-es Fantasia-ját, ennek inspiráló hatása meglelhető mindkét animében a háborús propaganda köntöse alatt. Seo igyekezett álmokat adni a fiatalságnak, akik a célközönséget képezték, beléjük csepegtetni a béke reményét, jóllehet a teljes film a kormányzat „véleményét” tükrözve azt sugallta, hogy Japán „felszabadítja” Ázsiát az „ördögi” ellenségtől. Szintén a gyermeki fantázia megfogása érdekében a movie állatszereplőkkel készült, és néhány zenei betétrész is található benne (tipikus Disney-fogások ^^). Az egyik dal, az AIUEO no Uta (The Song of AIUEO) arról a tiszteletadásról híresült el, amelyet Tezuka Osamu (ld. később) megérintve a movieban levő utalásoktól „álmokra és reményekre”, a Janguru Taitei (Kimba the White Lion) című 1950-ben indult anime sorozatában tett iránta.

Seo a világháború vége – és a japán vereség – előtt épphogycsak kibocsátott moviejáról hosszú ideig úgy tartották, hogy az amerikaiak az ország elfoglalása idején elkobozták és elégették, ám 1984-ben a Shochiku (a készítő) stúdió raktárában rábukkantak egy negatív kópiára. Ebből reprodukálva a movie ismét bemutatásra került, és VHS kiadást is gyártottak belőle.

A háború után az animáció visszakerült a kormánytól az egyéni filmkészítők kezébe, akiket azonban nagymértékben gátolt a következő évtized folyamán az ország háborús szankciókat követően összeroppant gazdaságának igen lassú talpraállása. Ráadásul amatőr filmjeiknek az amerikai megszállás következtében Japánba csak úgy áramló, kidolgozott és lényegesen kifinomultabb amerikai rajzfilmekkel kellett konkurálniuk. Az első színes japán produkció 1955-ig váratott magára. Időközben az is tisztán láthatóvá vált, hogy a japán animáció jövője a nyugati rendszerű stúdiók adoptálásában nyugszik, bár a független anime művészek sohasem tűntek le teljesen a palettáról. (Utóbbiak közé tartozott például az a japán animátor, Kuri Yoji is, akinek a neve elsőként lett nemzetközileg széles körben elismert, az 1960-70-es években számos nemzetközi filmfesztiválon bemutatott egy percnél rövidebb(!) animációs művészfilmjei révén.)

Egy kis kitekintés: Princess Iron Fan

A Shanghaiban, a Wan fivérek (Wan Laiming és Wan Guchan, de összesen 4 fivér volt, ők négyen voltak Kína első animátorai) által rendezett egyes források szerint 65, másoké szerint 73 perces rajzfilm a népszerű kínai népmese, a Journey to the West (Út Nyugatra) meglehetősen szabad adaptációja, amelyben a Majomkirály egy bosszúálló hercegnővel harcol, akinek vaslegyezőjére egy falut körülzáró lángok megfékezésére lenne szüksége.

A filmen érezhető Disney Hófehérkéjének hatása, pl. az animációhoz az előbbi élethű mozgásábrázolásához használt és annak révén elhíresült ún. rotoszkópos technikát használták (amikor egy élő szereplőről készült felvételre rajzolják „rá” az animált karakter mozgását), ám ugyanakkor érezhető benne az eltéveszthetetlen kínai íz. Az első Ázsiában készült movie hosszúságú rajzfilm, világviszonylatban a 12., az ezek közül máig is fennmaradtak közül pedig a 9. (mivel az argentin úttörő animátor, Quirino Cristiani alkotásait elveszettnek tartják). Hatása inspirálta a 16 éves Tezuka Osamut, hogy mangakészítővé váljon, és állítólag az ő javaslata is szerepet játszott abban, hogy a Tengerészet a korábbi, „nagyfilmnél 3 perccel rövidebb” Momotaro no Umiwashi után megrendelje a Momotaro Umi no Shinpei-t. XD

Mi több, egyesek szerint a Narutóban Temari figuráját is a címszereplő karakter ihlette ^_^.

Az illusztrációként betett képen föntről lefelé a következők láthatóak:

Masaoka Kenzo - Chikara To Onna No Yononaka (The World of Power and Women), 1933.
Seo Mitsuyo - Momotaro Umi no Shinpei (Momotaro's Divine Sea Warriors), 1945.
Wan fivérek - Princess Iron Fan (Tiì shàn gōngzhǔ), 1941.

Eddigi hozzászólások száma: 1

Ayame

2008-06-20 23:08:15

A kérdésem itt is ugyanaz, mint az első résznél.^^