A chiyogami egy japán, színes, mintás papírfajta. Általában jellemzőek rájuk az élénk színek. A mintákat eredetileg fa blokkok segítségével színenként, kézzel nyomatták a szintén kézzel készített papírra az Edo korszakbeli (1603-1867) papírkészítők. Mintegy öt évbe került, mire valakiből chiyogami-mester vált. A név a chiyo (= nagyon hosszú időszak; szó szerint: ezer nemzedék) és a gami (kami) = papír szavakból származik. A papírt a házak belsejének élettelibbé tételére szolgáló tárgyak készítésére szánták. A minták és színek az élénk kimono-anyagokét koppintották le, amelyeket a nagyobb városokban, főleg Kiotóban, élő tehetősebb hölgyeken lehetett látni. Kiotóban található Yuzen területe is, amely a fejlett textilfestési eljárásairól vált híressé. Innen származtatható, hogy a chiyogamit az Egyesült Államokban a Yuzen néven ismerik inkább
Az Edo korszakban már számos papírkészítő központ létezett Japánszerte. Az Ukyo-e és Nishiki képeket (ált. fanyomásos technikával készített művész képek) készítő művészektől átvett nyomási technikák révén chiyogami lassan azok papírjává vált, akik nem tudták megengedni maguknak a gyönyörű washi papírokat (drága origami papír, de más célra is használják). Akárcsak utóbbiaké, a chiyogami népszerűsége is Kiotóból indult, majd elérte Edót és Osakát. Ebben a három városban (Edo ma Tokió) készítik még mindig a régi módon, fablokkok használatával.
A chiyogamit darabokra vágják, és papírbábukat (origamit) vagy papírbabák (ún. anesama) kimonóit készítenek belőle, bádog teatartókra vagy kis papírdobozokra ragasztják dekorációs céllal. A korai japán animátorok is felfedezték – az 1920-30-as években az ún. cut-out animációval (amikor kivágott papírfigurák mozognak) készült animékben ilyeneket is használtak, például a leghíresebb japán cut-out animátor, Ofuji Noburo, akinek legelső ismertebb műve, az 1926-os Thieves of Bagdad is ilyen módon készült.
A chiyogamik mintázata ma is a korai korszakra és az akkortájt viselt tarka kimonók mintáira emlékeztet: megtalálhatók rajtuk a hosszú életet ígérő darvak illetve fenyőágak, a hajlékonyságot jelképező bambusz, a szépségért felelős szilvavirágok motívumai. A darvak és teknősök kombinációja is gyakori, a hosszan tartó életért és boldogságért.
Az anesama készítése egy olyan időben indult virágzásnak, amikor hatalmas igény volt a különböző, díszes papírokra, és ezért az anesamák készítése is visszahatott a chiyogami fejlődésére. Ekkor kerültek a papírokra az olyan általános szövetminták, mint a csíkok, kockák, pöttyök, egyéb geometriai minták, valamint a szórt virágminták. Az ilyen mintájú papírokat és a belőlük készített origamit fabrigaminak is szokták nevezni (fabric = szövetanyag).
Manapság a chiyogami gyártását már többnyire gépek végzik az ún. silkscreen (kb. „selyemfilm”) technikával, amelyet egy kozo (Broussonetia papyrifera/ Morus papyrifera, egy eperfaféle növény) - szulfit alapanyagból készült papíralapra visznek fel. Felhasználása részben a hagyományos módokon és célokra történik, de számos újabb és újabb módot is találtak rá, például könyvek bekötése, borítékok, meghívók stb. díszítése, kollázsok, lámpaernyők, ún. washi tojások készítése, csomagolás és mindenféle tárgyak (pl. gombok, medálok!) bevonása, de akár bekeretezve önálló „műalkotásként” föl is akasztják a falra. A mintázatok fejlesztése most sem állt le, és rengeteg különböző – árban is eltérő – chiyogami papírt lehet megtalálni a piacon. |