Budapest: - Tokió:
 
Felhasználói név:
Jelszó:
Elfelejtett jelszó
Látogatók száma:
(2000.06.07.-tol mérve)
2216371

Regisztrált felhasználók
száma:
22012

Online látogatók száma:
3

Avatárral rendelkező
felhasználók száma:
1561

Utolsó 5 látogatónk:
TheNoraNeko
2018-02-24 19:05:52
siory
2018-02-24 19:01:14
Suzika
2018-02-24 18:57:20
kanya.28
2018-02-24 18:54:01
H.Keiko
2018-02-24 18:53:23
E-mail
elérhetőségünk:
mail@animeweb.hu

Oldalunk a Facebookon:

Testvérlapunk:

Felhasználási feltételek:
Az AnimeWeb bizalmát élvező alkotások, rajzok, írások, fordítások, ismertetők, letöltések, stb. kizárólag otthoni elolvasásra, nézegetésre, saját használatra tölthetőek le. Más honlapon való felhasználásukhoz nem járulunk hozzá!

Minimum felbontás:
1024 pixel képszélesség
Támogatott böngészők:
- Firefox (legfrissebb)
- Google Chrome (legfrissebb)

Verziószám: 5.9
Minden jog fenntartva!
(c) 2000-2018 AnimeWeb
Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 122 
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9 

Az anime története 6.: A '90-es évektől napjainkig



Utolsó módosítás időpontja: 2018-01-28 18:38:52
Létrehozás időpontja: 2009-06-09 00:00:00
Eddig megtekintve: 1870 alkalommal

További találatok
Az ismertető szerkesztője: Aqualuna

Két fontos anime

Azt hiszem, ha valaki a 90-es évek animéire gondol, két cím feltétlenül beugrik neki. Még akkor is, ha netán nem is anime-rajongóról van szó. Két sorozat ugyanis mindenképpen illusztris hírnévre tett szert, mindkettőről rengeteget „beszéltek” mind pozitívat, mind negatívat, és mindkettő mai napig rendületlen rajongótáborral bír. Mindkettő rengeteg részes, több szezonos, mainstream sorozattá nőtte ki magát, és mindkettőben szuperhős(ök)ről szól a történet, amint egypárszor megmentik a világot. Ja, és mindkettőt a Toei Animation készítette! Hogy különbséget is említsek, az egyik shounen, azaz a fiútábort célozza meg, míg a másik shoujo, azaz a lányoknak készült.

Gondolom, kitaláltátok, igaz? De ha mégsem, viszont hozzáteszem, hogy mindkettő magyar tévécsatornán is volt vetítve, eléggé megkérdőjelezhető szinkronnal és módon (ugyanis gyerekműsorként), és nagy botrányt is kavartak, akkor ugye, már tényleg mindenki tudja, melyekről van szó? XD

Igen, az egyik a Dragon Ball, a másik pedig a Sailor Moon. :)

A Dragon Ballt igazából már a 80-as évek animéjeként kellett volna említenem, hiszen az eredeti, első sorozat 1986-tól 1989-ig futott a japán tévécsatornákon, és 153 részt számlált. Ezt követte 1989-1996 között a Dragon Ball Z, majd 1996-tól 1997-ig a Dragon Ball GT. Előbbi 291(!), míg utóbbi „csak” 64 epizódot számlált. A mangája se volt semmi, ugyanis 1984 és 1995 között összesen 519 fejezetből álló 42 tankoubont számlált (mangaka: Toriyama Akira), és korának legnépszerűbb mangája volt mind Japánban, mind Amerikában. A Toei 17 moviet és 3 specialt is készített a történet alapján, és most, 2009. áprilisában kezdték vetíteni a negyedik TV sorozatot Dragon Ball Kai címen, ami a Dragon Ball Z újrafeldolgozása, és annak 20. évfordulóját ünneplendő készült. :)

Nem szándékzom tovább taglalni, mi minden készült még a Dragon Ball alapján, azt azonban elmondanám, hogy mangája ma is nagy olvasótábornak örvendhet. Az ezredfordulóra csupán Japánban (!), több mint 126 millió példányt adtak el belőle, 2007-re ez a szám átlépte a 150 milliót. A manga népszerűsége folyamatosan tüzelte persze a sorozat folytatását, és elmondható, hogy ez egyfajta „végtelen történet”, amelyben még a halál sem jelent véget, sőt, általában azután kezdődnek csak igazán a dolgok XD! Az eredeti főszereplő Son Goku az a szuperhős, amely a világ minden táján „kivívta a fiúk csodálatát”. Egy 2007-es felmérés szerint Goku első helyezett a „minden idők legerősebb manga karaktere” listán. Számos mangaka elismerte, hogy a Dragon Ball inspirálta saját, azóta szintén népszerű műve elkészítésében, hogy csak kettőt említsek, ezek közé tartozik a Naruto és a One Piece. A manga általában jobban dicsért, míg az anime több vegyes illetve negatív kritikát kapott, ugyanakkor DVD-i számos alkalommal álltak Japán legtöbbet eladott listájának a csúcsán.

Ami a Sailor Moont (Bishoujo Senshi Sailor Moon) illeti, aligha kell sokaknak bemutatni, ugye? (Ha valaki nem tudná, az Animeweb is Sailor Moonos oldalként indult valaha ;)) Míg a Dragon Ball a harcos szuperhős műfaj stafétahordozójává vált, a Sailor Moon a magical girl műfaj szimbóluma, amely ugyan már régebben létezett, de ezzel a sorozattal kapott új életre. Ugyanakkor ez népszerűsítette először a sentai magical girl típust, ami magical girl szereplők csapatát jelenti. A szerző Takeuchi Naoko először a Codename: Sailor V mangát készítette el, amely a Sailor Moon előtt játszódik, és csak Sailor Venusszal foglalkozik. Ezután a mangaka átdolgozta az ötletet, amikor felkérték egy olyan sorozat készítésére, amelyben helyes lányszereplők vannak matrózruhában, és a világűrben harcolnak. Mivel a Sailor V-t javasolták adaptációra, az eredeti koncepciót úgy dolgozta át, hogy Sailor V egy csapat tagja lett – Takeuchi ugyanis nagy rajongója volt a sentai (azaz team, vagyis csapat) stílusnak, és így ő lett az első, aki ezt ötvözte a magical girl műfajjal. Meg kell hagyni, hogy az eredmény, amely a mitológiát és a csillagászatot is erősen ötvözi egy romantikus sorozatba, meglehetősen eredeti lett, noha a sorozat nem mentes a magical girl stílus hátulütőitől sem (pl. a „minden napra egy szörny” koncepciótól XD). Mindazonáltal, nem egyszerű még a kis híján két évtized távlatából sem más, hasonlóan eredeti és ötletes történetű magical girl animét/mangát említeni, nem véletlen lett világszerte a műfaj fémjelzője a Sailor Moon.

Mangája 1992-1997 között futott, és összesen 18 tankoubonból áll, míg a sorozat szezonjai (Sailor Moon, Sailor Moon R, Sailor Moon S, Sailor Moon Supers, Sailor Stars) szintén 1992-1997 között kereken 200 epizódot értek meg. Eredetileg ugyan csak 6 hónapnyi vetítést terveztek, ám olyan hatalmas népszerűségre tett szert, ami még 5 év után is töretlenül tartott, és ezért aztán folyamatosan ismételték. Japánban minden szombaton az esti főműsoridőben sugározták, és 11-12%-os nézettséget kapott a vetítés legnagyobb idejében. Az alapján született média franchise hálózat a valaha volt legsikeresebb Japánban, amely már az első 3 év alatt 1,5 billió (!) dollár értékben adott el árukat. Tíz évvel a sorozat befejezése után 2005-ben és 2006-ban a Sailor Moon még mindig a TV Asahi 100-as anime toplistáján belüli Top 30-ban szerepelt. El ne felejtsem, hogy a sorozat 1993-ban megnyerte az Animage Anime Grand Prix díjat is, míg a manga a Kodansha Manga Award-ot a legjobb shoujo kategóriában ! :)

Nemzetközileg is nagy port vert fel. A Sailor Moont tartják a „legnagyobb áttörésnek” az angol nyelvű anime piacon 1995-ig bezárólag, amikor a kanadai YTV-n először vetítették. Ugyancsak ez a sorozat fémjelzi annak a korszaknak a kezdetét, amikor a lányok világszerte egyre inkább kezdtek érdeklődni a shoujo mangák iránt. Gilles Poitras (aki egy quebec-i születésű úriember, és több könyvet írt a mangáról és animéről) különíti el először azt a „generációt”, amely az anime műfaját a Sailor Moon révén ismerte meg az 1990-es években. (Ugye hogy köztünk is sokan vannak ilyenek? ;) ) Szerinte a Sailor Moon teremtette meg a jó fogadótalajt a későbbi shoujo sorozatoknak, mint amilyen például a Fushigi Yuugi, a Vision of Escaflowne, vagy akár a Revolutionary Girl Utena.

2001-ben a Sailor Moon manga még mindig a Tokyopop legjobban eladható terméke, amely az ezt sorban követő termékeknél minimum 1,5-szer keresettebb!
Az animét ajánlják az ebben bemutatott erős barátság-eszme, az emlékezetes karakterek, az egész bája, és széles körű nézőközönség számára való megfelelősége miatt. A magical girl műfajt abból a szempontból is megreformálta, hogy a hősnő ettől kezdve erőit a Jó szolgálatában, gonosz erők legyőzésére (kell) használja, és nem pusztán a maga szórakozására vagy előnyére, mint a korábbiak. Még rengeteget lehetne leírni, szemelgetni a kritikákból, de inkább nem teszem, mert már így is elég sokat írtam erről a sorozatról. Még két dolgot említek érdekességként: egyesek a Girl Power („lány hatalom”) mozgalommal hozzák kapcsolatba, és olyan „hősnőkkel” említik egy lapon, mint Barbie, a Mighty Morphin Power Rangers, Buffy a vámpírvadász vagy Sabrina, a tini boszorkány XD. A másik dolog a zenéjével kapcsolatos: ennek komponálásában számos ember részt vett, és a szövegek írásában gyakorta Takeuchi Naoko is besegített. Az összes (tehát, a sorozatok, moviek, videójátékok) háttérzenének komponistája Arisawa Takanori 1993-ban az első sorozat soundtrackjáért a Columbia Records Aranylemez Nagydíját nyerte el. 1998-ban, 200-ben és 2001-ben pedig a JASRAC (Japanese Society for Rights of Authors, Composers and Publishers) Nemzetközi Díját. A sorozat legnépszerűbb (egyben általános opening) dala a "Moonlight Densetsu" (komponista: Komoro Tetsuya, szöveg: Oda Kanako) volt, amelyből számtalan remix is készült. Megjegyzendő, hogy ebben az időben nem volt jellemző, hogy az angol szinkronban a dalokat is szinkronizálják, a Speed Racer óta (1967-es sorozat!) ez volt az első, amely az eredeti dallamra angol openinget is kapott (bár a szövegnek persze nemigen volt köze az eredetihez). A "Moonlight Densetsu" az Animage 15. és 16. Anime Grand Prix-je alkalmával (1992 és 1993.) a dal kategóriában első díjat nyert, és a további években is az élmezőnyben mozgott, több más Sailor Moon dallal egyetemben.


Mi történt még a 90-es években

1995-ben Anno Hideaki – négy évvel a Miyazaki Hayao koncepcióin alapuló Fushigi no Umi no Nadia (Nadia: The Secret of Blue Water, 1990) befejezése után, mely időszakban alkotói válságban szenvedett - megírta és megrendezte a sokat vitatott Neon Genesis Evangelion-t (Shin Seiki Evangelion). Azt tartják, hogy Anno ezt a sorozatot egy olyan alapvetően otaku animének tervezte, amely az akkoriban kicsit visszaesésnek induló anime-ipart hivatott újraéleszteni, és a sorozat számos pszichológiai elemét a saját négy éves depressziójából merítette, minthogy ezalatti megpróbáltatásait és lelki kínjait papírra vetette akkoriban. A készítés közben kiábrándult az otaku életformából, egy erőltetett autizmusnak tekintette azt, és ezért az anime egy erőteljes kritikájává lett a kultúrának, története pedig egyre sötétebbé és pszichológiaibbá vált, annak ellenére, hogy a gyerekműsorok idejében ment a televízióban. Anno ugyanis arra a véleményre jutott, hogy az embernek már fiatalon szembe kell néznie az élet realitásaival, és a sorozat végére a hagyományos narratív logika és történetvezetés teljesen eltűnt, minthogy az utolsó két epizód a főszereplő elméjében játszódik. (Bár egyes vélemények szerint ez a befejezés a támogatás, és a program törlésével való fenyegetés miatt lett ilyen. A sorozat kezdetben nem aratott nagyobb tetszést, ám aztán később egy felnőtt-orientáltabb műsorként való vetítésekor hatalmas népszerűségre tett szert előbb Japánban, majd pedig világszerte, és ma az egyik „kötelező” darabnak tekintik egy anime-kedvelő számára.

A sorozat befejezte után Anno rengeteg rajongótól kapott levelet, és a dicséretek között számos kritizálta az utolsó két részt, amely tönkretette számukra az egészet, mi több, még halálos fenyegetések is szerepeltek közöttük! Ezek után került sor a The End of Evangelion elkészítésére, amely film 1997-ben több mint 10 millió dollár bevételt hozott, és új befejezést adott a történetnek. A későbbiekben, az 1998-as Kareshi Kanojo no Jijō (His and Her Circumstances) elkészítése után Anno live action filmek készítésével foglalkozott.

Az Evangelionnak igen erőteljes befolyása volt a későbbi animékre. Számos jelenete volt, ami miatt a TV Tokyónak meg kellett szigorítania az erőszakos ill. szexuális tartalmak cenzúráját az animékben. Ennek következménye volt, hogy amikor 1998-ban a Cowboy Bebop először került vetítésre, erőteljesen megvágták és csak mintegy az epizódok felét adták le. A későbbiekben a cenzúrázás szigora ismét visszaesett, ám még mindig érezhető maradt a TV animékre való hatása. Plusz elkezdődött egy csomó olyan sorozat gyártása, amelyeket „post-Evangelion” animéknek lehet tekinteni, legtöbbjük a mecha kategóriába tartozott, bonyolult történetvezetéssel vagy akár valamiféle vallásközeli témával. Ezek közé tartozik az 1998-as Brain Powerd és Gasaraki, de a már 2002-es RahXephon is. Egy részük késő éjszakai kísérleti TV anime volt, ezek sora a szintén 1998-as Serial Experiments Lain kezdte, majd az ezredforduló után olyanok követték, mint a Boogiepop Phantom (2000), Texhnolyze (2003) és a Paranoia Agent (2004).

Más kísérleti animék is születtek az 1990-es években, a legnevezetesebb az illusztris Ghost in the Shell (1995), amely a ’85-ös Megazone 23-mal együtt az 1999-es sci-fi film, a Mátrix fő inspirációs forrása volt. A késői 90-es években egy rövid újraéledési periódust mutattak a 60-70-es években oly népszerű Super Robot animék is, amelyek a 80-as években a Real Robot műfaj nagy népszerűsége, majd a 90-es évek elején-közepén az Evangelion típusú pszichológiai mechák miatt igen ritkák voltak. Feléledésük az 1997-es The King of Braves GaoGaiGar (Yūsha Ō GaoGaiGar) címhez fűződik, amely lényegében egy sorozat (az ún. Brave sorozat) részeként a post-evangelion trendre adott válaszként született, és azt ellenpontozza lényegesen egyszerűbb történeti felépítésével, amelynek lényege: a bátorság minden akadályt legyőz. Ez a trend a GaoGaiGar közvetlen elődjével, az egy évvel korábbi Brave Command Dagwon (Yūsha Shirei Daguon)-nal kezdődött, amely a szögletes, absztrakt „Angel” azaz angyal stílusú idegen lények inváziója jellemez. A GaoGaiGar pedig egy szinte extrém visszatérést jelentett a korai Super Robot animékhez, azok koncepcióinak java részét felvonultatva, beleértve a jellemző „Végső Fúzió” szekvenciákat is. Érdekes, hogy ez az anime gyerekek számára készült, még inkább ellenpontozva a korabeli post-evangelion mechákat, és kissé ellensúlyozni igyekezve az EVA óta a műfajjal szemben táplált bizalmatlanságot és előítéleteket. A GaoGaiGar érdekes módon számos más anime egyes elemeit befolyásolta, például a Transformerst, a Saint Seiyát, de még olyan más műfajbelit is, mint a Magical Girl Lyrical Nanoha vagy a Yu-Gi-Oh! GX. Szűkebb műfaján belül viszont igazából nemigen követték igazán népszerű sorozatok, egészen a 2007-es Tengen Toppa Gurren Lagann-ig.

A 90-es években a már említett pszicho-mechák popularitása miatt a Real Robot műfaj is visszaesett. Bár számos Gundam animét készítettek ekkortájt, ezek közül kevés aratott különösebb sikert. Az átlagosnak mondható 4%-os televíziós nézettséget csupán a Mobile Fighter G Gundam (1994) és a New Mobile Report Gundam Wing (1995) érte el közülük. Egészen a 2002-es Mobile Suit Gundam SEED megjelenéséig tartott, amíg a Real Robot műfaj visszanyerte sikerességét.

Szintén a 90-es évekhez fűződik az eredetileg Nintendo játéksorozatként világra jött (1995) Pokémon meganimésítése is (1997), amelyből a mai napig számtalan szezon, movie, manga, videó-és kártyajáték született, de még a Broadway-re is eljutott.

1997-ben Miyazaki Hayao Mononoke Himéje (Princess Mononoke)– az anime, amely meghozta számára a nyugati világban való elismertséget, bár erre az időre Japánban és Kelet-Ázsiában filmjei már számos sikert arattak mind a közönség, mind a kritikusok szemszögéből – az addig készített legdrágább animációs film volt, 20 millió dolláros költségvetésével. Miyazaki személyesen ellenőrizte le mind a 144 000 képkockáját, és becslések szerint körülbelül 80 000-et rajzoltatott újra belőlük. Ez volt egyben az első anime, amelyben számítógépes 3D technikát használtak, mégpedig a hímnemű főszereplő, Ashitaka kezét elborító „démon-kígyók” megalkotásához. A teljes filmben mintegy 5 percnyi 3D technikával készített (a kézzel rajzolt képekkel összedolgozott) szekvencia van, ezen kívül további 10 percnyi anyag használja az ún. digitális festés technikáját. Ezek a számítógépes technikák itt nem öncélúak voltak még, hanem a hagyományos, kézzel festett elemek kihangsúlyozására szolgáltak.

A 90-es évek legvége érte még meg az animék live actionba való átmenetelének trendjét is, az 1999-es Great Teacher Onizuka-val kezdődően. Ebben az esetben a 97-es mangából előbb 98-ban egy TV dráma, majd 99-ben anime sorozat és több, mint 2 órás live action mozifilm is készült. Ez az új trend aztán folytatódott, és igazán jellegzetessé a 2000-es évek során vált.


Az ezredforduló után

Említettem már néhány címet, amely egy korábban elkezdődött trendhez tartozott, de az anime az ezredforduló után, mondhatjuk, napjainkban keletkezett. Nem áll szándékomban kimerítő felsorolást írni a 2000-es években született animékről – hiszen oly sok van, és hogy ezek közül melyik milyen jelentőséggel bír a későbbiekben, arra sok esetben majd csak az idő adja meg a választ. Mégis megpróbálok egy – alighanem felületes – összefoglalást adni, amely alighanem a legtöbb mai anime-rajongó számára jól ismert címekből fog állni.


A Murakami Takashi által alapított Superflat művészeti stílus – ami a japán pop-kultúrát a posztmodern művészettel kombinálta – az ezredforduló táján vált egyfajta mozgalommá. Murakami szerint ez a mozgalom a háború utáni japán kultúra analízise az otaku szubkultúra szemszögéből. Elképzelése szerint nincs olyan, hogy magas- vagy alacsonyrendű művészet, hanem a művészet maga egy sík kontinuum – innen ered a Superflat elnevezés. Az irányzat igazából a 80-as években jött létre, ám sokáig nem volt sikere, a későbbiekben azonban Murakami kiállításai nagyon népszerűekké váltak, és anime-készítőkre is nagy hatást gyakoroltak, például a még 1986-ban alapított Studio 4°C alkotóit. Ebből a stúdióból kevés ismertebb és jelentősebb anime származik, de például innen jött ki az 1998-as Spriggan, 2003-ban az Animatrix egyik része, vagy a 2004-es Super Robot Monkey Team Hyperforce Go! és 2008-as Transformers Animated, amelyek már japán-amerikai kooprodukcióban készültek (annyira, hogy utóbbi esetben el is szokták „felejteni”, hogy az animációs munkát japánok végezték el ^^.)

A kétezres években is folytatódott az Evangelion-trend. A már említett RahXephon (2002) emellett szándékosan igyekezett feléleszteni a 70-es évek mecháinak dizájnját. Szintén az Evangelion-stílust követte a 2006-os Zegapain, míg a Serial Experiments Lain által népszerűvé tett ún. late night anime (azaz késő éjjeli anime) trend olyan alkotásokat hívott életre, mint a Boogiepop Phantom (2000), Texhnolyze (2003), Paranoia Agent (2004) és a Gantz (2004).

A Real Robot műfaj – beleértve a Macross és Gundam franchise hálózatokat is felébredt Csipkerózsika-álmából a 2002-es Mobile Suit Gundam SEED sikerével, amelyet követtek az Eureka Seven (2005), Code Geass: Lelouch of the Rebellion (2006), Mobile Suit Gundam 00 (2007), Macross Frontier (2008) és a Code Geass: Lelouch of the Rebellion R2 (2008). 2008-ban a Newtype magazinban közzétett anime Top 20 szerint a legnépszerűbb anime a Gundam 00 volt, a Code Geass a második, míg a Gundam SEED a kilencedik – ez jól mutatja a műfaj jelenkori megerősödését.

A GaoGaiGar által felélesztett Super Robot műfaj is tovább élt, részben régi sorozatok remake-je által, mint a Getter Robo és a Dancougar, valamint olyan új szériákkal, mint a Godannar, és különösen a Gurren Lagann. Utóbbi tulajdonképpen a Super Robot műfajra jellemző elemeket a 80-as évek Real Robot animéire jellemző, és post-evangelion típusú elemekkel is kombinálta, és a 2008-as Tokyo International Anime Fair-en megkapta mind a legjobb TV anime, mind a legjobb karakter-dizájn díját. A Super Robot műfaj új tetőpontjaként pedig a műfajt alapító Mazinger Z sorozatot élesztették újra a 2009. áprilisában megjelenő Shin Mazinger Shougeki! Z Hennel (True Mazinger Impact! Z Chapter) és az ehhez készült Shin Mazinger Zero mangával.

A kétezres években szintén megnövekedett a moe-stílusú, valamint a bishoujo és bishounen karakter-dizájn népszerűsége, a műfajokon belül pedig románc, hárem és életkép kategóriák jelenléte és popularitása.

Az eroge és visual novel típusú videójátékokon alapuló animék népszerűsége szintén megugrott a 2000-es években, ami még a késői 90-esekben elkezdődött trenden alapult olyan művekkel, mint a Sentimental Journey (1998) és a To Heart (1999). Az ezredforduló utánról csak néhány cím: Green Green (2003), SHUFFLE! (2006), Kanon (2002 és 2006), Fate/Stay Night (2006), Higurashi no Naku Koro ni (2006), Ef: A Tale of Memories (2007) és True Tears (2008).

Számos mangán vagy light novelen alapuló sorozat is született természetesen, mint a Fullmetal Alchemist (2005), Rozen Maiden 2005, Aria the Animation (2005), Shakugan no Shana (2005), Pani Poni Dash! (2005), Death Note (2006), Mushishi (2006), Sola (2007), Lucky Star (2007) és Toradora! (2008-09), hogy csak mazsolázzunk a népszerű címekből. Emellett original anime sorozatok is születnek, melyek sikeresekké válnak – ezekből többnyire utólag születik manga vagy egyéb változat.

Az ezredforduló után az otaku szubkultúra ismét hallatlan erősödésnek indult – ezúttal már mondhatjuk, hogy világszerte. Ennek a kritikája található meg a Welcome to the N.H.K. (NHK ni Yōkoso, 2006) animében, amelynek aszociális főszereplője számos japán szubkultúra között az otakuk világát is megvizsgálja. Az otaku-célzott animék mellett a late night trenden belül számos nem-otaku produkció is született, ebbe tartozik a Honey and Clover (Hachimitsu to Kurōbā, 2005), amely az egyetemi éveit töltő lányok csoportját – egy animét kevéssé néző csoportot – célzott meg, és hatalmas sikert aratott. A Fuji TV Noitamina nevű blokkjában csütörtök éjjelenként 00:45 és 1:15 között ezt követően is számos sikeres és egyedi anime produkció futott, így a Paradise Kiss (2005), Ayakashi (2006), Nodame Cantabile (2007), Mononoke (2007), Antique Bakery (2008), hogy csak néhányat említsek (és a műsor még mindig él és virul).

Szintén a 2000-es években éledt újjá a magas költségvetéssel készült movie szuperprodukciók készítése, mint a Millennium Actress (2001), Appleseed (2001), Paprika (2006), és a mind közül a legdrágább Steamboy (2004), amely 26 millió dollárba került! Ezt a Sunrise stúdióban ugyanaz az Otomo Katsuhiro írta és rendezte, aki az Akirát. 10 évig készült, több mint 180 000 rajzot és 440 CG jelenetet tartalmaz, és a mai napig a valaha volt legdrágább anime alkotás, mellesleg a 2004-es Katalóniai Nemzetközi Filmfesztiválon megnyerte a legjobb animációs film díját.

Hogy ne hagyjuk ki a Ghibli stúdió és azon belül Miyazaki Hayao műveit sem a 2000-es évekből – mint amelyeket külön is meg kell említeni -, kinek lenne ismeretlen a 2001-es Sen to Chihiro no Kamikakushi (Spirited Away), azaz a Chihiro Szellemországban, amely pedig minden idők legnagyobb bevételt hozott filmje Japánban (a Mononoke is viselte rövid ideig ezt a titulust, amit a Titanic film vett el tőle). Akárcsak a Mononoke és más elődjei, ez és követői is számtalan díjat nyertek. A 2004-es Hauru no Ugoku Shiro (Howl's Moving Castle, A Vándorló Palota) Diana Wynne Jones azonos című fantasy regényén alapult, a 2006-os Toki wo Kakeru Shōjo -val (The Girl Who Leapt Through Time) egyazon évben már fia, Miyazaki Goro is közönség elé tárta első anime filmjét, az Ursula K. Le Guin fantasy regényfolyama alapján készült Gedo Senki-t (Tales from Earthsea, azaz a Földtenger meséi). Ezt a filmet egyébként Goro apja helyett rendezte, aki visszautasította a felkérést. (Ennek is külön története van: Hayao korábban, még a Nausicaa előtt meg akarta „animésíteni” ezt a történetet, de az írónő nem adta meg az engedélyt… mire hozzájárult, Hayao elvesztette az érdeklődését :)). A pillanatnyilag legutolsó cím a sorban a 2008-as Gake no Ue no Ponyo (Ponyo on the Cliff by the Sea), amely egy alternatív kis hableány-szerű történet, és Miyazaki tizedik Ghibli filmje, amelyet a rendezés mellett ő is írt. Részt vett a 65. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, és külön is kiemelték a Velencei Future Filmfesztiválon, majd 2009-ben a Tokyo Anime Awards-on 5 díjat is bezsebelt, többek között az „év animéje” és a „legjobb hazai alkotás” díját. Emellett Miyazaki megkapta a legjobb rendezés és legjobb eredeti történet, Yoshida Noboru pedig a legjobb művészeti direktori munka díját.

Még egy adalék: 2008-ban a japán kormány létrehozta az Anime Nagykövet címét :). Ennek célja az anime népszerűsítése világszerte a diplomáciában: hogy segítse jobban megérteni a külföldiek számára az anime műfaját, és elmélyítse a japán kultúra iránt való érdeklődésüket. Első Anime Nagykövetként a Doraemon -t nevezték ki, amely egy 1969-es mangából készült 1973-as 52 részes TV sorozat, egy 22. századból a(z akkori) jelenkorba visszautazott robotmacska főszereplésével. Számos fontos/érdekes témáról szól, a szülők tiszteletétől kezdve a féreglyukakban való utazásig, és mangája 1982-ben első nyertese volt a Shogakukan Manga Award gyerekmanga kategóriájának, valamint 1997-ben a Tezuka Osamu Kulturális Díjnak. A Japán Külügyminisztérium akciójával a japán kulturális ikon státuszába emelte, 2002-ben pedig Doraemon (a macska) karaktere Ázsia Hőse címét nyerte el egy, a Time Asia magazin által végzett speciális közvéleménykutatás során.


Nos, ahhoz képest, hogy nem akartam kimerítő összefoglalót írni a kétezres évekről, elég hosszúra sikeredett XD. Biztosan vannak, akik így is azt fogják gondolni, kihagytam valami fontosat, és alighanem igazuk lesz. Mikor előzetesen azon töprengtem, vajon milyen animék címe fog majd úgy bevonulni a művészeti ág történelmébe, mint meghatározó mű a 21. század első évtizedében, a Miyazaki movie-kon kívül egy sorozat jutott azonnal az eszembe, ami biztosan szerepelni fog a jelenleg is tartó elsöprő népszerűsége alapján, és ez a Naruto. Természetesen lehetne még említeni jól ismert Takahashi Rumiko mangákon alapuló műveket, mint az Inuyasha, vagy más, jól ismert címeket pl. a 2006-os Suzumiya Haruhi no Yuuutsu-t, amely egy internet fenomenonná vált (több mint 2000 klip volt fent belőle egyszerre a youtube-on és hasonló videómegosztókon – míg a JASRAC le nem szedette őket.)

Biztos vagyok benne, hogy ti is tudnátok mondani még népszerű címeket, és ezennel biztatok is mindenkit, hogy nyugodtan tegye meg, írja be a kommentek közé: szerinte milyen animék maradnak híresek, emlékezetesek az utóbbi évtizedben születettek közül?

Én itt most befejezem egyelőre az animék történetét. :)









Eddigi hozzászólások száma: 5


5.

rencsicsi

2012-03-16 14:26:25

Én is köszönöm a leírásokat! Nagy élmény volt végigolvasni.

4.

Jillian

2010-03-10 17:41:57

Köszi a cikket! Jó volt kicsit visszatekinteni azokra a régi szép időkre!
Számomra az animék történetében a 90-es évek még mindig az etalon. Tény, hogy manapság sokkal szebb a grafika, sokszor a történetek is jóval összetettebbek, de akkor sincs meg az a bájuk, és varázsuk, mint amik az előbb említetteknél voltak. Nem tudom pl. mikor fog készülni egy olyan sorozat, amit ugyanúgy képes lennék huszadszorra is végignézni bármilyen nyelven, mint ahogy azt a Sailor Moonnal teszem (most is).

3.

Barbara-chan

2009-06-09 18:22:11

jó sok anime ment anno tvkbe, volt ami annyira régen ment...
amúgy sikerült beszerzési lehetőséget találnom sandybellnek és ha túl leszek szóbelin neki is álok megnézni XD - fetrengo nevetés

2.

Aqualuna

2009-06-09 13:41:33

Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett!

1.

GG

2009-06-09 06:14:20

Ezennel meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy külön köszönetet mondjak ezért a remek leírássorozatért, amit az animék történetéről készítettél nekünk! Számomra és úgy gondolom sokan vagyunk így - egy élmény volt végigolvasni és újra átélni a régi szép időket. Arigato!