Budapest: - Tokió:
 
Felhasználói név:
Jelszó:
Elfelejtett jelszó
Látogatók száma:
(2000.06.07.-tol mérve)
2793567

Regisztrált felhasználók
száma:
26915

Online látogatók száma:
3

Avatárral rendelkező
felhasználók száma:
1687

Utolsó 5 látogatónk:
tamcsi17
2024-04-23 16:17:42
XXSephirothXX
2024-04-21 16:42:10
markoG
2024-04-21 11:41:14
Zoli36
2024-04-21 11:16:48
Ichmar
2024-04-21 02:53:29
E-mail
elérhetőségünk:
mail@animeweb.hu

Oldalunk a Facebookon:

Testvérlapunk:

Felhasználási feltételek:
Az AnimeWeb bizalmát élvező alkotások, rajzok, írások, fordítások, ismertetők, letöltések, stb. kizárólag otthoni elolvasásra, nézegetésre, saját használatra tölthetőek le. Más honlapon való felhasználásukhoz nem járulunk hozzá!

Minimum felbontás:
1024 pixel képszélesség
Támogatott böngészők:
- Firefox (legfrissebb)
- Google Chrome (legfrissebb)

Verziószám: 5.9
Minden jog fenntartva!
(c) 2000-2024 AnimeWeb
Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 124 
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9 

Művészet - A japán nó színház



Utolsó módosítás időpontja: 2011-04-07 19:49:08
Létrehozás időpontja: 2011-04-07 00:00:00
Eddig megtekintve: 4843 alkalommal

További találatok
Az ismertető szerkesztője: morwen

A nó (angol átírásban noh vagy nō, a továbbiakban a magyar átírást fogom használni) egy hagyományos japán színjátékforma. Eredete a 14. századba nyúlik vissza, előzményei a szentélyek és a templomok előtt előadott zenés-táncos drámák, fohászok voltak. Mai formáját a Muromachi-korban érte el, amikor Kiyotsugu Kan'ami és fia, Motokiyo Zeami rögzítették azt a formát, amit ma hagyományos nó drámának nevezünk.

A nó különbözik a nyugati színdaraboktól, hiszen azoktól függetlenül fejlődött ki, leginkább talán az ókori görög színházhoz lehetne hasonlítani. A nó színdarabokhoz is speciális színpad tartozik, a kizárólag férfi színészek maszkokat használnak, és ugyanúgy van kórus is, mint a görögöknél. Ezeken kívül hasonlóság még az előadások szertartásos jellege. De ezzel minden lényegesebb hasonlóság véget ér.

Egy nó darab felépítése és menete szigorúan meghatározott szabályok által történik. Maga a színdarab rövid, kevés párbeszéd hangzik el, a hangsúly a mozgáson és a zenén van. A színészek főbb szerepköröket töltenek be, melyek minden nó darabban azonosak. Három főbb nó szerepkörről beszélhetünk, a főszereplő (shite), a másodszereplő (waki), és a kyogen színészek, akik közül az egyik általában a nó darabok narrátora, a többiek az előadás szüneteiben komikus közjátékot adnak elő. Ez különösen régebben volt fontos, mikor akár egy egész napon keresztül adtak elő nó darabokat egymás után. Általában ennyi színész szokott a színpadon lenni, illetve a négytagú kórus (hayashi), amely fuvolán, és különböző méretű dobokon kíséri a darabot. Emellett előfordulhatnak még mellékszereplők, akik szintén meghatározott karakterek: a kísérő (tsure), a gyerek (kokata) és a néma társ (tomo). A szereplőknek meghatározott mozgástere van a színpadon, csak ezen a területen belül mozoghatnak, ami különösen nehéz, ha a színész maszkot is visel.

Nem csak a hangszeres zene szerepe fontos a nó darabokban, hanem a szöveg is, amit recitálva (utai) adnak elő. A nó darabok is egy történetet mesélnek el, mint a legtöbb drámai műfaj, de ezt inkább mozdulatok és a recitált vagy kántált szövegek segítségével teszik. A színészek mozgása kimért, visszafogott, és jellemzően lassú, egyáltalán nem természetes mozgás, arcuk végig kifejezéstelen, egyfajta révületet tükröz. Ezt a különleges mozgáskultúrát egész életükön keresztül tanulják és gyakorolják a színészek, minden szerepkörnek megvannak a jellemző gesztusai. Ehhez hasonlóan a recitálás is több mint szavalás, a pontosan begyakorolt hajlítások miatt ma már nehéz megérteni a szavak jelentését, még a japán anyanyelvű nézőnek is, de nem is annyira a szavak jelentése a fontos a nóban, hanem a hangsúlyok és a hajlítások. Ahogy az orosz drámában is megvan pl a Csehov daraboknak a jellegzetes nyelvi hangzása, ami egy sajátos hangulatot teremt, főleg ha értünk oroszul, úgy a nóban is a kiejtett szavak zeneisége lesz a főbb kifejezőeszköz.

A színészek közül általában csak a shite visel maszkot, néhány esetben a tsure is, leginkább akkor, ha nőt játszik. A maszkok különböző anyagokból készülhetnek, leggyakrabban agyagból vagy fából, és vagy női arcot szimbolizálnak, vagy valamilyen természetfeletti lény, esetleg állat vagy gyermek arcát. Akik nem viselnek maszkot, azok általában 30-40 év körüli férfiak a történetben. A maszkok és a ruhák visszafogott díszítéssel vannak ellátva, ami az eljátszott szereplőre utal.

A színpad felépítése is meghatározott szabályoknak felel meg. Két főbb részből áll, a színpadból, melyet négy oszlop határol, és egy keskeny hídból, amin a színészek bejönnek a darab elején, és kimennek a végén. A négy oszlop segít a tájékozódásban a maszkos színészeknek. Az egyetlen díszítés a színpad hátsó falára festett fenyő, illetve előfordulhatnak különböző darabokban kisebb kellékek is a színpadon. Ezt a hátsó falat esetenként egy függönnyel is helyettesíthetik, amire ugyanúgy fel van festve a fenyő. A színpad padlóját simára csiszolják, hogy a színészek könnyen csúszhassanak rajta, erre néhány lépésnél szükség van. Másrészről a padló még azért is fontos, mert a színészek dobbantani is a szoktak rajta, ezért nem mindegy milyen fajta fából készül a színpad, más fa más hangzást adna. A színpad körülbelül egy méter magas, a szemben ülő közönséggel körülbelül fejmagasságban van.

A színészeket három éves koruktól tanítják, életük folyamán több szerepkör gesztusait és lépéseit sajátítják el, a gyerekszínészek például olyan nó darabok segítségével vizsgáznak, amelyekben szerepel kokata. A nó nemzedékről nemzedékre öröklődik általában családon belül, és magas társadalmi megbecsülésben részesülnek a legjobb színészek. Körülbelül 1500 hivatásos nó színész van jelenleg Japánban, de más országokban is gyakorolják néhányan ezt a művészeti formát, és manapság már női színészek is előfordulnak, persze inkább Japánon kívül.

A nó is egy olyan jelenség, amire nem teljesen tudjuk ráerőltetni a nyugati fogalmakat. Nem csak színjátszás, nem csak dráma, és nem csak szertartás, de ezek mind állíthatóak róla bizonyos mértékig. Az Európától független kulturális fejlődés miatt kudarcra van ítélve minden párhuzam-keresési kísérlet, a legjobb, amit tehetünk, ha részeire bontva elemezzük ennek a hagyománynak az egyes elemeit, vagy nem törődve vele, mit mondanak az okosok, inkább elmegyünk megnézni egy nó darabot, mert időnként szerencsére hozzánk is eljut egy-egy vándorló japán társulat.

Videó bemutató:

A videó megtekintéséhez be kell jelentkezned!

Eddigi hozzászólások száma: 4


4.

morwen

2011-04-08 19:24:10

Szívesen Én egy Ibsen drámát láttam nó-ra átértelmezve a Merlinben még tavaly. Általában ilyen kísérletező társulatok szokták bejárni a világot.

3.

Usako

2011-04-08 08:02:12

Köszönöm a leírást...

2.

Keiko

2011-04-07 21:43:04

Pont hétfőn láttam egy nó előadást, Mozart darabbal is egyesítve. Érdekes, annyi biztos.

1.

Aqualuna

2011-04-07 19:46:48

Jó leírás lett. Kiegészítettem egy videóval, ha nem haragszol.