Azt hiszem, ennek a Hans Christian Andersen tündérmesének a történetét – amelyet magyarul Hüvelyk Panna vagy Pöttöm Panna néven ismerünk – senkinek sem kell bemutatni, hiszen ez a világhírű dán író-költő egyik legismertebb meséje. Az egyik első saját tündérmeséje is volt, amelyet 1835-ben adtak ki legelőször, és azóta számtalan nyelven, számtalan formában feldolgozták.
Az anime movie változatát a Toei Animation készítette a hetvenes évek végén. Abban az időben számos más tündérmese jellegű movie került ki ebből a stúdióból, amelyek jól megismerhetőek sajátos stílusuk, hangulatuk folytán. Gyerekeknek igazi kis paradicsom ez a gyűjtemény, amelynek legtöbb darabját Magyarországon is szinkronizálták és vetítették. A Hüvelyk Pannát valamikor a kilencvenes évek végén a Duna TV tűzte műsorára, és bár sajnos lemaradt a szinkronszínészek ismertetése, azért az ember számos ismerőst hallhat meg – két szinkronhang, amiben biztos vagyok, Hacser Józsa (Bumbu) és Tábori Nóra (Pocok néni). Röviden szólva, ennek az animének a magyar szinkronja igényesre, találóra, és nagyon élvezetesre sikeredett.
Ami a képi megjelenést illeti, tipikusan a gyermekközönségnek készült, a figurák viszonylag egyszerűek, ugyanakkor bájosak – a karakterdizájn Tezuka Osamu nevéhez fűződik, akárcsak az eredeti anime figura, Bumbu, a darázsfi alakja is, aki Hüvelyk Pannának a legjobb barátja, amolyan fogadott fivére; de nem csupán ő, az összes szereplő elbűvölő, mint például Breki, a békafi, aki csak brekegni tud, beszélni nem, és akinek szülei – kövér, házsártos békaasszonyság és nyüzüge, siránkozó papucsférje, a két legmulatságosabb szereplő az animében :) – elrabolják hazulról Hüvelyk Pannit, hogy a fiukhoz adják feleségül. Aztán ott van még az anyáskodó, racionális Pocok néni, aki befogadja a tél leszálltával majd megfagyó, Tulipánország királyfiját – vőlegényét – keresve vándorló Pannit; a bumfordi, zavarában dadogó és fülig piruló Vakond úr, aki csak a szép lányokat szereti, nagy bánatára Ducili kisasszonynak, a kis rágcsálólánynak, aki viszont érte van odáig; Pehely és Pille, a lepkepár, akikkel útja során találkozik Panni, és természetesen Fecske asszony, akinek megmenti az életét és aki cserébe felajánlja, hogy elviszi őt az új tavasz beköszöntekor Tulipánországba.
A történet elmondása – dacára némely jellegzetesen animés elem közbeiktatásának – hamisítatlan Andersen-mese ízű, a cselekmény lendülete pont jó, viszi magával az embert a romantikus, nevetnivaló, szomorú vagy megható részeken keresztül, mindehhez egy nagyon szép, lírai zenei téma adja meg az alaphangot.
Ajánlom nem csak gyerekeknek, hanem mindenkinek a családban, a nagyszülőkig bezáróan! Szerintem egy felejthetetlen, örökzöld kis darab. |
)