Eső… Szél… Hó… Cseresznyevirág…
Zongora… Hegedű… Fuvola… Cselló…
Egy fiú, aki mindezeken játszik…
És van egy másik, aki szintén…
Egy kisfiú az utcán szalad, hátán iskolatáska. Nemrégen eshetett, a járda teli van pocsolyákkal, amelyekben visszatükröződik az ég. Hirtelen megáll – nevén szólította valaki? Az út közepén patak folyik, rajta híd ível át. A túloldalon egy fa mellett egy kislány áll. De vajon ki ő? A fiú pocsolyában torpant meg, cipőjébe szivárog a víz. A hidegre félrenéz, de mire visszapillant, a lány már eltűnt.
Máshol, máskor… A fiú fölemel a földről egy kaméleon bábut. Semmi sem él örökké… Ám ekkor megjelenik egy kislány, és azt, mondja, létezik örökkévalóság.
Lányok, akik emlékeznek egy fiúra. Vagy már nagyjából elfelejtették, és csak egy homályos emlékkép bukkan elő olykor-olykor, egy hangra vagy látványra. Akane, aki képeskönyvet rajzol, és egy fa mellett vár valakire, akivel egyszer ígéretet tettek, hogy ott találkoznak… Rumi, aki egyszer földicseresznyét evett valakivel… Mizuka, aki belevésett egy monogramot egy hegedű tokjába… Misaki, aki elvesztette a látását, és oly sokat jelentett számára egy fuvolajáték hangja… Mio, aki nem tud beszélni, egy füzetbe írva és rajzolva fejezi ki a gondolatait… Mind-mind kapcsolatban vannak egy-egy ígérettel, amelyet ugyanazzal a fiúval tettek, és amelyek nem teljesültek be azóta sem…
A fiú neve Orihara Kouhei. De mi ő voltaképpen: eleven ember, szellem, vagy egy emlékkép? És kicsoda Hikami-kun, aki olyan nagyon hasonlít rá, és aki egyedül látszik tudni az igazat Kouheijel kapcsolatban? Vajon igaz, amit mond, hogy Kouhei nem jön többé vissza?
És Kouhei, akinek a múltjában szörnyű tragédia történt, megtört emlékezettel szembesül emlékekkel, ígéretekkel… És még mindig nem tudjuk, hogy létezik-e ő még, vagy már nincs jelen, mert már elfelejtették…?
Ez egy meglehetősen különös és különleges anime. A Tactics által kifejlesztett, azonos című, népszerű visual novelen alapul, amelynek ez az egyik, minden korosztály által megnézhető adaptációja, míg a másik, a felnőtteknek szánt visual novelhez közelebb álló hentai változat. Általában a visual novelekre adaptált animéknek a cselekménye nem annyira tiszta és követhető (vagy szinte nincs is XD) az egyéb animékhez képest, és sokszor ez az adaptáció egy szimpla anime néző szemszögéből nem is sikerült annyira jól. Nos, nem ez a helyzet ezzel a darabbal! Őszintén szólva eddig számomra ez a legjobb a visual novel/videójáték alapú animék közül, amiket láttam. Azonban biztosan nem mindenki fogja szeretni. Ha valaki a tiszta történetvezetést, sok cselekményt, és azt szereti, hogy a végére minden a helyére kerül egy animében, annak alighanem ez nem igazán megfelelő darab. Viszont ha valaki szeret eltöprengeni homályos történések értelmén, összerakosgatva a darabkákat mint egy különös, talán hiányos puzzle elemeit, szereti, ha a befejezés után még sokáig gondolkozhat azon, hogy mi hogyan is volt, és maga magyarázhatja meg, mit is látott, és ha valakit nem zavar az ezeknek megfelelően lassú ritmus és kevés igazi cselekmény, nos, annak alighanem érdemes egy pillantást vetni erre az OVAra.
Meg kell mondjam, hogy az első epizódban még csak sejti az ember, hogy itt valami nem stimmel, és ez a különösség epizódról epizódra csak még nagyobb különösségbe vezet. Sok normál animében előre meg lehet sejteni a fordulatokat, itt gyakorta utólag sem világos. A jelenetek ugrálnak az időben, a jelen és az emlékek között, és a szereplők között is… Időnként pedig mintha valami misztikus, természetfölötti dolog is beleszólna, egy másik világ… Végig motoszkált bennem, hogy ez az egész nagyon fura, és az embernek csak sejtései lehetnek, hogy mi lehet a megoldás kulcsa…No de ha azt várja, a végén szépen a kezébe kapja, akkor téved, mert bizony magának kell megkeresnie. (Például úgy, hogy utánaolvas a visual novel történetében.)
Olvastam egy fórumon egy olyan – találó – véleményt róla, hogy olyan ez az anime, mint egy igencsak szimbolikus költemény. Összességében nekem tetszett, éppen szokatlansága miatt, és mert azt, amit mutat, szerintem zseniálisan csinálták meg. Külön kiemelném a kimagaslóan jó zenei aláfestést, melyet leginkább klasszikus hangszerek nyújtanak, időnként romantikus-melankólikus, máskor hátborsóztató légkört teremtve. Az egész anime hangulata borongós és kicsit sötét, misztikus, érezni lehet, hogy mély fájdalmak és mély szeretet bujkálnak a mélyben. Aki ezt a stílust kedveli, annak megint csak ajánlani tudom.
Megjegyzés: Megemlíteném, hogy a visual novelben van még egy hatodik lány, Mayu, aki fontos szerepet játszik, itt kisebb a szerepe, és ő az egyetlen, aki korábban nem ismerte Kouheit, és akinek a fiú nem ígért semmit. Viszont ő az, aki átadja a fiú egy fontos üzenetét. |
