Az a fajta anime, ami nem póbál látvánnyal és speciális effektekkel a képernyő elé szögezni minket. Nem lepődünk meg minden rész végén a csavaros fordulatokon, és nem állunk le gondolkozni a rejtett üzeneteken, lírai szimbolizmuson. Mind külsőségekben, mind történetben egyszerű, világos üzenetet kapunk. Ez az üzenet pedig dióhéjban annyi, hogy a háború tönkretesz mindenkit.
Matsutani Shuzo (Shu) a shounen animék optimista, életrevaló, bár kissé ügyetlen főhőse a kilencvenes évek Japánjában. Követve a műfaj sémáit találkozik egy titokzatos kék hajú lánnyal egy romos ipari parkban, és amint sikerült a szájáról leolvasnia a nevét (Lala-Ru), a következő pillanatban már egy idegen, sivatagos világban találja magát. Ebben a világban a víz a legnagyobb kincs, a birtoklásáért pedig háború folyik. Shu azonnal egy őrült diktátor fogságába esik, később pedig be is kell állnia a seregébe, ami többnyire gyerekekből áll. A fogságban megismerkedik Sara Ringwalttal, aki szintén az ő világából származik, és azért ejtették fogságba, mert hasonlít Lala-Rura. Útjuk azonban hamar elválik, mikor Shuból katonát csinálnak - legalábbis próbálnak - és onnantól a gyereksereg parancsnoka, Nabuca kell megbirkózzon főhősünk furcsaságaival, és hozzászoktatnia új helyzetéhez, kevés sikerrel.
A történet kibontanozása elég egyirányú. Shu a fiatal, lelkes fiú, aki az erkölcsöket képviseli egy olyan világban, ahol az életbenmaradásért folytatott küzdelem során az emberek kifordulnak önmagukból. Shu optimizmusa viszont nem változik, hiába verik félholtra, kínozzák és éheztetik, ragaszkodik az erkölcseihez és a reményhez. Viselkedése egyáltalán nem tűnik emberinek, inkább valamiféle szatírája a shounen animékből ismert rezonőr főszereplőknek, akik mindig megmondják mi a helyes, és értékeket közvetítenek a néző számára. Ezt teszi Shu is, csak ő nem nyer meg semmilyen harcot, nem győz le semmilyen gonoszt, kizárólag az erkölcsi győzelem az övé, és több részen keresztül láthatjuk mire megy vele. Másrészt ott van az a hihetetlen mennyiségű szenvedés. Nem csak az, amin Shu keresztülmegy fizikailag és lelkileg, az igazából nem is számít annyira, hiszen remek főhősünk mindent kibír, lelkileg megtörhetetlen, erre pár rész után már számítani is kezdünk. Annál megrázóbb azonban Sara sorsa, ami sokkal emberibb ilyen szempontból, hiszen nyomot hagy rajta és benne mindaz, amit átél és megtapasztal. Rajta inkább a folyamatot látjuk, hogyan hat a háborús környezet az emberre, míg a többieken, pl. Nabucán pedig már az eredményt ismerhetjük meg, hogy hogyan képes élni valaki egy ilyen világban, miután már alkalmazkodott.
A sorozat nem tartogat igazi meglepetéseket, az első pár rész után nagyjából tudjuk mi vár a szereplőkre, és senkinek nem áll be hirtelen fordulat a sorsában. Viszont érzelmileg megterhelő végignézni és beleélni magunkat a szereplők helyébe, és igazából ez a legkiemelkedőbb pontja az animének. A sok erőszakos jelenet miatt természetesen csak idősebbeknek tudom nyugodt szívvel ajánlani. |
