Az animét a Ghibli Stúdió készítette Yonebayashi Hiromasa rendezésében, Joan G. Robinson angol írónő regénye alapján. Rebesgetik, hogy talán az utolsó egész estés mozifilm, ami a Ghibli égisze alatt készült, de reméljük, hogy ez nem bizonyul igaznak. Mindenképpen méltó alkotása a híres stúdiónak, mely a legjobbjai között is nyugodtan említhető.
A történet főszereplője Sasaki Anna, egy 12 éves kislány, aki egy ideje nagyon visszahúzódó, emberkerülő és még otthon is csendes lett. Tehetségesen rajzol és a valós világból mintegy rajzfüzetébe menekül. Asztmája van, ami miatt nevelőanyja vidéki rokonaihoz küldi a nyárra, ahol a tiszta levegő remélhetőleg jó hatással lesz majd rá.
Anna nem igazán kedveli az emberekkel való interakciót, pláne a sok embert magában foglaló, zajos eseményeket. Ennek hátterében igazából félelem és önutálat lappang. A vidéki kisvárosban felfedez egy régi és eléggé elhanyagolt házat, amely a tengerparti lápon áll, és időről-időre elzárja az áradás a parttól. Anna különös módon ismerősnek érzi a házat, amely nagy vonzódást kelt benne. Még álmában is látja, különös lakójával, egy hosszú szőke hajú külföldi kislánnyal együtt, akivel később titokzatos módon össze is találkozik. A furcsa, különös ötletekkel teli kislány neve Marnie, és a két gyerek titkos barátságot köt. Ám Anna később megtudja, hogy a Lápi Házban már hosszú ideje nem lakik senki, illetve később megismerkedik az azt megvevő és renováltató család kislányával, aki meg róla hiszi, hogy ő lenne Marnie.
Hogy kicsoda is a szőke lány valójában? Egyáltalán valóságos személy? Egy idő után Anna nem tudja, de talán nem is érdekli, barátságuk révén viszont lehetőségük nyílik megismerni egymás rejtegetett érzéseit, és talán segíteni is egymáson...
Két magányos gyermek szívhezszóló és lenyűgöző története ez, amely kivitelezésében sem lehet kivetnivalót találni, sem a látványvilág, sem a zenei háttér terén. A Ghiblitől már megszokhattuk a részletekbe menő, aprólékos kidolgozást - még a málladozó festéket is apróra megrajzolták a romló Lápi Ház ajtajain! Az ending dal szép, country stílusú, melankolikus, mindkét gyerek személyiségéhez és történetéhez nagyon illő és fülbemászó dallamú, a történet folyamatosan a képernyőhöz bilincsel, hiszen rengeteg dologra kell fénynek derülnie, s a végén mesteri módon áll össze a kép. Kicsinek és nagynak is csak ajánlani tudom egy egész estés, maradandó élményt nyújtó kikapcsolódásra! |
