A Kuzu no Honkai mangájához készült "macskás" oneshot sztorik öt darabból állnak.
Ezek sorrendben:
1. Kötet: Nyan Nyan Prelude
2. Kötet: Nyan Nyan Serenade
3. Kötet: Nyan Nyan Oratorio
4. Kötet: Nyan Nyan Cantata
5. Kötet: Nyan Nyan Andante
Kedves, rövid oneshotok ezek macskákat és nekomimi karaktereket kedvelőknek. Igen kevés szövegben elég sok filozofikus gondolatot tálalnak, amelyeken magunk is eltöprenghetünk. A történetet mindig a humanoid formában, nekomimiként ábrázolt cicalány szemszögéből követhetjük.
Érdekesség, hogy az alcímek mind a klasszikus zenéből származó fogalmak.
Az első történet, a Prelude jelentése például nyitány. Nekomimi főszereplője Chako, aki elég közeli kapcsolatban van gazdájával (khmm ^^"), azonban Shuu-chan folyton megfeledkezik a cica számára fontos dolgokról. Éltetek már olyasvalakivel, aki elfelejti a születésnapotokat vagy soha nem mutatja ki úgy a szeretetét, ahogy arra ti vágytatok? Éreztétek már magatokat jelentéktelennek emiatt?
A Serenade jelentését nem szükséges magyarázni: éjjeli zene. Cica főszereplője Mee-chan, aki igazi "dolgozó nő". Gazdája ugyanis zenész, és ebből nem tud megélni, a cica hát kosztümbe-körömcipőbe vágja magát, és elindul "munkára vadászni". A legmeglepőbb nem csak az, hogy fel is veszik, hanem hogy teljesítménye révén fizetésemelést, majd előléptetést kap. S noha az egészet a gazdájáért csinálja, pont az ő kettejük kapcsolata romlik meg miatta. Ki hagy el kit, ha az egyikük sikeres, előre halad, míg a másik megreked valahol?
Az Oratorio (oratórium) egy drámai, operához hasonló epikus kompozíciót takar. Ebben a sci-fi díszletek között játszódó oneshotban Nyamo, a cicalány és gazdája egyedüli túlélői egy bolygót elpusztító háborúnak. A bibi csak az a dologban, hogy a gazda csupán Nyamo képzeletében él, s ő is egyre inkább felejti el, hogy teljesen magára maradjon. Ha valaki teljesen egyedül marad egy bolygón, megbocsátható, ha kicsit megőrül, ugye? De vajon elég-e ez a túléléshez, egyáltalán, kell-e mindenképpen?
A Cantata (kantáta. hangszerkíséretes vokális mű) egy fiú és egy macska találkozásáról szól. Pontosabban, pár gyerek talál egy kóbor macskát, és ez a fiú hazaviszi. De mit gondol mindeközben magában a cica?
Nos, ő eleinte azt gondolja, hogy ebből úgysem lesz semmi, őt nem fogják szeretni, mert csak egy kóbor cica, a bundája nem fényes és csúnya.
De a fiú nem látszik ezzel törődni.
Azonban a cica tovább aggódik. Azon, hogy ő meg a fiú eltérő ütemben nőnek föl. S hogy egyszer majd eljön az ideje, és akkor el fogja hagyni...
Az utolsó darab, az Andante (jelentése: lépésben, mérsékelt ütemben) sajnos semmilyen általam érthető nyelven nem lelhető fel pillanatnyilag, így csupán a képi információból tudom rekonstruálni a történetet. Egy lány, Mana-chan befogad egy kiscicát és felneveli. A Megunak elnevezett cica rajong a kis gazdasszonyáért. Az idillt csupán az töri meg, amikor Mana-chan újabb talált kiscicát fogad be a házhoz. Próbáltatok már összeszoktatni két macskát? Ha igen, akkor már értitek is az utolsó oneshot alcímválasztásának miértjét. :) |
