Budapest: - Tokió:
 
Felhasználói név:
Jelszó:
Elfelejtett jelszó
Látogatók száma:
(2000.06.07.-tol mérve)
2417004

Regisztrált felhasználók
száma:
23878

Online látogatók száma:
0

Avatárral rendelkező
felhasználók száma:
1634

Utolsó 5 látogatónk:
nagyreika98
2019-12-16 11:57:03
Bence10
2019-12-16 11:31:41
Gman
2019-12-16 11:28:32
vegel2017
2019-12-16 10:24:32
Panzerkw
2019-12-16 09:34:35
E-mail
elérhetőségünk:
mail@animeweb.hu

Oldalunk a Facebookon:

Testvérlapunk:

Felhasználási feltételek:
Az AnimeWeb bizalmát élvező alkotások, rajzok, írások, fordítások, ismertetők, letöltések, stb. kizárólag otthoni elolvasásra, nézegetésre, saját használatra tölthetőek le. Más honlapon való felhasználásukhoz nem járulunk hozzá!

Minimum felbontás:
1024 pixel képszélesség
Támogatott böngészők:
- Firefox (legfrissebb)
- Google Chrome (legfrissebb)

Verziószám: 5.9
Minden jog fenntartva!
(c) 2000-2019 AnimeWeb
Anime / Manga ismertetők


#  A  B  C  D  E  F  G  H  I  J  K  L  M  N  O  P  Q  R  S  T  U  V  W  X  Y  Z 
- A legfrissebb 30 ismertető időrendben -
- A teljes lista megjelenítése Alternatív címekkel ABC sorrendben -
- A teljes lista megjelenítése Alternatív címek nélkül ABC sorrendben -
- Típus szerinti rendezés -

Ismertetők száma: 862 
Szerkesztés alatti ismertetők száma: 22 

Princess Tutu (TV)
* * * *
プリンセスチュチュ

Adatok:

Utolsó módosítás időpontja: 2018-01-25 21:50:10
Létrehozás időpontja: 2008-02-24 14:03:07
Eddig megtekintve: 2119 alkalommal

További találatok
Az ismertető szerkesztője: Aqualuna

Típus: TV
Műfaj: Dráma; Komédia; Mágia; Mahou Shoujo (Magical Girl); Romantika;
Epizódok száma:
38
Japán megjelenés éve: 2002

Ismertető:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történet, amelyben egy herceg egy szörnyhollóval harcolt. A történet írója meghalt, így a történet befejezetlen maradt, a herceg és a szörnyholló örökös harcra lettek ítélve. Egyszer csak a szörnyholló felkiáltott: „Elegem van ebből!” és elhagyta a történetet. A herceg követte, és harcukat a való világban folytatták. Ám a herceg nem volt képes legyőzni a szörnyhollót, csupán bebörtönözni egy tiltott képesség segítségével: saját kardjával darabokra törte a szívét, melynek darabjai elzárták a szörnyhollót, a többi pedig szanaszét szóródott a világban. A herceg azonban nem halt meg, hanem tovább élt, szív nélkül, nem emlékezve semmire és nem érezve semmit többé. Egyetlen egy dolog maradt meg régi énjéből: ha védelemre szoruló, gyenge lényt látott, annak azonnal a segítségére sietett, nem gondolva a rá váró következményekkel.

Egy csendes tó partjánál egy kiskacsa éldegélt. Ez a kacsa egyszer látta, amint a herceg a tónál táncol: gyönyörű volt a tánca, ám a szemei valahogy különös szomorúságot sugároztak. A kiskacsában megfogalmazódott a vágy: Úgy szeretné visszaadni a herceg mosolyát! Egy fura öregember jelent meg előtte, aki egy nyakláncon függő tojás alakú rubinpiros medált adott neki. Ennek a függőnek a segítségével a kiskacsából leány lett: Ahiru. Ahiru a Kinkan Város beli balettakadémiára járt, ugyanoda, ahova a herceg is, aki a Mytho nevet kapta. Ahiru szívbéli kívánsága és feladata az lett, hogy a függő segítségével Princess Tutuvá (Tütü hercegnő) változva megkeresse és visszaadja a hercegnek szíve elveszett darabkáit. Ezt azonban nem mindenki akarja, például Mytho „testőre” és szobatársa, Fakir, sem pedig Mytho „barátnője”, Rue. Ők valamilyen okból meg akarják tartani Mythót a jelenlegi állapotában: szív nélkül, érzéseket nem ismerve, a saját irányításuk alatt.

Hármukon kívül kevesen tudják csak Kinkan Városban, hogy Mytho a titokzatos herceg a történetből. Princess Tutu is csak egy mese, egy legenda, amely szerint ha a hercegnő megvallja a hercegnek érzelmeit, egy fényvillanásban eltűnik örökre. Tragikus sors tehát Tutué, amit senki sem vállalt a kiskacsa Ahirun kívül. Kilétét igyekszik titokban tartani, bár ha véletlen elhápogja magát, akkor visszaváltozik kacsává, és csak víz hatására lesz belőle újra emberlány, és csakis amíg viseli a varázsos függőt. Van egy tanácsadója, akiről kiderül, hogy pusztán egy dróton rángatott bábu – de valahol mindannyian azok, a történet halott írójának a bábjai, aki a túlvilágról is szövi a szereplők sorsát a saját kénye-kedve szerint.


Ez az anime egy csodálatos, tündérmesei elemekkel átszőtt balettvilágban játszódik. Kinkan Város falakkal körülvett világát át-meg átszőtte az elszabadult mese, falain kívül mintha semmi nem létezne – hiszen a történetek a semmiből születnek meg. Falain belül azonban a szokatlan is megszokott, így például számos, emberi módon járó (és táncoló) és beszélő állatszereplő jelenléte teljesen normális. Ha új szereplő érkezik a városba, abból is lehet állat, még ha előtte nem is az volt. A történet fő alapját a Hattyúk tavának története képezi, de számos más balettből és meséből (pl. rút kiskacsa) származó motívumot is fel lehet ismerni. A zenéje csodálatos, hiszen végig balettdarabok zenéiről van szó, az egyes epizódok – amelyet a baletthez hasonlóan színnek neveznek – mindig egy-egy balettdarabra épülnek zenéjükben és történetükben is. Az animáció is varázslatos, megfogja az embert, noha a karakterdizájn meglehetősen egyedi. Maguk a karakterek kiválóak, még a mellékszereplők is kidolgozottak és elevenek. A hangok nagyon jól el vannak találva, gratulálni lehet a seiyuu-k munkájához. A történet fordulatos, mesés, a romantikus és tragikus elemeket ötvözi, az embernek egy pillanatnyi nyugalma sincs az anime nézte közben. Egyáltalán nem a megszokott módon szövi az eseményeket, ami egyeseknek tetszik, mások viszont bizarrnak találják. Én eredetinek találtam: ez egy olyan anime, ahol nem tudtam megjósolni, mi fog történni, és egészen a legvégéig fogalmam sem volt róla, hogy milyen lesz a befejezés.

Ezt az animét sokan mesterműnek tartják, tőlem majdnem a maximális pontszámot kapta. Az egyetlen oka, amiért mégsem, az a vége, amely bennem hagyott egy tüskét: de ti nézzétek meg magatok, és döntsétek el, elégedettek vagytok-e vele vagy sem, jó-e vagy sem. Ahogy a narrátor mondja az anime során: „Vajon boldog vég vár ránk? Kegyetlen vég? Vagy talán…???”

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a balettet (ha még nem, majd most megszereti!), és a shoujo-kedvelőknek kötelező darab! (Megjegyzés: rendezője a Sailor Moon-éval azonos, Sato Junichi, és a karakterdizájner és fő animációs direktor is azonos, Ito Ikuko. Még egy érdekesség: itt az anime volt előbb és ebből adaptáltak egy mangát. Az anime 38 része voltaképp 26 huszonnégy perces résznek felel meg, két fejezetre osztották, az első a Tojás Fejezete a második a Fióka Fejezete, utóbbiban a legutolsó epizód kivételével a részeket fele hosszúságú darabokra bontva adták le.)


Szereplők:

(Megjegyzés: Egyes nevek kétféle írásmódban léteznek, és a subok is felváltva használják. Ezeknél előre írtam az általánosabban elfogadott írásmódot.)

Ahiru (jelentése = kacsa):
Ő a főszereplő, akinek színre lépése beindítja a történet fogaskerekeit. Eredetileg egy egyszerű sárga kiskacsa, emberi formában egy vörös hajú kislány a kezdő (időnként az alatti!) balettosztályban, aki kissé kétballábas és ügyetlen, és főleg ha ideges, be nem áll a szája. Ezek mind a megmaradt kacsás vonásai. Amióta először megpillantotta, rajong Mythóért, de mikor magára ölti Tütü hercegnő szerepét, kezdetben nem tudja, milyen sorsra is vállalkozik (mert ezt a történetíró, akitől a varázsos medált kapja, „elfelejti” megemlíteni). Medálja, amely emberi alakban tartja és képes Tütü hercegnővé transzformálni, felragyog, ha Mytho szívének egy darabja közelébe kerül. Ezeknek a daraboknak egy része különböző emberekbe (vagy állatokba), és nem mindig élőkbe fészkelte magát, olyanokba, akikben eleve nagyon erős volt valamiért az az érzés, amit az adott darab képvisel. Tütü hercegnő csodálatos, bűvös táncával csalogatja elő ezeket a darabokat és adja vissza őket eredeti tulajdonosuknak. Tütü hercegnő sohasem harcol, mindig csak táncol, és táncának képtelenség ellenállni. Viszont előre megírt sorsa pusztán annyi, hogy összegyűjtse és visszaadja a hercegnek a szívét, és amikor vallomást tesz neki érzelmeiről, eltűnjön egy fényvillanás során.

Mytho/Mute:
A történet kezdetén egy elit diák a balettiskolában, aki a legtehetségesebb köztük, és akit mindenki csodál ezért. Viszont közönyös, semmilyen érzelmet nem mutat, se pozitívat, se negatívat, még „barátnője” iránt sem. Ahiru rájön, hogy ő nem más, mint a herceg – ezt rajta kívül csak ketten látszanak tudni. Amikor elkezdi visszaadogatni neki szíve darabjait, kezdetben valahogy szinte kizárólag nem kellemes érzésekről van szó – emiatt Tütü egyszer majdnem fel is akarja adni feladatát, mert nem bántani, hanem boldoggá tenni akarta a herceget. Mytho kezdetben tart is Tütütől, ám valami mégis húzza felé. Később már saját maga akarja visszakapni szíve összes darabját.

Fakir/Fakia:
Szintén a balettakadémia tagja, Mytho szobatársa és meglehetősen mogorva „testőre”, aki Rue kivételével senkihez sem hagyja közeledni, és mindig meg akarja mondani neki, mit tegyen. Mytho eleinte vakon engedelmeskedik neki – Fakir volt az, aki megtalálta, és a Mytho nevet adta neki, ami a mythos (legenda, mítosz) szóból származik. Ahogy kezdi visszakapni a szíve egyes darabjait, kevésbé készséges, de egyelőre továbbra is függ Fakirtól, aki viszont mindenképpen meg akarja akadályozni, hogy Tütü hercegnő újabb darabokat adjon vissza a herceg szívéből. Erre jó oka is van. Fakir nem az, akinek eleinte látszik, neki is megvan a maga kijelölt sorsa az eredeti történetben, amit el akarna kerülni és csak kelletlenül vállal. Van egy különleges képessége is, de most nem árulok el többet róla…

Rue/Ruu:
A balettakadémia legtehetségesebb lánydiákja, akit sokan csodálnak, de csak távolról. Eléggé hideg, visszahúzódó természet, ezért nem is igen van mással kapcsolata – és nem is keresi - , mint Mythóval, akit a sajátjának tekint. Ő is tudja, hogy Mytho valójában a herceg, és azt is, hogy ha visszakapja a szívét, akkor el fogja őt veszíteni. Ezért idővel felébred Rue-ban másik énje, Kraehe/Claire hercegnő, aki nem más, mint a szörnyholló lánya, és így Tütü hercegnő antagonistája (a Hattyúk tavában levő Odile szerepe az övé). Szereti a herceget, és ezért akármibe kerüljön is ez bárkinek, birtokolni akarja. Még akkor is, ha Mytho valójában nem szereti őt, ő elégedett, amíg vele lehet, és amíg a fiú engedelmesen elismétli a szájába adott szavakat, miszerint szereti Rue-t. Rue írott sorsa az, hogy szeressen, de őt ne szeressék viszont. Nehezen fogadja el Kraehe szerepét, amit szándékosan felejtett el. Ahiru barátként tekint rá - dacára annak, hogy Kraehe az esküdt ellensége - és vissza akarja kapni az igazi Rue-t.

Drosselmeyer:
Na őt nagyon hamar meg fogjátok utálni! Ő az eredeti történet írója, akinek az a kivételes képessége volt, hogy amit írt, valósággá vált. Ettől sokan megrémültek, és levágták a kezeit, hogy ne tudjon többé írni, halála előtt azonban saját vérével írt még egy történetet, amely lehetővé tette, hogy a túlvilágról is folytathassa a történetszövést. Ő az oka annak, hogy Kinkan Városban a valóság összekeveredett a történetek mesevilágával. Mindez önmagában még nem lenne rossz, a baj az, hogy Drosselmeyer-t a tragédia szórakoztatja, és ezért minden szereplőjének tragikus sorsot talált ki.

Edel-san:
Ő egy bábu, aki kintornán játszik, ékköveknek keres gazdát, és talányos formába burkolt bölcs tanácsokat oszt, elsősorban Ahirunak. Drosselmeyer marionettje, akinek magának nincsen szíve, se emberi érzelmei… de szeretné tudni, milyen is az.

Uzura:
Ő Edel utódja, több tekintetben is. Bábu, de neki vannak érzései, kívülről egy gyermekre hasonlít, roppant kíváncsi, és néha kicsit idegesítő. Folyton egy dobot ver, és minden mondata végén azt mondja: „zura”. A maga naiv módján ő veszi át Edeltől a deus ex machina (isteni közbejövés) szerepét.

Pique/Pike és Lilie/Ririe:
Ahiru osztálytársnői, „barátnői” és szobaszomszédjai a balettakadémián. Pique valamivel komolyabb. Mindketten szeretik Ahirut valami szerelembe gabalyodva elképzelni, drukkolnak neki, de ugyanakkor azt mondják, hogy úgyse lesz soha jobb a balettben, és szeretik olyan dolgokra – akár erővel is! – rávenni, amit ő nem kifejezetten akar (mint pl. szerelmes levelet adni Fakirnak!). Lilie enyhén szólva szadista jellemű, aki észre sem veszi, ha durva Ahiruval, és noha Pique mindig figyelmezteti, sose hiszi el neki. Imádja a véres jeleneteket, botrányokat, harcokat, főleg, ha szerelmi rivalizálásról van szó! – és Ahiruban azt szereti legjobban, hogy olyan szerencsétlen, ügyefogyott, satöbbi… Számos humoros jelenet forrásai az animében.

Neko-sensei:
Ő a másik fő humorforrás, a balettakadémián a tanáruk, és egyébként meg egy macska! Azokat, akik nem teljesítenek megfelelően (szóval szegény Ahiru állandóan a céltáblája) két dologgal fenyegeti, a kevésbé szörnyű az, hogy visszarakja őket a kezdő osztály alatti, tanonc osztályba (aminek úgy tűnik Ahiru az egyetlen, időnként a kezdők közé emelkedő, aztán visszaeső, potenciális tagja). A másik: hogy feleségül kell mennie hozzá!!! Neko-senseinek ugyanis a házasodás a mániája, csak sajnos ha talál valakit, aki hozzá hasonlóan lelkesedne ezért az ötletért – mint egy kecskét vagy egy lajhárt -, az viszont az ő ízlésének nem felel meg XD.


Nem volt könnyű ismertetőt írni ehhez az animéhez, mert nem akartam túl sok mindent elárulni, és ezzel csökkenteni a megnézésének izgalmait. Ugyanezen okból, videóként is csupán az openingjét rakom be. A dal címe „Morning Grace”.









Eddigi hozzászólások száma: 1


1.

Barbara-chan

2008-04-05 18:39:14

én most nézem és eddig nagyon bejön!