Az ország műholdas térképét lásd a lap alján!
Japán nemzeti összterméke (GNP) az egyik legmagasabb a világon.
Az északon jéghegyekre, délen trópusi korallzátonyokra néző Japán több mint 3000 szigetből áll. Közülük a négy legnagyobb Honsh, Hokkaido, Kyushu és Shikoku. Az ország mintegy 80 százaléka hegyvidék, a többi pedig parti síkság. A szigetcsoport geológiailag aktív területen fekszik. A "Tűzgyűrűhöz" tartozó országban számos működő tűzhányó és a gyakori földrengések vannak. Ásványkincsekben az ország nem gazdag.
A népesség nagy része a négy fő sziget szűkre szabott síksági területein, főképpen Honshu déli partvidékén él. Ez a déli fekvésű térség, amelyet hegylánc véd Mandzsúria téli viharaitól és nagy havazásaitól, klímájánál fogva intenzív mezőgazdasági művelésre, így rizstermelésre is alkalmas. Az északi sziget, Hokkaido viszont meglehetősen zord éghajlatú és gyéren lakott.
Japán élelmiszerekből nagyrészt önellátó. A hagyományos kisgazdaságokat az állam bőkezűen támogatja - ha nem így tenne az a jellegzetes kisparcellás kultúrtáj képét alaposan megváltoztatná. A japánok kevés természeti erőforrásukat jól kihasználják - tengereiket például a világ egyik legnagyobb halászflottájával járják.
A 19. század végén japán terjeszkedni próbált: vereséget mért Kínára és Oroszországra, majd megszállta Koreát és Tajvant. A II. világháború alatt a Csendes-óceán nyugati térségét igyekezett ellenőrzése alá vonni, de vereséget szenvedett, és visszavonult. 1945 óta Japán a nemzetközi politikai életben és a világ- eseményekben csekély szerepet játszik; az elmúlt 50 évet arra használta föl, hogy erős ipari szektoron alapuló fejlett gazdaságot hozzon tétre. A japán termékek - gépkocsik, szórakoztató-elektronikai berendezések fényképező gépek, mikrochipek - a világ élvonalába tartoznak, s a gyártástechnológia és az üzemszervezés japán módszerei mindenfelé érdeklődésre és követőkre találtak. A japán tudomány és technika a legmagasabb színvonalat képviseli - a híres ‚puskagolyó vonat” például forradalmasította a vasúti közlekedést. Nem csoda, hogy az etnikailag egységes japán népesség magas életszínvonalnak örvend.
Tokió nemcsak a világ legnagyobb városa - a városmag 50 km-es körzetében mintegy 40 millió ember lakaik -, hanem legfontosabb pénzügyi központja és több világcég főhadiszállása is.
A 20. század főbb történelmi eseményei a Közép- és Kelet-Ázsia térségében:
1900-01: Kínai "bokszerlázadás"
1904-05: Orosz-japán háború, Oroszország vereséget szenved; Japán ellenőrzése alá vonja Koreát és Formosát (Tajvan)
1911-12: Kínában megdöntik a Csing-dinasztiát, és kikiáltják a köztársaságot (elnök: Szun Jat-szen)
1914: Japán hadat üzen Németországnak, és ezzel belép az I. világháborúba
1921: Kína Kommunista Pártjának megalakulása
1923: Japánban földrengés dönti romba Yokohama városát
1931: Japán megszállja Manzsúriát
1934-35: A kínai Vörös Hadsereg 12 ezer km-es hosszú menetelése, élén a kommunista párttal; Mao Ce-tung kerül a párt élére
1937: a japán-kínai háború kezdete
1941: Japán Pearl Harbornál megtámadja az Egyesült Államok hadiflottáját; az USA belép a II. világháborúba
1945: Az Egyesült Államok atombombát dob Hirosimára és Nagaszakira. Japán kapitulál, és elveszti összes tengeren túli gyarmatát, köztük Koreát és Tajvant
1949: A kínai polgárháború a kommunisták győzelmével végződik; a Kínai Népköztársaság kikiáltása
1950-51: Kína ellenőrzése alá vonja Tibetet
1950-53: A koreai háború
1959: A dalai láma elmenekül Tibetből
1962: Kínai-indiai fegyveres határkonfliktus
1966: A "kulturális forradalom" kezdete Kínában, élén Mau Ce-tunggal
1971: Tajvant arra kényszerítik, hogy helyét az ENSZ-ben átadja Kínának
1989: Diáktüntetés vérbe fojtása a pekingi Tienanmen terén
1991: A Szovjetunió felbomlása, a FÁK megalakulása
1997: Hongkong visszakerül Kínához
A Japán gazdasági csoda
Az elvesztett háborút követően a japán gazdaság romjaiban hevert. A nemzeti vagyon ¼-e megsemmisült. Átgondolt gazdasági tervezés keretében „step by step” elérték, hogy Japán ma a világ egyik legfejlettebb országa.
Az USA a háború után a japán nehézipar visszaszorítását és szigorú ellenőrzését irányozta elő, és a San Fransiscó-i különbéke (1951) megkötéséig ennek megfelelően cselekedett.
A kommunista Kínával szemben az USA hatalmi konfliktusba, majd a koreai háború (1950-1953) keretében fegyveres összecsapásba keveredett. Nélkülözhetetlenné vált Japán. Mind hátsó politikai támaszként, mind ellátó bázisként. Így az Egyesült Államok indította el a tőke beáramlását és a japán nehézipar életre keltését.
Japán kihasználta az alkalmat, és megkezdte gazdasága tudatos, gyors talpra állítását. Eltérő tervidőszakokban egymásra épülő gazdasági programokat állítottak össze, ezekhez igazodtak a regionális politika célkitűzései is.
Első lépések:
- A nyersanyagokban és energiahordózókban szegény ország saját szűkös erőforrásainak (szén, kén, vízerő) alapos kihasználására kényszerült.
- Infrastruktúra kiépítése,
- A metropolitán térségek megszilárdítása, a településhálózat reformja
- A gyors eredményeket hajszoló iparosodás, a robbanásszerű városfejlődés fenyegető, káros következményeinek (telek árának megnövekedése, környezetszennyezés) leküzdése adta a következő időszak programját.
Második lépés:
- a gazdaság, és külkereskedelem tartós többletbevételei megadták a lehetőséget az éles és fékező hatású regionális különbségek kezeléséhez
- napirendre került az integrált életterek kialakítása 1979-1984
Harmadik lépés:
- a multipoláris térszerkezet tervszerű kiépítése 1985-1990
- techno-polisz – program 1990-es évek
A Tokiót övező városhalmazban sikerült lefékezni, Osaka és Nagoya vonzáskörzetében pedig visszafordítani a munkahelyek és a népesség koncentrációját.
1950-60 átlagosan 10%-kal bővült Japán termelési teljesítménye. Ezt a szakaszt az 1973-as olajválság zárta le. A 90-es években stagnálás jelentkezett (ez globális), az új növekedés még várat magára. Gátló a versenytársak felerősödése, és piacvédelme, a jen felértékelődése fékezi az exportot. Japánnak mind a belső fogyasztásra kell támaszkodnia, ezt a lakosság életszínvonala lehetővé teszi.
1980-1995 Japán 700 mrd dollár külkereskedelmi többletből származó tőkére tett szert, ezzel a világ legnagyobb hitelezőjévé vált, kiemelkedő szerepet kapott a működő-tőke beruházása is.
Beruházási politikáját Japán szintén tervszerűen és átgondolva építette fel, mint belső fejlesztését.
A beruházások első hulláma, a nyersanyag és energia szállítását célozta meg. (lelőhelyek feltárását finanszírozták Ausztráliában, a Perzsa-öbölben, és több délkelet-ázsiai országban. Érctömörítőket, kohászati bázisokat hoztak létre, hogy az országtól távol tartsák a szennyező műveleteket.
A másik a kereskedelem-helyettesítő típusa az importkorlátok, illetve a vámfalak megkerülésére irányult. Pl.: gépkocsi- gyártó üzem telepítése több ázsiai országba, Ausztráliába, Európába, de főleg az USA-ba.
Mivel a külföldi áruk előállítása így olcsóbb, mint a hazai, ezért a nagy részét visszaexportálják az országba. Japán legújabb beruházási offenzívája a DK-Ázsia országaiban a bankok, szállodák és kereskedelmi hálózatok birtokbavételére irányul.
Japán népesség struktúrája és térbeli rendje
Japán évtizedek óta gyorsan fejlődő ország. A világon a 2. helyet foglalja el. Mai szintjét rövid idő alatt érte el. Japán az egyetlen ázsiai ország, amely a világgazdaság egyik központjává fejlődött, és ami nem a nyugati civilizáció alapjairól indult, hanem saját erőből érte el azt.
Több mint 200 éves múltú ország. A XVII. századig kulturális és kereskedelmi szállal kötődött Kelet-Ázsia térségeihez, főként Kínához. Többször próbálta meg elfoglalni Koreát. A XVII . században a császárt felváltotta a sógun, és magához ragadva a hatalmat, 1867-ig a Tokugaea dinasztia uralkodott. Ezalatt Japánt teljes elszigeteltségben tartotta. A császár Kyotoban maradt, a sógunok a mai Tokió (régen: Edo) helyén telepedtek le.
A XVIII. századtól több európai állam kísérelte meg a gazdasági kapcsolatok felvételét. A XIX. században az USA-nak sikerült kierőszakolnia (1853-54). Ezután megjelent Hollandia, Anglia, Franciaország és Oroszország. Ez a sógunátus bukásához vezetett. 1868-ban Mutsuhito visszaállította a császári ház hatalmát, és a császár Meidzsi néven (felvilágosult) vált ismertté. A névvel a korszakot is jellemzik, ez 1912-ig tartott.
Ezzel vette kezdetét Japán polgári átalakulása. Kisajátították a feudális nagybirtokot, meggyökereztek a manufaktúrák. A tőkés rend és a nagyipar megteremtésében az állam játszotta a fő szerepet. Központi állami bank alakult, mely döntő szerepet vállalt a modern gyárüzemek építésében, a közlekedés és hírközlés fejlesztésében. A felszabaduló jobbágyok olcsó munkaerővel látták el a mezőgazdaságot. A leggazdagabb családok kezében megkezdődött a termelőeszközök felhalmozódása, megindult a monopolszervezetek kialakulása.
Új közigazgatási rendszert építettek ki: 46 prefektúrára osztották az országot. Engedélyezték a lakosság szabad mozgását, a belső vámok és forgalmi korlátokat eltörölték, ezzel meggyorsították a nemzeti piac kialakulását. Oktatás: nagy jelentőségű volt. 1880-ban a fiúk 54% a lányok 19%- a járt már iskolába. 1900-ban már 95% volt az írástudók száma. Ezzel hatékonyabban tudták átvenni a nyugati technikát A gyorsan fejlődő ipar azonban a katonai erősödését szolgálta, ami területi hódítások alapjává vált.
A Ryukyu szigeteket 1870-es években szerezte meg, majd 1890-es évek Tajvant és Koreát szállta meg. Oroszország legyőzése után a Kuril-szk., és Szaharin déli fele került japán uralom alá. Az I. világháború után ellenőrzése alá vont a Mariana-, Marshall-, és Karolina-szigeteket, majd Mandzsúriából kiindulva a 30-as években egész Kína leigázására indított háborút.
Az USA megszüntette a stratégiailag fontos anyagok és eszközök eladását Japánnak. 1941-ben a Pearl Harbor elleni támadása megindította a csendes-óceáni háborút, és a II. világháború a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba robbanásával ért véget. A Japán Birodalom összeomlott, megsemmisült gazdasági potenciálja. Innen kellett újrakezdenie. Ebben nagy segítsége volt az emberek szorgalma és a humántőke korábbi felhalmozása.
Ma Japánban 126 millióan élnek. A II. világháborút követő évtizedek során a legfejlettebb társadalommá alakult. 1920-ban 35 ezrelékkel tetőzött a születési ráta, de 2010-ig Japán is öregedő ország. Összezsugorodott a családméret az átlagos gyerekszám 1,5-re esett vissza. A japánok várható élettartama a leghosszabb a világon. A férfiak 77, a nők 84 évre számíthatnak.
Csökkent a mezőgazdaságban élők száma, a belső vándorlások eredményeképpen a népesség nagy része városlakóvá vált, ezzel megváltozott a népesség területi összetétele. Lényegesen módosult a természetes szaporodás területi viszonya. A falvak elöregszenek, itt a jövedelem is alacsony, a nagyvárosokban viszont megnőtt és országos átlag fölött van a szaporulat.
A népsűrűségi mutatók nagy eltéréseket takarnak. A mezőgazdasági termelés és az ipai tevékenységek színteréül egyaránt szolgáló parti síkságok, medencék sűrűn lakottak. Honshu déli partszegélyén lévő városlánc: Tokió, Nagoya, Osaka városhalmazban él a lakosság 44%-a, itt a népsűrűség 3000-6000 fő/km2. A Japán-beltenger környéke szintén vonzó körzet.
A népesség igen nagy mobilitást tanúsít. A 70-es években még 8-9 millió ember vándorolt, ma már ez csökkent. Megnőtt a kisebb városok jelentősége is, mint pl.: Sapporo, Hiroshima. A nagyvárosba költözők foglalkozást váltottak, az ipar és a szolgáltatás különböző ágazatai miatt.
Az országnak igen magas képzettségű, nemzetközileg helytálló, a fejlesztés igényeit kielégíteni képes munkaerő-állománya van. A legképzettebbek és legmagasabb jövedelműek Tokióban, Nagoyában, és Osaka-Kobe-ban vannak. (25-70% magasabb a jövedelmük)
A városiasodást központi átszervezéssel érték el. 1953-ban életre kelt a Városok és Falvak egyesülését gyorsító törvény. Kijelöltek mintegy 2500 városi közigazgatási egységet, majd megszüntették kb. 10 ezer falu önállóságát, és azokat a városokhoz rendelték. A közös irányítás és fejlesztés erősítette a szerves kapcsolatokat. Ezzel meggyorsították az agglomerációs térségek összeforrásának folyamatát. A falusias jelleg azonban alig változott.
Az ún. pacifikus (Tokió- öböltől a Kyushu északi pereméig), sávban tömörül Japán városi népességének a ¾- e.
4 városhalmaz emelkedik ki:
- Keihin,
- Chukyo, - kp. Nagoya és 8,4 millió lakos
- Hanshin, - 3 fő pillére: Osaka, Kobe, Kyoto és 16,4 millió lakos
- Kita-kyushu és Fukuoka és 2,6 millió lakos
A leghatalmasabb tömörülés Keihin: ez a főváros Tokió továbbá, Kawasaki, és Yokohama metropolisok körül sűrűsödő iparvárosok együttese, összesen 30 millió lakossal.
A városiasodás a csendes-óceáni partszakaszon a leggyorsabb. Az iparosodást kísérő urbanizáció megváltoztatta Japán település szerkezetét. A népességkoncentráció foka, elmarad a munkahelyek tömörülésétől. A nagyvárosi központok felé egyre növekvő ing-vándorforgalom irányul a környező vonzáskörzetekről. Rendkívül fejlett a tömegközlekedés, és mérsékelt a díjszabás. Jelentős a diákok ingázása is.
A városhálózat hierarchikus tagozódásában kiemelkedő szerepet játszik Tokió, mely országos gazdasági, szolgáltatási és kormányzati funkció mellett egyúttal É-Honshu és Hokkaido vezető regionális központja. Hasonló szerepet játszik Nagoya Honshu középső részén, míg Osaka vonzásköre Dél-Honshu, valamint Shikoku és Kyushu.
A városok belső szerkezete és fejlődése a nyugati modell sajátosságait mutatja. A városmagok lakónépessége csökken, az egyre szélesedő elővárosi gyűrűkben fokozódik a tömörülés, s a Tokió-Nagoya-Osaka-Kobe vonal mentén összeépülő Tokaidó –megapolisz az amerikai városhalmazok fejlődési útját járja.
Japán természeti és társadalmi feltételei
Japán területe: 372 000 km2, lakossága: 126 millió, népsűrűsége 336 fő/km2. Négy nagy és 3900 kisebb szigetből áll:
Hokkaido: 78.515 km2 /könyv: 74.071 km2/
Honshu: 230.841 km2 /könyv 227.414 km2/
Shikoku: 18.787 km2 /könyv: 18.760 km2/
Kyushu 42.051 km2 /könyv: 35.663 km2/
A Japán szigetvilág összefoglaló neve a kontinens keleti peremén mintegy 3000 km hosszan elnyúló és 3 egymáshoz kapcsolódó ívet alkotó szigetsornak.
- Észak: Kuril-szigeteken túl Kamcsatka
- Dél: Tajvan-sziget
- Kelet: Csendes-óceánból emelkedik ki, peremén a Kuril-árokkal. Melléktengere: Filippinó-tenger
- Nyugat: Japán-tenger és a Kelet-Kínai-Tenger
A természeti furcsaságok és a lépcsős vetődés rendszer alapján a szigetvilágot korábban, Kelet-Ázsia „külső lépcső”-jének is hívták.
Szerkezetét és formakincsét 3 lemez ütközése határozza meg:
- Északkelet: Pacifikus (csendes-óceáni) lemez
- Délkelet: Filippinó (Fülöp) lemez bukik az Eurázsiailemez alá
- Az alábukási övezetek mentén alakultak ki a gyakori földrengésekkel és heves vulkánossággal jellemezhető szigetívek fiatal üledékes és vulkáni vonulatai.
Az alábukási zónák közötti térségek ívközi medencékké alakultak, miközben kisebb, letöredezett vagy elcsúszott szárazföldi kérgű mikro-kontinensek és az ívközi medencék egybeforrtak a szigetívek anyagával. Ezért a magma-benyomulások és heves tűzhányó-tevékenység fiatal képződményei mellett a Japán szigetvilág felépítésében igen jelentős szerepet játszanak az Ó- és Középidei kőzetek is (köztük: metamorf, üledékes, tengeri vulkáni üledékes is található).
A tektonikus tevékenységek még napjainkban is tartanak. Különösen erős a Hida- hegységben, ahol 1700 m-es kiemelkedések jellemezték a negyedidőszakot, majd a jégkori tengerszintváltozások hozzájárultak a mai felszín kialakulásához. A mérések mai napig emelkedést mutatnak. A lemezek 3-as határánál alakult ki a Honshu szigetet keresztbevágó ún. Fossa Magna (Nagy-árok), nyugati peremen az észak-dél csapású Itoigawa és Shizuoka városok között húzódó szerkezeti vonallal, mely éles kőzettani határ is egyben. (nyugat: ó és középidei kőzetek, kelet: ezek csak foltok, inkább a harmad és negyedidőszak kőzetei jellemzők)
Honshu déli részé húzódik az ún. Medián-vonal, mely a szigetvilág tengelyével párhuzamosan kb. a Japán-tenger déli peremén fut, majd Kyhusut szinte a közepén átszeli.
E vonalak mentén található a legtöbb vulkán és itt alakul ki a legtöbb földrengés. Komoly nagy kárt okozó földrengés 4-5 évente alakul ki, bár a szigetvilág nyugtalan. Geofizikusok szerint a Föld felszabaduló szeizmikus energiájának mintegy 10%-a ide esik. 1923. szeptember: 8,3 erősségű rengés, mely az azt követő szökőárral együtt 200 000 ember életét oltotta ki.
A Tokiói-öböl mentén megfigyelték a felszín igen nagymértékű több mint 10 m-es elmozdulását (fel vagy le) is. Az epicentrumok gyakran a tengeri területekre esnek, melye szökőárakat kelthetnek. Ez a jelenség a tsunami (cunami). Magasságuk elérhet a 30 m is.
A térség vulkáni tevékenységei:
A 200 negyedidőszaki vulkánból jelenleg 60 működik (vagy alszik). 684-től napjainkig kb. 800 kitörést regisztráltak. A pleisztocéni vulkánkitörések eredménye a felszín 35%-os vulkáni kőzet eloszlása. A vulkánosság kizárólag centrális, uralkodóan poligenetikus és expolóziós jellegű. Gyakoriak a parazita kráterek. A lávafolyásokat általában rögös lávák (aa-lávák) jellemzik. A szerkezetképző folyamatok eredménye hogy a sziget 80%-a hegyvidék. A tektonizmus változatos felszínt eredményezett, felszín alaktanilag a táj mégis szegényes.(Nincs örök fagy, nincsenek gleccserek, és nincsenek arid. formák)
Hokkaido
Hokkaido a legészakibb sziget. A Kuril-sziget, ami ide tarozik vitatott terület. A sztálini időkben a Szovjetunió megszállta, és a japán lakosságot deportálták. Japán azóta is visszaköveteli (4 sziget tartozik: Etorofu, Kunashiri, Shikotan, Habomai).
A sziget nagy részét hegyláncok hálózzák be. Középen a nagyjából észak-dél csapású 1500-2000 m magas Kitami-hegység, és Hidaka-hegység (erősen szabdalt). A két vonulat találkozásánál, vízesések, szurdokvölgyek, hőforrások, vulkánok találhatóak. Legnagyobb vulkánja: Asabi (2290 m).
A kuril-ív folytatását alkotva tűzhányók sorozata magasodik a környező síkságok fölé. Pl.: délkeleten húzódik a Tokachi-síkság (teraszos) egészen a Shiretoko-félszigetig. Jellemzőek a kardéltavak, melyek közül a legnagyobb a Kussharo-tó.
Itt találhatók Japán legjelentősebb kőszénbányái. A nagy szerkezeti árokban húzódik a Ishikari- alföld.
Honshu
Honshu a legnagyobb sziget, mintegy 1300 km hosszú. Japán területének a 62%. Legkeskenyebb rész a 25 km széles mindig viharos Tsugaru-szoros. Itt halad át a világ leghosszabb 53 km-es vasúti alagútja a Seikan-alagút.
Honshu 80%-a hegyvidék, az elválasztó határok, illetve fő töréskövek különböző övezetekre osztják a szigetet. Északon 3 párhuzamos vonulat rajzolódik ki.
- Kelet: Csendes óceán menti parton (ó és középidei üledékes kőzet, töréslépcsőkkel, kiemelt tönkfelszínek)
- Észak: Kitakami- hegység, keskeny mészkősávjában találhatók Japán leghosszabb barlangjai.
- Dél: Abukama-hegység
- Nyugat: erősen felszabdalt hegycsoportok sorakoznak (kréta korabeli gránit turzókkal színezve)
Jellemző röghegységek: Ou-hegység, Echigo-hegység, Dewa-hegység. Szintén jellemzőek a vulkánok, a felszínt nagy vastagságban vulkáni kőzetek fedik.
Bandai-san: 1888-ban sok ezer év alvás után kitört. Kb. 70 km2 területet tarolt le, ma a források és gejzír- kitörések jellemzik ébrenlétét. Tőle délre található a Inawashiro-tó, mely a Bandai ezer évvel azelőtti kitörésekor keletkezett. A másik nagy vulkán az Asama-yama, mely szint állandóan működik.
Honshu középső részén , ahol a fő tektonikai vonalak találkoznak, a szigetet keresztirányban a Fossa Magna zárja le. A szigetre jellemző a változatos domborzat, koszorúzott hegységek, szerkezeti medencék.
A Fossa Magna peremén található a szigetvilág leghatalmasabb vulkánja és a legmagasabb pontja a Fuji-san. A közel tökéletes kúp formájú 35 km átmérőjű tűzhányó különlegessége, hogy kőzetanyaga bazaltos jellegű. A Fuji rétegvulkán, egymásra, ill. egymásba épülésből jött létre. A legidősebb kb. félmillió éves. Központi krátere 700 m átmérőjű és 200 m mély.
Oldalain kb. 60 parazitakráter működik. Északiból kifolyó láva hozta létre az 5 gyönyörű tavat, ami északon a Fujit félkörben övezi. A legnagyobb mellékkráter DK van, ez a 3 fejű Ashitaka-yama, mely tisztán lávából épült. A Fuji legutolsó kitörése 1707-ben volt. Meredek 20-35 fokos lejtőin gyakoriak a csuszamlások, sőt az erdőhatár (2500 m) fölött télen sok a lavina. A lepusztulás mértéke jelentős, sok az eróziós barázda és völgy, de a turizmus is jelentős szerepet játszik a hegy pusztulásában.
A szigetek környékén jelentős a tengeri vulkánosság. 1952-ben így született a Tokiótól 420 km fekvő 150 m átmérőjű Myozin-syo vulkán.
A Fujitól keletre terül el Japán legnagyobb síksága a Kanto-síkság (kb. 15000 km2). Felépítése sekélytengeri valamint homokos-kavicsos –iszapos folyóvíz üledék. A tűzhányók munkájának eredménye a köztes vulkáni kőzet is. Az alföldet folyók szelik át és töltik fel ma is. A magasabb részeken mély vízmosásokkal átszelt durva anyagú törmelékkúpok, az alacsony részeken lépcsőszerűen egymásra épülő folyóteraszok alakultak ki. A legnagyobb folyó a Tone, mely régen a Tokiói-öbölbe torkollott, ma alsó szakasza mentén kis tavak és mocsarak találhatók.
A Fossa Magnától nyugatra 3 nagyjából párhuzamos észak-dél csapású hegyvonulat emelkedik. A Hida, Kiso és az Akaishi-hegység, melyet összefoglaló nevén Japán-Alpoknak is neveznek. A gerincek hóval fedettek, bár a jégkorszakban nem jegesedett el, ezért glacális formakincsben szegény. A folyók eróziós munkája felszabdalta, és több hatalmas vulkán is kiemelkedik.
Honshu szigetét a Medián-vonal vágja ketté. Ettől északra, gyűrt ó- idei viszonylag alacsony erősen feldarabolt és kiemelt rögvidék terül el a Chugoku-hegység. Legnyugatibb részén gazdag mészkőfennsíkkal. Északon a Japán- tenger partján sok dűne található, délebbre a sasbércek-medencék váltakozásából álló térszínből néhány vulkán is kiemelkedik. A felszín süllyedésének következtében, a tenger is benyomult- Japán-beltenger, amiből a sasbércek kopár szirtként emelkednek ki. Az Osakai és Kiotói medencéket már feltöltötték.
Shikoku
Shikoku a legkisebb sziget. Nincsenek aktív tűzhányói, csak 1-2 lepusztult vulkán. A sziget legmagasabb pontja az Ishizuchi- san. A sziget területének legnagyobb részét kevéssé összetört kis magasságú gyűrt láncok hálózzák be, apró medencékkel tagolva.
Kyushu
Kyushu a legdélibb sziget, melyet a 400-800 m széles híddal is átívelt Kammon-szoros válasz el a Honshutól. A legnagyobb részét hegyláncok fedik, melyek változó kiterjedésű medencéket és parti síkságokat fognak közre. Partvonala rendkívül tagolt, nyugati oldalán sok öböl, és kisebb nagyobb sziget található.
Területét szinte pontosan kettévágja a Madián-vonal.
- Észak: Chugoku-hegység
- Dél: Shikoku-ra jellemző szerkezet és felépítés folytatódik.
Kyushun jelentős szerepe van az aktív vulkánosságnak. Unzen-dake, ami 3 tűzhányóból áll, és a legaktív vulkán. (1792 volt a legpusztítóbb kitörése) 1991-1994 között az aktívitás hatására több mint 100 m emelkedett!
Sakurajima rétegvulkán, ami a Kagosimai-öbölből emelkedik ki: 1914-ig egy 78 km2 területű 8-11 km átmérőjű szigetként emelkedett ki az öbölből (a neve: Cseresznyevirág- szigetet jelent), de a kitörés lávaárjai összeforrasztották a Kyushuval.
A kyushui aktív övezet a Ryukyu-szigeteken is folytatódik. A szigetcsoport zömmel erősen gyűrt, főleg középidei üledékes kőzetből épül fel. Sok a vulkán, a legnagyobb a Miyanoura-dake. A legnagyobb sziget Okinawa. A korallmészkő is építő munkát játszik a szigetek felépítésében, sok a szegélyzátony.
A szigetvilág éghajlata
Japánt a trópuson kívüli monszun hatása jellemzi, de a sziget volta, a nagy észak-déli kiterjedés, a tengeráramlások rendszere, a tagolt domborzat mind erős módosító tényező.
- csapadékos nyarú szubtrópusi éghajlat - a szigetvilág nagy része
- meleg nyarú nedves kontinentális - Hokkaido, Honshu legészakibb része
- szavanna - Ryukyu-szigetek
- hideg telű nedves kontinentális- Hokkaido legészakibb része
- óceáni szubpoláris éghajlat - Kuril szigetek többi része
A Japán éghajlat fő meghatározója a légnyomásövek évszakosan változó elhelyezkedése.
Télen a szárazföld belsejéből, Belső-Ázsia és Szibéria felett uralkodó magas légnyomású központból hideg szelek érkeznek. Ezek a Japán- tenger felett nedvességgel telnek, és ez okozza a téli nagy mennyiségű csapadékot. Nyáron a Csendes-óceán feletti magas légnyomású hatásközpontból nagy páratartalmú légtömegek érkeznek, ennek eredménye a „baju”, az esős évszak.
A csapadék mennyisége meghaladja az 1800 mm, Tokiótól nyugatra akár 3000 mm is lehet. Különlegesség még a sok hó, ami leginkább Hokkaidót jellemzi, de Honshu nagyobb részén is havasak a telek (akár 3m is lehet).
A hőmérséklet nagyon eltérő, a nyáriak különbsége csekélyebb. A július általában 20 C felett, meleg, középen és délen akár forró is lehet a nyár. Január –5 c fok alatti, délebbre 10 C fok.
Szerepet kapnak az áramlások, mint pl. az Oyashio hidegáramlás, ami miatt a sziget északi partvidéke befagy, nyáron pedig sűrű ködöt alkot. Délen a Kuro-shio melegáramlás a szigetvilág nagy részén pozitív anomáliát eredményez. Sokat szenvednek az augusztusi és októberi trópusi ciklonoktól, a Tájfunoktól. Bár érkezésük ma már előre jelezhető, de pusztításuk nem gátolható.
A folyók rövidek, ám bővizűek. Jelentős felszínformálást végeznek. Legjelentősebb a Shinamo és a Tone és az Ishikari. A folyókon sok erőmű és gát épült. A tavak főleg vulkáni eredetűek, és jelentősek a lagúna tavak is.
Japán növényzete
Japánban óriási a fajgazdagság. Ez a változatos éghajlatnak is köszönhető és, hogy a jégkor nem tizedelte meg a fajokat. Ma 705-a erdő a szigeteknek, itt kétszer annyi fafaj él mint egész Európában. Hokkaidón tűlevelű erdők terülnek el. Megtalálható a luc és erdeifenyő is, különlegesség az ainu- és mandzsufenyő, de a nyír aránya is kedvező.
Honshun vegyes lombos és lombos erdők terülnek el. Tűlevelűi közül híres a japán cédrus (akár 50-60 m magas). A lombhullató fajok, alacsonyabb szinteken juhar, tölgy, kőris, magnólia, dió és hárs, magasabban a bükk és a fő erdőalkotók.
Gyakori a lila akác, és gazdag a cserjeszint. Híres a hortenzia, varázsmogyoró, a liánok, mohák. Világszerte ismert a japán cseresznyevirág. Mely gyümölcsöt nem hoz, de fehér és rózsaszín virága Japán szimbólumává vált. Délre bambuszok, páfrányok, cikászok, pálmák veszik át a helyet. Itt van a híres kámforfa (olaj), és lakkfa. A partokon sok a mangroveerdő és az orchidea. |
.