A film Akinari Ueda elsőként 1776-ban publikált azonos című, 9 rémtörténetet tartalmazó gyűjteményén alapul, amely az Edo korszak közepének számottevő japán írásmunkája. A benne szereplő japán és kínai eredetű kísértethistóriákból merített ihletet ez a fekete-fehér film, melyet Mizoguchi Kenji rendezett, és az egyik legünnepeltebb alkotásának tartják, a kritikusok véleménye szerint mesterműve a japán mozinak és jelentékeny darabja a Film Aranykorának Japánban. Az 1950-es Rashomon című Kurosawa Akira filmmel együttesen a japán mozit a nyugaton népszerűvé tevő alkotásként emlegetik.
Egy normál jidaigeki (korszakdráma) formájában kezdődik meg a film, amely később kísértethistóriává növi ki magát. A késő 16. századbeli Biwa tó (Oumi tartomány) partján található kis faluban játszódik és két házaspár sorsát követi nyomon. Genjurou földművelés mellett fazekaskodik, feleségével Miyagival és kisfiával Genichivel szegény sorban élnek, akárcsak a szomszédos házaspár, Toubei és Ohama. Genjurou meg akar gazdagodni, ezért áruját Oumizo közeli városába viszi, Toubei álma pedig, hogy szamuráj legyen, amihez szintén pénz kell, hisz ki venne fel egy páncél és fegyver nélküli rongyos parasztot? A vidéket katonák is dúlják, akik elprédálnak minden értéket, elviszik az épkézláb férfiakat és használják a lányokat-asszonyokat, akiket feltalálnak, ezért a két családnak előlük is szöknie, rejtőznie kell. Ám a férfiak nyereségvágyának nem szabhat gátat saját vagy asszonyuk biztonsága, s miközben ők álmaikat kergetik, utóbbiakra sötét, sanyarú sors vár. Genjurou pénzkergetés közben megismerkedik egy gyönyörű nemeshölggyel és annak hálójába esik, ám van a hölgy körül valami kísérteties, miközben Toubei valóra váltja álmát, ám feleségét nem várt körülmények között látja viszont, egy örömházban.
Főszereplők:
Mori Masayuki (Genjurou)
Ozawa Eitaro (Toubei)
Mito Mitsuko (Ohama)
Tanaka Kinuyo (Miyagi)
Kyou Machiko (Lady Wakasa)
Vélemény:
Érdekes alkotás abban a nemben, miszerint egy meglehetősen "amerikaias" forgatókönyv alapján tűnik folyni, legalábbis a legtöbb fordulat előre megjósolható. Nem véletlen, hogy népszerűvé vált hát a nyugaton, sokkal inkább, mint hazájában. Rendezőjének fő szándéka, miszerint a film leghangsúlyosabb eleme, hogyan okoz lelki és testi szenvedést a köznapi lakosságnak a háborúval járó erőszak - legyen az a háború akár önkényből, akár valami nemzeti okból - kiválóan megvalósult, egyébiránt olyan a cselekmény, mintha egy kissé vontatott mesét olvasnánk egy megfakult papírtekercsről. Sarkított karakterek, szélsőséges fordulatok, szerintem teljességgel felesleges kísértethistóriai szál, ami a Lady Wakasával történteket illeti, némi hátborzongatással, csupán a háborús erőszak elemei miatt nem ajánlható fiatalabbaknak, különben egész szép esti mese lenne belőle a maga tanulságaival, miszerint a túlzott mohóság rossz dolog, még akkor is, ha olyan felkiáltások hitelesítik, mint "mire juthat egy férfi, akinek nincsenek nagy álmai", vagy ha látszólag a szeretteink érdekében hajszoljuk is az anyagi javakat. Továbbá: férfiak, hallgassatok a feleségeitekre! ;)
A film az 1953-as Velencei Filmfesztiválon megnyerte a Legjobb Rendezés Ezüst Oroszlán Díját, Japánban a 8. Mainichi Filmfesztiválon a rendezés művésziességéért és a hangmunkáért nyert díjakat. Ezen felül az Oktatásügyi Minisztériumtól is kapott egy Kinematográfiai díjat. Számos előkelő filmtoplistán szerepelt mind hazájában, mind nemzetközi szinten.
2004-ben Roger Egbert kritikus a következőket írta róla: "Az Ugetsu végén bár tudjuk, hogy egy népmesét láttunk, mégis kíváncsiakká válunk, vajon valós életek és sorsok fordulatának tanúivá lettünk-e."
(Zárójelben megjegyezném, a mai kor emberének aligha tűnik ilyen fantasztikusan jó alkotásnak, ám a régi mozik és régi japán filmek, valamint a japán kultúra iránt érdeklődőknek ajánlanám figyelmébe ezt a darabot.) |
