Budapest: - Tokió:
 
Felhasználói név:
Jelszó:
Elfelejtett jelszó
Látogatók száma:
(2000.06.07.-tol mérve)
2788951

Regisztrált felhasználók
száma:
26900

Online látogatók száma:
0

Avatárral rendelkező
felhasználók száma:
1687

Utolsó 5 látogatónk:
Necryn
2024-03-28 17:01:48
pereiszabina
2024-03-28 12:25:32
shadowhand
2024-03-27 20:35:12
Béla2024
2024-03-26 14:37:10
Tivadar
2024-03-25 15:42:17
E-mail
elérhetőségünk:
mail@animeweb.hu

Oldalunk a Facebookon:

Testvérlapunk:

Felhasználási feltételek:
Az AnimeWeb bizalmát élvező alkotások, rajzok, írások, fordítások, ismertetők, letöltések, stb. kizárólag otthoni elolvasásra, nézegetésre, saját használatra tölthetőek le. Más honlapon való felhasználásukhoz nem járulunk hozzá!

Minimum felbontás:
1024 pixel képszélesség
Támogatott böngészők:
- Firefox (legfrissebb)
- Google Chrome (legfrissebb)

Verziószám: 5.9
Minden jog fenntartva!
(c) 2000-2024 AnimeWeb
Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 124 
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9 

Beszámoló - Japán foltcsodák a 2015-ös Nemzetközi Foltvarró Kiállításon



Utolsó módosítás időpontja: 2015-09-16 14:01:55
Létrehozás időpontja: 2015-09-16 12:20:07
Eddig megtekintve: 4231 alkalommal

További találatok
Az ismertető szerkesztője: Aqualuna

A 2004. óta működő pécsi Hunyor Foltvarró Kör, a Magyar Foltvarró Céh és a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed közös szervezésében augusztus 21-31. között a 2015-ös Országos és Nemzetközi Foltvarró Kiállítás került megrendezésre, melyen 10 japán művész összesen 20 alkotása is megtekinthető volt. Ez indított a kiállítás meglátogatására, és bevallom, nem bántam meg, mert egyedi élményben volt részem a kiállítás egészét is, de főként a japán munkákat tekintve. Bár a Zsolnay Negyed Látogatóközpontjának alagsori galériájában a kinti 36-37 fokhoz képest fogcsikorgató hideg volt (szerintem maximum 22-23 fokra hűthették a termeket), némi didergést mindenképpen megért élőben láthatni ezeket az alkotásokat. Nem is beszélve arról, hogy a belépő mindössze 500 Ft-ba került fejenként, amivel véleményem szerint igencsak alábecsülték a látványosság értékét.

A foltvarrás avagy foltmozaik (angolul patchwork) technika eredete valószínűleg egészen a szövés feltalálásának idejéig vezethető vissza. Akkoriban a szükség nem engedte a pazarlást, s az elkészült ruhák és egyebek megvarrása során leeső anyagdarabokat az asszonyok gondosan összegyűjtötték a rongyoszsákba. Főleg télen azután, amikor más munka nem akadt, estéiket azzal töltötték, hogy ezekből praktikus darabokat, elsősorban is takarókat (ún. quilteket) készítettek. Igen fantáziadús és dekoratív holmikat lehet létrehozni ezzel a technikával, melyet ma már kézi és gépi varrással egyaránt végeznek. Különböző sablonokat használnak, különböző blokkokat építenek, különböző és gyakran igen ötletes rátétekkel, a használt anyagok változatossága pedig a filctől kezdve a hálószöveten át a horgolásig, csipkéig terjed, de akár hétköznapi használati tárgyak, pl. csatok is ötletesen beleépíthetők a műbe. Steppeléssel, hímzéssel, gyöngyökkel stb. formálják tovább a textúrát illetve emelik ki az apró részleteket is, melyre különösen a kiállításon szereplő japán munkáknál igen lenyűgöző példákat láthattunk. A 20 alkotás a kiállítás egyik termét teljesen elfoglalta, és mindegyiken bőven akadt néznivaló. Érdekes, hogy a japán művészek a többiekkel ellentétben nem adtak címet munkáiknak, inkább rövid leírást mellékeltek hozzájuk.

Igen változatos témákat dolgoztak föl, sokszor hagyományos japán mintájú anyagok felhasználásával. Az Aomoriban történt súlyos földrengés (Galéria 004-007. kép), a tradicionális japán dob keltette hangok, a mindennek életet adó erdő, a Hold, virágok képeskönyve, gyermekkori emlékként visszhangzó szélcsengők (078-080. kép) – és még sok más került megjelenítésre, általában élénk kontrasztokkal és színekkel és bámulatosan részletgazdag, aprólékos megmunkálással. Személyes kedvencem Yoshida Keiko egyik műve, melyhez ezt írta „Az erdő minden élet forrása. Az a remény éltet, hogy a virágzó erdők az egész földet beborítják. A fehér szín boldog érzéseket kelt.” (011-018) Második kedvencem pedig Maruya Yoneko a Holdról szóló quiltje, melyről ezt írja „A Holdra felnézve olyan gyönyörű volt és izgatottságot éreztem. Mintha erőt adna nekünk, és megfogadtam magamnak, hogy tovább dolgozom.” (025-028) Mindkettő a sötét és világos kontrasztjával operál, ahol a sötétet nyugtató és elandalító kék árnyalatok képviselik, egyre közeledve a világos, azaz a fehér felé, s mindezt sárgás és zöldes árnyalatokból való kis részletek teszik csillogóbbá és melegebbé. Mindkettő fő témája egyszerű, mondhatni geometrikus formákból építkezik, melyet keretként tradicionálisabb, klasszikus motívumok fognak közre, mint virágok, zöldellő ágak, illetve a tipikus japán képeken látható faformák és legyezők.

Az alkotások között vannak egészen plasztikus képeket megjelenítők, mint Yoshida Keiko orvosi kálmosokat ábrázoló három darabból álló quiltje (029-031), Yazawa Junko „virágképeskönyve” (019-024) vagy Nozawa Noriko összes élőlényről szóló, katedrális technikát használó, látványos alkotása, mely inkább emlékeztet festett faliképre távolabbról nézve, mintsem apró anyagdarabokból fáradságos munkával összevarrt remekműre (072-077). Vagy mit szóljunk ugyanezen művész másik alkotásához, amelyet gépi hímző szoftver segítségével készített, keresztöltésekkel és száröltésekkel, s amely egy Európa térképet ábrázol, az egyes helyeken készült fényképek karcolatszerű rajzával (ami persze varrás!) s az előtérben a hölgy férjének élethű fotós portréjával. (085-094)
Vannak persze elvontabb, absztrakt quiltek is, mint az a bizonyos dobok hangját megjelenítő (008-010), a „se nem tenger, se nem hegy” legyezőmotívumokból összeálló, ősi japán udvari zenészek által viselt ún. seigaiha mintára épülő (032-036), a hagyományos yuzen kimonóanyagot felhasználó absztraktot és plasztikus cseresznyefavirág mintát kombináló (039-041), a „múltból a jelenbe való átmenetet” hagyományos minták ízig-vérig modern elrendezésével ötvöző (042-044) és még sok más darab. Az ember elgondolkozik, hogy hasonlóan modern mintázatú festett képek helyett, melyek ma a „trendi” lakások gyakori szereplői, nem-e ér sokkal többet egy ilyen kompozíció?

A múlt és a jelen ötvözésével kapcsolatosan emelném ki a kiállítás szerintem legzseniálisabban megalkotott quiltjét, Yoshida Pachiko művét (ez szerepel a beszámoló bemutató képeként fentebb) . Ebben Edo-korszakbeli hölgyek képmásait alkotta meg, melyeken mai kellékek lelhetőek fel. A darvakkal és más szokásos motívumokkal körbevett kilenc arckép mindegyikén felfedezhető valami modern. Egyikük mobiltelefonál, másikuk szívószállal iszik egy pohárból, mai strasszos műkörmöt visel, fülében fülhallgatóval zenét hallgat és így tovább. Két kedvenc részletem a Hello Kittys csatot viselő és a műszempillás nőalak. Kiemelendőek az aprólékosan megmunkált parányi elemek, amelyek még a többi quiltre egyaránt jellemző gondos munkát is überelték a szememben. Ilyenek voltak például az egyesével hajtogatott és varrt virágdíszek a hölgyek hajdíszein! (045-061) Nemkülönben kiemelkedő munka volt számomra az előző quilt tőszomszédja, Yazawa Junko műve, mely játékos hangulatú, vidám alkotás, a keretből kiemelkedő régi japán mintákkal, babákkal, sárkánnyal, különböző használati tárgyakkal és állatokkal, s minden egyes kis minta döbbenetes aprólékossággal készült, minden egyes virágszirom körbe van varrva. (062-071) Szintén hangsúlyozandó az összes kiállított műre vonatkozóan, hogy a részletekbe menő rátéteken legtöbb esetben szinte nem látni a cérnát, azaz a varrás nyomát sem (kivéve persze, ahol annak funkciója van, pl. díszítőhímzés).

Még egy alkotást szeretnék külön említeni, szintén Yoshida Pachikótól, amely a japán humort is megcsillogtatja. A piros alapszínű quilten vidám kutyuskák és csontok adják a fő motívumot, s ez a munka a következő ősi történetre épül: Amikor egyszer Isten levelet írt, elfelejtette a „nevetni” írásjelet. Lenézett egy kertre, ahol egy kutya bambuszkosárral játszott, majd a fejére tette. Erről eszébe jutott az írásjel: bambuszkorona van rajta, alatta pedig egy kutya. (097-101) Ezzel az aranyos történettel szeretném zárni írásomat, mely korántsem teljes számadás az összes látott alkotásról. Remélem azért valamennyire sikerült illusztrálni és átadni a kiállításon látottak hangulatát.


A Galériában a kiállítás teljes japán anyagáról láthattok fotósorozatot! A szövegben zárójelben, dőlt betűvel jeleztem, hogy az albumon belül hányas számú képek vonatkoznak arra az alkotásra, amelyről éppen szó esett.

Ehhez az ismertetőhöz még nem születtek hozzászólások.