Budapest: - Tokió:
 
Felhasználói név:
Jelszó:
Elfelejtett jelszó
Látogatók száma:
(2000.06.07.-tol mérve)
2214431

Regisztrált felhasználók
száma:
21994

Online látogatók száma:
1

Avatárral rendelkező
felhasználók száma:
1560

Utolsó 5 látogatónk:
Bence4566
2018-02-18 02:24:05
Whestire
2018-02-18 02:07:16
tati15
2018-02-18 01:44:03
Hikarii
2018-02-18 01:22:54
Shiratori kun
2018-02-18 00:53:09
E-mail
elérhetőségünk:
mail@animeweb.hu

Oldalunk a Facebookon:

Testvérlapunk:

Felhasználási feltételek:
Az AnimeWeb bizalmát élvező alkotások, rajzok, írások, fordítások, ismertetők, letöltések, stb. kizárólag otthoni elolvasásra, nézegetésre, saját használatra tölthetőek le. Más honlapon való felhasználásukhoz nem járulunk hozzá!

Minimum felbontás:
1024 pixel képszélesség
Támogatott böngészők:
- Firefox (legfrissebb)
- Google Chrome (legfrissebb)

Verziószám: 5.9
Minden jog fenntartva!
(c) 2000-2018 AnimeWeb
Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 122 
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9 

Interjú Balogh Gabriellával, az egyetlen magyar japánlakk-művésszel



Utolsó módosítás időpontja: 2015-12-29 13:57:02
Létrehozás időpontja: 2015-12-29 12:24:17
Eddig megtekintve: 1248 alkalommal

További találatok
Az ismertető szerkesztője: Aqualuna

Balogh Gabriella eredetileg bőrtervező-szakon végzett iparművészként, ám kijutva Japánba lehetősége nyílt elsajátítani a japán lakkművesség - ún. urushi - technikáit, ezzel nem csak hazánkban egyedülálló, de az egész nyugati világban kevesek közé tartozik: kontinensünkön még 40 japánlakk-művész sem dolgozik.
A következő interjút még tavaly, 2014-ben adta nekünk, ám szerettük volna a szöveget pontosítani, kiegészíteni. Sajnos a művésznő igen szűkre szabott ideje miatt ez mostanáig nem jött létre, így végül úgy döntöttünk, közreadjuk az eredeti, nyers változatot, amely így is rendkívül sok érdekességgel szolgálhat.

Címkép: Aranyginkó-kardtok készítése, fázisok és a kész arany-és ezüstpor szórással díszített saya.



Kezdjük az elején. A honlapodon látható, hogy Budapesten végeztél művészeti iskolákat. Elmondanád, honnan indult az érdeklődésed a művészeti terület iránt és akkoriban mivel foglalkoztál?

Gyerekkori betegségeim magányában mesetörténetek képzeletben való folytatásával ütöttem el az időt. E cselekmények intenzív szereplőjévé válva úgy éreztem mesélnem kell minderről: mutogattam, balettoztam, állandóan rajzoltam és énekeltem. 7 éves koromban fel is vettek az Operaház általános iskolájába, de a további betegségek miatti hiányzásaim során inkább a rajzolás vált kedvenc fogalmazási formámmá. Még később a hangszereken tanulás újabb eszköztárat nyitott meg előttem, de ekkorra már meséim illusztrálása jobban lekötött. Gondolom ennek az állandó gyakorlásnak hatására kerülhettem 12 évesen a felnőttek zebegényi művésztelepének tűzzománc műhelyébe, amely meghatározó irányt adott a kifejező eszközök keresésének tudatossá válásával. Rácsodálkozhattam a tárgyalkotó iparművészet és díszítő képzőművészet összegző és formázó lehetőségeire s hirtelen a tapintás fontossága is felerősödött. A tűzzománc fényes simasága tetszett, de hideg felülete zavart. Ezért két évvel később a „Kisképzőbe” már a bőr-szakra jelentkeztem, mert a bőr is színezhető, sőt 3D-s szoborként is formázható, és akkor sem rideg tapintású, ha fényezett. Az Iparművészeti Egyetem Mesterkurzusát is bőrszakon végeztem el a Divattervező Tanszéken. De továbbra is kutattam más hasonló természetes felületek után.

Hogyan jött az érdeklődésed ezután a japán lakkművesség iránt, hogyan találkoztál először az urushival, mi fogott meg legjobban benne és hogyan kerültél ki Japánba?

Japánba érkezésemkor rögtön levett a lábamról a helyi „washi-papír” bőrszerű alakíthatósága, majd később a lakk-fa gyantájának sokféle alkalmazása. E technikával az itthoni Néprajzi Múzeum restaurátora, Torma László ismertetett meg, amikor is egy olyan rájabőr-dobozkát adott a kezembe, amelynek visszacsiszolt szaru-púpjait zöldesen áttetsző lakk fedte kiemelve e halbőr meghökkentően szép rajzolatát. Ez, és az tetszett, hogy a lakk tükrösen fényes felülete ellenére annak tapintása szintén meleg maradt. Ráadásul ez a bevonat a sérülékeny bőrnek hosszú évezredekre ígért védelmet az európai tartósító eljárásokkal szemben.

Mesélnél az első tapasztalataidról odakint Japánban?

Ez igen tanulságos folyamat volt. Huszonévesként mester-diplomával a zsebemben igen magabiztosan azt hittem már az első hónap után, hogy mindent tudok Japánról, de három hónap után elbizonytalanodtam, 1 év múltán több kérdésem volt mint addig valaha, sőt, 20 év után is rendszeresen meglepődöm…!!!! :)

Mennyire volt nehéz elsajátítani az urushi technikáit? Mennyi időbe tellett, amíg sikerült?

Őszintén megvallom, hogy még mindig nem sajátítottam el azon a szinten ahogy szeretném, hiszen e technika sokféle- és nagy tapasztalatot igényel. A japán kézművesek kb. 40-50 évi praxis után elégedettek és kezdenek saját tervezésű alkotások megvalósításába. Addig ugyanis másolnak! Amíg Európában ez nem megbecsült tanulási folyamat, addig Keleten ez nem csupán a konkrét kézműves módszerek, hanem sokkal inkább az önismeret megszerzésének eszköze. Ennek mércéje a tanonc által kiválasztott mester munkájáról készített másolat hasonlóságának mértéke, ez pedig feladatot ad egy életre…

Milyen kezdeti sikereid illetve hibáid voltak?

A több évtizedes kézműves gyakorlatom maximum a japán eljárások tanulásának első pár hetében jelentett némi előnyt. De Európában nevelkedve, Japánban új alapra kell helyezni a tanulási módszereket. E mellett a másik nehezítő erő a készítés tökéletesítésében az eljárások rendkívüli sokfélesége, amelyet legyőzni azok rövidebb szakaszainak folyamatos ismétlésével lehetséges. A japánok precizitásához is többek között az ilyetén szakosodás vezetett. De itthon a legtöbb folyamatot egyedül kell elkészítenem, így bőven el vagyok látva feladattal. :)


Teknőcös tükör (a nyél részlete): A kézi tükör stilizált teknőcfiguráját lakk-pasztából formáztam a faalapra. Felületét finom ónporral szórtam be. A szemeket ausztrál opálkristály formázza.


Miért a japán lakművesség mellett állapodtál meg? Eldöntött dolog volt-e ez már, amikor kimentél vagy csak lassabban alakult ki?

Az első évben papír kabuki figurákat késztettem bőrhöz hasonlatos 3D-s formázhatósága miatt. De hamar rá kellett jönnöm, hogy nem élvezem a színpad jeleneteinek berendezését a japán legendák, koreográfia, szcenika és jelmezszimbolika ismerete híján. Naivan azt képzeltem, hogy témát váltva a legrégebbi japán hagyományok ismerete nem lesz feltétele tanulmányaimnak… De ma már tudom, hogy bármit is választok, Japánban minden visszanyúlik a legrégibb ismereteken való építkezésre. Ezért az itthon látott rájabőr dobozka bűvöletében a lakkművesség kiválasztásával ismét az egyik legősibb, és ezáltal a legkiterjedtebb hatású témához nyúltam. Ennek pozitív jelentőségét csak hosszú évek múltán értettem meg.

Milyen volt a fogadtatásod odakint, okozott-e problémát valaha, hogy egy magyar az ő tradíciójukat japán szinten műveli?

Az elsősorban időseket foglalkoztató kézműves iskolában még 3 év után is azt hitték, hogy fiatal anyukaként csak „hobbizom”, így nagyon őszintén meglepődtek, amikor külföldiként és nőként az ottani elismert Művészeti Egyetem lakk-szakára jelentkeztem. Kitartásom elismeréseként ekkor Senseiem meghívott a magániskolájába és ott hamarosan egy önálló polcot jelölt ki nekem a nevemmel. A helyszegény Japánban ez óriási elismerés és biztatás jele, főleg, hogy ezt a polcot akkor sem használhatja más, amikor hónapokra haza utazom.
Az GEIDAI-on a hallgatóság nagy létszáma ellenére szintén személyre szabottabb az oktatás mint itthon, de a hivatalos tanulmányi évek rövid időtartama miatt nincs lehetőség a magániskolában jellemző elmélyülésre és személyiségfejlesztésre a procedúrák segítségével. A fokozatosan elnyugatiasodó karrierista szemlélet hatására inkább a kevés időt igénylő technikákat oktatják, s a valódi türelmet feltételező, különlegesebb eljárások kipróbálására nem jut gyakran idő. :( :)

Nyilván a korai stádiumban erős a lelkesedés minden új dolognál, nálad változott-e ez valamerre azóta?

A mai fejjel már felszínesnek érzett kezdeti éveket vezérlő gyors sikerélmény vágya fokozatosan átalakult.

Ugyanis a különleges lakkfelületek európai alkalmazásával elsősorban üzleti terveim voltak. De az első pár év után a japán alkotószellem irányítóelvét megértve nem mertem megvallani a 93 éves korban is szerénységben példát mutató Senseiemnek, amikor eladtam valamelyik tárgyamat.
A további évek folyamán e lelkület okát tisztelve és tovább kutatva történelmi, biológiai, alapanyag-, és lelkiismereti kérdések komplex összefüggéseire bukkantam.… Olyan téma- és problémafelvetések bontakoztak ki, amelyek a magyar népmeséink tanításaiból, közmondásaink bölcsességéből, virág-énekeink lényegi jelképrendszeréből, népi építészetünk logikájából, temetkezési és népi vallásos szokásaink ősök iránti tiszteletéből és életmódunkra gyakorolt hatásából már ismerősnek tűntek. E párhuzam felismerése nagyon felizgatott újabb iránnyal gazdagítva japáni kutatásaimat. Ráadásul a hasonlóság lehetséges okait keresve mindkét országban olyan forrásokra leltem, amelyek azt sugallták, hogy őseink nem csak azért morfondíroztak hasonló problémakörökön, mert ezek a kérdések azok, amelyek az embert emberré teszik és globálisan felmerülhetnek mindenütt, hanem azért is, mert valódi genetikai rokonság mutatható ki.

Jelenleg ezen kapcsolatok valódiságát, és modern napjainkban való felhasználhatóságát kutatom itt is, ott is. Így mára a több ezer éves múltra visszatekintő lakkozó eljárások megismerése kiváló forrásává vált egy nagyobb közös háttér megismerésének. Hiszen a japánok évszázados elszigeteltsége talán közös hagyományaink megőrzését tette lehetővé.

Mindennek nyomai az ősi legendák hőseit is gyakran szerepeltető japán animék iránt rajongó fiaim hatására is bővült.

A technika a szemedben képes minden egyes alkalommal újként megjelenni, tartogat meglepetéseket?

Minden tárgy tartogat és minden mester alkalmaz olyan különlegességet, de minimum olyan finomságot, amely meglepő lehet mindnyájunknak… De a tárgyak szépségén túl a bennük összegződő tudás az, amely valódi ámulatra készteti a mélyen szemlélődőt.

Mit látsz magad előtt, amikor hozzákezdesz a munkához (átvitt értelemben)?

A témát értelemszerűen a megrendelő határozhatja meg, de bármely alkalom ürügyül szolgálhat a legfontosabb kérdések kifejezésére. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az alkotás első benyomásra felismerhetően kifejezze ezen alkalom feladatát, de az is jelen legyen a vizsgálódó számára, ami a távolabbi összefüggésekre mutat a szimbólumok értelmezése által. Ennek formálására szolgáló technikát a rendelkezésemre álló idő is befolyásolja.

Szoktál-e zenét hallgatni alkotás közben? Ha igen, mennyire befolyásolja a folyamatot és a végeredményt?

Ha nagy felületen dolgozom, vagy a befejező fázisoknál hallgatok csak zenét…
Kis részleteknél a csend a legjobb segítőm, sőt gyakran még a lélegzetemet is vissza kell fojtanom az aranypor, ill. az illóanyagok miatt… Ezért a „lélekzés-technikát” is fejlesztenem kell, (direkt cseréltem fel a „g” betűt… :) ) mert nem csak morális. de az élettel kapcsolatos kérdésekben is útmutató e kézműves ág, s ez csak tovább növeli elfogultságomat.

Csiszolás monoton ritmusa andalít, elrévít, elrepít…Nem a zene, hanem a meditatív fázisban kigondolt jókívánságok minősége határozzák meg az alkotás végső működését. Ez létező energiafeltöltő folyamat, nem valami hóbortos kitalálmány! Hiszen mindannyian érezzük, ha valami jókedvvel és szeretettel készült, a tárgy gondos kivitelezése által…

Vannak-e "rituáléid", amikor dolgozol?

Minden munkafolyamatot különlegessé lehet tenni a tisztelet megadásával, ezért a szerszámok és munkafelület tisztán- és karbantartása az egyik szertartás. De nem elég az eszközök megtisztítása, az őket alkalmazónak is ez a feladata a hatékonyság érdekében. Természetesen ez a legnagyobb feladat… :)

Szoktál-e kifejezetten személyhez vagy zenéhez alkotni? Hogy történik ez?

Nagyon szeretem a zenét, mosogatva, fürdés alatt, sőt még az utcán sétálva is dudorászok, de az alkotás alatt csak nagyon speciális céllal… Én úgy tudom, hogy az Univerzum is „hang” által lett teremtve… Ezért nekünk is nagyon gondosan kell kiválasztani az alkalmat és melódiát… :) Ezért akkor is személyre szólóan szoktam alkotni, amikor nem konkrét megrendelés miatt készül a tárgy… A felajánlás a kulcs…


Hokusai gyűrű: Hokusai hires "Hullám" c. képe inspirálta a fekete lakkgyűrű díszítményét. A motívum ezüstpor-hintéses eljárással készült. Az ovális peremet ezüstkeret övezi.


Hogy néz ki nálad a tervezés szakasza, arányt tekintve mennyi része ez az egész folyamatnak?

Az a technikától és témától függ. Ha a természetes anyagot élni hagyom, akkor a készítés folyamata alatt is változtatok annak alakulása hatására. De ha igazán hagyományos eljárást alkalmazok, akkor ezen anyagi megformálás minőségének garantálásához a több ezer éves lépések precíz betartása segíthet. Hamar szembesültem azzal, hogy kísérletező kedvemet más, kiforratlanabb eljárásokhoz tartogassam. A körültekintő előkészítés néha hosszabb, mint az aktuális munkafolyamat. De megéri erre figyelni, akkor is ha ezáltal egy-egy tárgynál a kivitelezés időtartama több hónap vagy akár több év. :( :)

Történik-e újítás a technikában, szoktál-e kísérletezni? Ezekből mennyi sikerül az elvártnak megfelelően, van-e egyáltalán ilyenkor elvárás?

A tanulmányok legeslegelején még próbálkoztam a régi eljárások újításával, tiszteletlenül. De mára már megtanultam, hogy sokkal nagyobb feladat a több ezer éve kicsiszolódott módszerek hűséges követése, mert ez technikailag és lelkileg is sokkal nagyobb kihívás. Ezen keresztül pedig magunk korlátainak megismerése és tágítása.
Az anyagi megformálás persze nem korlátozza az egyéni megjelenést és küldetést… Én az ilyen alkotófolyamatnak vagyok híve inkább, hiszen a két nemzet közös pontjainak tudatos keresése is ezt eredményezte…


Csodaszarvas karperec: Az archaikus hangulatú karperec szarvasainak megformálását egy szibériai sámán totemoszlopon látható figurák ihlették. az agancsok között apró gyöngyházdarabkák csillannak. A tradicionális japán porszórással (makie) rögzített fémes felület kiemeli a szarvasok finom domborúságát.


Hogyan fogadják mások (főleg a japánok) az ilyen újításokat?

A saját 93 éves Sensei-em is állandó kísérletező volt… szinte minden órán valamilyen új módszeren kísérletezett, de ez alatt az előbb említett új funkcióválasztást, vagy új alapanyagok bevonását kell érteni… Ezek ellen neki sem volt semmilyen kifogása. De ő vezetett rá, hogy nem dogmatikus okokból nem érdemes változtatni, hanem a tapasztalat mondatta vele, hogy a több ezer évig finomított lépéseket több mint balgaság elvéteni… :)

Mik a kedvenc technikáid és miért? Mik azok a technikák, amelyeket nem szeretsz? Csinálsz-e olyanokat is azért?

Taka-maki-e, mert igazán japán fejlesztés, a tsugaru-nuri, mert megmutatja a lakk természetes „mozgását”, valamint a togidashi-maki-e, mert a legnehezebb fegyelmi gyakorlat a leheletfinom rétegek csiszolása miatt. Élvezem a bogárkitin mozaik rakását is és magyarként örömmel aranyozok lószőrt is. Ez utóbbi két eljárás a specialitásom. De kiváltságos vagyok, mert olyan anyag alakításával foglalkozhatok, amelyet sokszínű felhasználása miatt nem lehet nem szeretni… Ugyan vannak fárasztó fázisok, de unalmasak nincsenek… :)


Aranyozott ékszerdobozka (fedélrészlet): A fából esztergált aranyozott dobozka fedelét gyöngyház -és tojáshéjberakással díszítettem.


Hogyan tudod beszerezni a munkádhoz az extrémebb alapanyagokat, pl. gyöngyház, rovarpáncél?

A lakkot Japánból szerzem be, mert ott a legjobb minőségű, a gyöngyházat Koreából érdemes, mert nagyon sokfélék a saját lakk-díszítő tradícióik miatt, bogárpáncélt pedig a rovargyűjtő barátaimtól kaptam eddig, de kedves Mesterem is megajándékozott pár Tama-mushi szárnnyal, amely a szentjáno-bogár kitinjéhez hasonlít leginkább, csak sokkal nagyobb… :)

Egyáltalán honnan jött az ötlet, hogy rovarpáncélt használj?

A mulandó pillanat megfogásának vágya terelt ebbe az irányba, amely a pókháló és az őt szövő pók lakkal való „mumifikálásának” ötletét vetette fel egy kedves barátommal való beszélgetés során, de sajnáltuk elpusztítani a pókot, így a már rovargyűjtő kollekciókban lévő példányokra terelődött a figyelmem. Ezek felhasználásával, teljesen önállóan alakult ki a kitinpáncél mozaik technikám. Türelmes és megértő Senseiem hónapokig figyelte kísérletezéseimet, mígnem az első kész alkotás után a polcáról levéve japán legősibb lakk-alkotásainak gyűjteményét, megmutatta, hogy a kitin felhasználását már más is kipróbálta. De a Tőle megszokott csodálatos módon, nem az volt ezzel célja, hogy kedvemet szegje ezen ötlet sokkal korábbi kitalálásával, hanem az, hogy igazolja e kísérlet életképességét egy ma is jó állapotban lévő több száz éves hasonlóan dekorált szentély bemutatásával. Nem sokkal végső távozása előtt, pont ilyen gyönyörű bogárkák páncélját ajándékozta nekem. :)


Gyöngyház-szitakötős gomb (részlet): Fából faragott, áttetsző lakk-rétegekbe épített gyöngyház berakásos díszgomb.


Hogyan sikerült "befutni" lakkművesként?

Nem futottam be és nem is célom… Sőt, japáni útjaim egyre inkább tanulmányutak, amelyek élményeit, tanulságait a tárgyak készítésével próbálom elmesélni. Akiket hasonló feladatok izgatnak, egyre gyakrabban találnak meg. Én a tárgyak megformálásával válaszolok kérdéseikre és ők az enyémekre saját munkáikkal…Mivel ezen tárgyak élete többnyire hosszabb mint egy emberöltő, gyakran már eltávozottak alkotásai válaszolnak…Érdekes élmény erre az időtlenségre rálátni és részesévé válni…

Általában mennyi és milyen jellegű munkákat végzel éves szinten? Mennyi a restauráció és mennyi az új tárgy, amit készítesz, mennyire vannak megrendelések?

Elsősorban egyéni megrendelőknek dolgozom. Főleg a harcművészet művelői közül kerülnek ki, amikor kardjaikhoz autentikus védelmet szeretnének. A díszítés megtervezésébe mindig bevonom a fegyver tulajdonosát is, hogy dojo-ja logójával jelezhesse hovatartozását, vagy személyes ízlését is tükrözze az.

Milyen országokba dolgozol/dolgoztál már?

Angliából kaptam már megbízást tárgykészítésre és kézműves instruktor könyv lakk-technikáról szóló részének megírására egy készülő tárgy fázisainak illusztrálásával, de Japánon kívül elsősorban természetesen magyaroknak dolgozom.

Hányszor jártál Japánban és mennyi ideig éltél odakint?

1993-tól jövök-megyek Japán és Magyarország között évente több alkalommal is, a munkámtól és pénzemtől függően.

Mennyi időt töltesz Magyarországon és mi a véleményed az itteni és az ottani életről összehasonlításképpen?

Átlagosan 6-6 hónapot töltök a két ország között egy évben. A XXI. századi életmódokat nagyon komplex feladat összehasonlítani, de kutatásaim alapján úgy látom, hogy a múltban sokkal több közös hagyomány és életmódbéli átfedés lehetett mint ma, de a meglepő hasonlóságokból ma sincs kevés…

Hol érzed igazán otthon magad és miért?

Mindkét országban, de más-más okból:
Magyarországon a szülőhelyhez való kötődés miatt, hiszen a családom és gyermekkori barátaim helye…
Japánban padig a fizikai és lelki biztonság miatt, amelyet nem csak a környezet ismerete biztosít, hanem az emberek előzékenysége és becsületessége miatti kiszámíthatóság.
Ráadásul kedves idős osztálytársaim mindig olyan szeretettel várnak visszaérkezéseimkor, amely fogadtatásban újra és újra lubickolni vágyom… Én vagyok az egyetlen külföldi hallgató hosszú évek óta, így különös figyelem fordul emiatt Magyarország felé is, és ez nagy felelősséget ruház rám, hiszen ebben a közösségben én képviselem Országunkat. Ez arra is inspirál, hogy a saját gyökereimről és a napi helyzetről is minél többet tanuljak hazajöveteleimkor, hogy egyre hitelesebben tudjam képviselni és valódi sajátosságainkról beszámolni, mert ezek az idős emberek már nem az általános és átlagos dolgokra kíváncsiak… Azt firtatják, hogy mit tettünk le a történelem közös és hazai asztalára, és óvjuk–e ez utóbbit valamilyen módon a globalizáció erősödése ellen. E témákról való beszélgetések Magyarországra repítenek képzeletben, ha Magyarhonban vagyok akkor meg a kedves arcokat magam elé idézve arra készülök, hogy miről fogok mesélni e tapasztalt és kedvesen aggódó japán öregeknek magunkról. Tehát mindig két helyen vagyok egyszerre a testem és a lelkem által…

Van-e, lesz-e olyan, aki majd az öröködbe léphet? Oktatsz-e, tanítottál-e már valakit?

Volt már aki tanítványommá szeretett volna szegődni, de részben a sok utazás miatt nem tudtam rendszeresen helytállni ennek a megtisztelő feladatnak, másrészt nagyon nehéz olyan hallgatót találni, aki valóban „hallgató”… :) Talán ha majd több időt töltök Magyarországon, és jómagam is tapasztaltabb leszek az általam kedvelt technikákban, akkor újra megnyitom az iskolát, hogy megoszthassam ezt a különös meditálási módszert a kitartó érdeklődőkkel. :)

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, amit az urushi iránt érzel, hogyan tennéd?

Egy szóban is meg tudom fogalmazni: „MÚZSA” :)

Melyek azok a részei a japán kultúrának, amik az urushin kívül még különösen megfognak?

Ez a technika az egyik legősibb és legpregnánsabb akár egész Távol-Keleten. Szemléletében nem, de talán alkalmazási módja miatt kontrasztképpen a tusfestészet vonz, és a lovon való vágtázás közbeni célbalövés. De fontos kiemelnem, hogy minden más ősi japán kézműves-technika a különleges anyagismereten és ezt kihasználva annak olyan megformálásán nyugszik, amelynek célja nem a tárgy maga, hanem a meditációvá minősülő tárgykészítési folyamat maga. Ezért a japán kultúra szinte minden részlete elismerést ébresztett már bennem a lelket inspiráló és fegyelmező komplexitása miatt. Így a legnagyobb tiszteletet e tudatos nevelési módszer jelentőségének felismerése ébresztette, amely által a kevésbé tehetséges emberek is lehetőséget kapnak remekművek létrehozására. Ez pedig nem csak a környezet elismerését, hanem a hosszú évtizedek alatt megpróbált és kicsiszolódott lélek saját jogos önbecsülését és ezzel önállóságát is elnyerheti…

Mit honosítanál meg a japán kultúrából Magyarországon, ha tehetnéd?

Az önismeretre nevelés fontosságának felismerését. Ez egyben saját őseink valódi tudásának megismerését és a mának szóló feldolgozását is inspirálná. Az igazság megismerése pedig segíthetne személyiségünk függetlenedéséhez, amely kiteljesedése akadályává válhat az ostoba vagy kártékony külső manipulációk hatásának, hogy végre ne egymás ellen, hanem a közösség érdekeit felvállalva a magunkét háttérbe szorítsuk. Mert az ember csak közösségben szeretve érezheti jól magát.

A japánok ezen fontos felismeréséről mesél sok anime is, ahogy a saját népmeséink is. Ez az a boldogság, amelyet minden főhős, fiú és lány egyaránt elnyerhet… - ha kitartó a próbákban… :)

Mivel mi animés oldal vagyunk, ezért természetesen nem hagyhatjuk ki a kérdést: mi a véleményed az animékről és mangákról? Néztél/olvastál-e ilyeneket (vagy esetleg most is előfordul)? Vannak-e kedvenceid esetleg? Szoktál-e az interneten látogatni bármilyen ezzel a témával kapcsolatos oldalt, ha igen, melyeket?

Fiaim anime rajongása még japáni tartózkodásunk alatt kezdődött az 1993-as években. Azóta rengeteg filmet láttam velük vagy miattuk… Úgy vélem, hogy a sokféle témában, stílusban készült verziók közül azok emelkednek ki minőségben a legösszetettebb szempontrendszer alapján, amelyek ugyan modern formában, de azt a célt tűzték ki, amit anno a mi magyar népmeséink is: vagyis a különböző generációk oktatását ismerve a fiatal lélek mindig mohó készségét az újdonságok analizálására. A hasonló szimbólumrendszer is sokszor tetten érhető, de akkor értelmezhetőek igazán sokrétűen, amikor a múltban, vagy „fantázia” élettérben játszódva a „közösségi tudat” által felismerhető jelek általánosabban működtethetők…Én ezeket kedvelem, de továbbra is el vagyok kényeztetve fiaim e témájú tájékozottsága és kényes ízlése miatt, így sosem kell keresgélnem ezzel kapcsolatos honlapokat, ha ínyenc csemegére bukkannak, ők hívnak a közös filmnézésre… :) Tervezem is, hogy anime klubot indítok Budaörsön, amelybe befognám e témával kapcsolatos széleskörű tudásukat, és más Japánnal kapcsolatos közös élményeinket is módunkban áll majd megosztani az odatévedőkkel… :)

Mi a véleményed azzal kapcsolatban, hogy a magyar fiatalság körében az utóbbi években divatos lett a manga és anime, és ezek hatására a japánul való tanulás?

A nyelvtanulás nem csak a memóriát és a tájékozódás lehetőségét növeli, hanem a kultúrák közötti szellemi kincsek összehasonlítását is inspirálja. Ez különleges szellemi pingpong-meccset eredményezhet a praktikus értelmezés és az etimológiai vonatkozások történelmi feltárásával is…Az így megnyert valamilyen szintű életmód és filozófia ismeret analizálása visszamutathat mai életünk elmélyítésének módjára. Ez a kölcsönhatás egészséges módon körben forog. A mangák és anime filmek hatására egyre többféle cirkuláltatni való tudás kiválasztása inspirálódik, ezzel ellensúlyozva a ránk telepedő hollywoodi kultúrát is.

Mit üzennél ezeknek a fiataloknak, oldalunk olvasóinak?

Japánban fontos hagyomány az ősök tisztelete, amelynek komoly oka van: a tapasztalat.!!! Ha készek vagyunk az ősi japán hagyományokból építkező tanítások, könyvek, filmek meghallgatására befogadására, miért ne nyitnánk ki füleinket, szemeinket, lelkünket a saját felmenőink számára. Ha az ő előadásaik nem is lehetnek mindig olyan szórakoztatók, akkor is be kell látnunk, hogy nagyszüleink és korosztályuk meghallgatása a legtermészetesebb értékmentő módszer, főleg, hogy ma is a család az a közösség, ahol a legnagyobb eséllyel kaphatunk önzetlen segítséget. Ha nem csak a száraz logika, hanem a „szívvel való értés” szűrőjén is keresztül eresztjük „őseink tanácsait”, akkor őket is megértőbben látva, kevesebb harag mérgez bennünket. Így kipucoltabb lélekkel és elmével tudunk dönteni saját sorsunkról - akár elődeink példája által - direkt és indirekt módon.
A japánok „SENSEI” szava is azt jelenti előd, előttem járó, elöljáró, valaki, aki tapasztaltabb valamiben mint én. Ezért „üzenem”, hogy keressétek „nagy-nagy-nagy-szüleitek" döntéseinek okait, hogy a messzebbről elrugaszkodó közös tapasztalással még nagyobbat tudjatok ugrani a biológiai és erkölcsi túlélés felé! :)



Aki továbbiakat szeretne olvasni a művésznőtől, annak ajánljuk figyelmébe a Budaörsi Naplóban még 2005-ben megjelent rövid vele készített riportot is : LINK

A művésznő saját HONLAPJA: http://www.japaneselacquer.hu/

Akit pedig a japánlakk-technika érdekel bővebben, annak ajánljuk oldalunkon a "Művészet - A japán lakkművesség" című írást. ;)








Ehhez az ismertetőhöz még nem születtek hozzászólások.