Olvastatok már Harlequin regényeket? Akár fiúk, akár lányok vagytok - bár célközönségük elsősorban a nők, elvégre minden lánynak/nőnek kell időnként egy kis "limonádé" - jó eséllyel belefutottatok már a Magyarországon is kapható (nálunk az Axel-Springer német kiadó által publikált) különböző színű, puhafedelű romantikus regényfüzetecskékbe. Talán egy boltban vagy újságosnál, de talán éppen anyukátok polcain találkoztatok velük: ha sorolom a Júlia, Romana, Tiffany, Bianca, Denise, Szívhang neveket, valamelyik csak beugrik, nem?
Nos, kapaszkodjatok meg, ha eddig nem tudtátok volna: ezeknek a regényeknek létezik manga változata is. No, nem mindegyiknek, de azért jó párnak. Van olyan, aminek a regényét Magyarországon is kiadták, de sokét nem. Egy azonban közös bennük: a Harlequin-fíling. Vagyis minden a szerelem körül forog, és azon, hogy a végén – lehetőleg jó pár tiszteletkör és félreértés után – hogyan hozzák össze happy endbe a főhősnőt a főhőssel. A benne szereplő nők legtöbbször fiatalok és szépek, a férfiak gazdagok és jóképűek, no persze nem mindig, de azért jókora efelé a tendencia. Ismerős, ugye? :D
De nézzünk bele kicsit jobban, hogyan is indultak el ezek a mangák.
Amellett, hogy a mangákra animéket adaptálnak, bizonyára már mindenki találkozott azzal a jelenséggel, hogy egy népszerű animéről utólag készítenek manga adaptációt. Vagy mondjuk egy visual novelről. Talán azzal is tisztában vannak néhányan, hogy a világirodalom egyes klasszikusainak is van manga adaptációja, tehát a japánok előszeretettel mangásítanak meg irodalmi műveket, regényeket, legyen az az Anna Karenina vagy a Magyarországon is jól ismert Lucy Maud Montgomery féle Anne of Avonlea történetek. Nos, mindez nem csupán szépirodalmi művekkel eshet meg, hanem nagyon is népszerű a ponyvairodalomra – mint amilyen a Harlequin romantikus regényfüzetei – alapuló manga készítése is.
Hogy miért? Titka alighanem pont az lehet, mint a Harlequin-románcok immár évtizedek óta töretlen jelenlétének, sikerének a piacon: viszonylag nagy népességet szólít meg, olcsó és jól eladható, gondoljunk akár pénzre, akár arra, hogy folyamatos rá a kereslet. Elsősorban a nőket célozza meg persze, tinédzser korosztálytól felfelé, és mint tudjuk, a nők szeretnek romantikus történeteket olvasni, tehát költenek is erre.
A Harlequin Enterprises Ltd. egy torontói székhelyű vállalat, és a nőknek szánt irodalom, szerelmes történetek vonatkozásában a világ egyik vezető kiadója. 1949-ben alapult meg a kanadai Winnipegben, puhafedelű könyvek utánnyomásával foglalkozó cégként. Ezeken kívül idővel orvosi regényeket kezdett közzétenni, majd mikor nő vette át a vállalat vezetését, 1957-ben megszerezte Észak-Amerika romantikus regényekre vonatkoztatott forgalmazási jogát. 1974-től kezdett el terjeszkedni Európában széleskörűbben, majd Ázsiában is betört. A Harlequin sikere nemzetközileg abból adódik, hogy hangsúlyt fektet az adott helyre, annak kívánalmaira, így például a helyi kirendeltségek szerkesztői döntik el, hogy országukban mely Harlequin-regényeket teszik közre, saját piacuk ismeretében. Sem a címet nem kell szó szerint fordítani, sem a hősök neve nem megváltoztathatatlan (azért ez nem semmi, ugye?). Továbbá az angol nyelvű változathoz képest általában 10-15%-kal lerövidítik, meghúzva a leíró részeket, a lefordíthatatlan szójátékokat stb.
Itt jön be a képbe Japán, a japán mentalitás és a manga, mint közvetítő eszköz. Az 1990-ben alapult, tokiói illetőségű Ohzora Publishing (másként Ohzora Shuppan), mely Japán vezető josei manga kiadója, 1998. óta jelentetett meg Harlequin regényekre alapuló mangákat nagy sikerrel. Még egy amerikai kirendeltséget is alapított Aurora Publishing néven, mely azonban nem élt néhány évnél tovább (2006-tól 2010-ig létezett). Ez Aurora név alatt tinédzserkorú és még fiatalabb kislányokat megcélzó, Deux Press logó alatt yaoi, Luv név alatt pedig josei, azaz fiatal nőknek szóló, erotikus tartalmú mangákat jelentetett meg az Egyesült Államokban. (Összesen 19 manga címet találtam, mely a kiadó égisze alatt jelent meg.) Kaliforniában, Torrance városban volt a székhelye, felbomlása után munkatársai a már teljesen amerikai illetőségű Manga Factory nevű kiadót alapították meg, mely 2013 nyarán azonban szintén feloszlott.
Az amerikai piacra való igazi betörést az jelentette, amikor a Harlequin 2005-ben szerződést kötött a Dark Horse Comicsszal, mely a Marvel és a DC Comics utáni legnagyobb független USA-beli képregénykiadó, és számos népszerű filmen illetve tévésorozaton alapuló képregényt adott ki (pl. Csillagok háborúja, Buffy, a vámpírok réme), ugyanakkor számos japán manga és koreai manhwa kiadója is volt Észak-Amerikában. A megegyezés szerint a Dark Horse Harlequin könyveket publikált manga formátumban – japán rajzolókkal - az USA, Kanada, az Egyesült Királyság és Ausztrália területén. Ezek az összefoglaló Harlequin Ginger Blossom banner alatt futottak, egy a fiatalabb olvasókat célzó, szolidabb ún. Harlequin Pink, és egy érettebbeknek szánt Harlequin Violet ágban. Bár ezek eredetileg csak 3-3 történetet foglaltak volna magukba, ez a szám végül összesen 14-nél állapodott meg.
A MyAnimelist jelenleg 116, míg a Baka-Updates összesen 128 Harlequin mangát tart számon, a Goodreadsnél pedig ez a szám már 232-re rúg. Ezek többnyire a 100-egynéhányas oldalszámot megütő oneshotok, történetvezetésileg és rajzolásilag különböző minőséggel, és az ártatlan románctól az erőteljes erotikus tartalomig, anélkül, hogy hentaiba fordulnának. Ami közös bennük, hogy a történetek írói sohasem japánok, hanem főleg amerikaiak, angolok, ausztrálok, viszont a rajzokat japán mangakák készítették. A karakterek nevei is általában nyugatiak, akárcsak a helyszínek.
Az Ohzora Publishing mind a mai napig ad ki ilyen mangákat. Ha meglátogatjuk angol nyelvű oldalát, láthatjuk, hogy a „Romance Comics” azaz romantikus képregények összefoglaló néven futó sorozatuk töretlen népszerűségnek örvend. Sőt még egy „Happy Wedding Comics” sorozatuk is van, kifejezetten boldog véget érő szerelmes történeteknek. (Zárójelben: ezek a sorozatok nem mind Harlequin történet alapúak, a fentebb említett klasszikusabb történetek, pl. Jane Austen regényekre vagy népszerű filmekre alapuló mangák is vannak közöttük.) Ami még érdekes a kiadónál, hogy képregényeiket digitális változatban is elérhetővé teszik, és némelyiket több különböző nyelven is (no persze nem ingyen). De akit érdekelnek ezek a manga köntösbe öltöztetett „limonádék”, az éppen elég angol nyelvű scanlationt találhat olvasásra magának online. A limonádét itt frissítő, de némileg cukros nedűként tessék értelmezni, ugyanis határozottan vannak rajzolás vagy történet, sőt, mindkét tekintetben is figyelemre méltó, igényesebb darabok. Tehát a romantikus történetek kedvelői bátran kóstoljanak bele a kínálatba! |
