AnimeWeb.hu

Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 124
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9

Interjú Dobri Andorral, a Japánban élő magyar vloggerrel

Utolsó módosítás időpontja: 2016-06-07 10:25:07
Létrehozás időpontja: 2016-05-24 11:17:29
Eddig megtekintve: 5249 alkalommal

További találatok

Az ismertető szerkesztője: Aqualuna

Dobri Andor 2015. őszén kezdett el vlogolni, videóiban életszagú közelségbe hozva Japánt. Andor ugyanis immár hat éve Japánban él feleségével, aki japán, sőt már két kislányuk is van, az ikerpár Lana és Ema. Andor nagyon szívesen egyezett bele, hogy riportot készítsünk vele.

Akkor első kérdésként kezdjük azzal, hogy mesélj kicsit magadról: hol születtél, hány éves vagy, hol és mit tanultál/mi a szakmád, hogy kerültél ki Japánba?

Kiskunhalason születtem és jelenleg 30 éves vagyok. Eredetileg villanyszerelőként végeztem, azonban a szakmában egy napot sem dolgoztam. :) Gyerekkorom óta vonzott az, hogy külföldre menjek, hogy lássam a világot. Ezért 19 évesen úgy döntöttem, hogy kimegyek Írországba szerencsét próbálni. Ott kezdetben egy hotelban dolgoztam, akkoriban még a nyelvet se beszéltem annyira, úgyhogy nagyon örültem, hogy egyáltalán munkát kaphattam. Majd később személyi edzőre váltottam.
Kb. két év eltelte után úgy határoztam, hogy Kanadába megyek.
És hogy miért is? A bátyám kint él Kanadában, Torontóban már közel 20 éve, és mivel már régen találkoztunk, kimentem hozzá. Kanadában is közel két évet töltöttem el, ez idő alatt ismerkedtem meg mostani feleségemmel. És mivel a vízum ügyek mindkettőnk számára eléggé bonyolultak voltak, kitaláltuk, hogy ha együtt akarunk maradni, akkor érdemesebb lenne Japánba menni.
És én azzal a lendülettel belevágtam a nyelvtanulásba, majd kijöttünk Japánba.

A feleséged megismerése előtt volt bármi Japánnal kapcsolatos érdeklődésed? Mit tudtál/gondoltál akkoriban Japánról és a japánokról? Ha szabad ilyet kérdezni, abban, ami megfogott a feleségedben, volt/van-e része a származásának, és ha igen, milyen értelemben?

Persze, valamilyen szinten volt érdeklődésem Japán iránt. Szerettem volna eljutni egyszer Japánba kicsit körbenézni. :) De konkrét ismereteim Japánnal kapcsolatban nem nagyon voltak.
Akkoriban úgy élt bennem Japán, mint egy misztikus, többezer éves tradíciókkal rendelkező ország, amire a fegyelem, a rendezettség és a szigor jellemző.
Régebben ugye nem volt olyan egyszerű az információszerzés Japánról, mint mostanság. :) Azok az információk is, amik keringtek az éterben, nem voltak feltétlenül pontosak. Ezért a japánokról alkotott képem is egy kicsit, hát hogy is mondjam, minden volt, de valós az nem. :)
Számomra az ázsiai nők mindig is vonzóak voltak. És valószínűleg nagy szerepet játszott abban, hogy beleszerettem a feleségembe. Ugye Európában az emberek nincsenek annyira hozzászokva, hogy olyan sok ázsiai származású ember lenne körülöttük. Ezért valószínű, hogy az egzotikusság ereje is befolyásol.
Egyébként ő volt az első japán, akivel találkoztam. :)

A feleségeden és némi érdeklődéseden kívül volt még valami, ami motivált a Japánba költözésre? Egyből ez jutott eszetekbe vagy volt más ötlet is?

Az igazság az, hogy a feleségemen kívül nem volt más dolog, ami motivált volna abban, hogy Japánba költözzek. Természetesen, mint egy távol-keleti országra, mindig is kíváncsi voltam Japánra. Gondolkoztunk más európai országokban is, de aztán úgy döntöttünk, hogy mivel a feleségemnek is könnyebb lenne elhelyezkedni Japánban, maradunk Japánnál.

Milyennek gondoltad a japánokat anno, és milyenek valójában, ahogy most látod őket? :)

Akkoriban megmondom őszintén, nem volt konkrét képem a japánokról. Annyira nem tudtam különbséget tenni az ázsiai emberek között. Pl.: hogy japánok ilyenek, a kínaiak meg olyanok stb. A Távol-Kelet egyfajta misztikus bezárt világnak tűnt, ahol az emberek valamilyen az évszázadokon át fennmaradt tradíciókat őriznek és örökítik tovább. Amikor ugye kijöttem Japánba még nem beszéltem a nyelvet se, a kultúrát sem ismertem annyira. Az emberek, ahogy viselkedtek, egy teljesen ismeretlen dolog volt nekem. Ahogy meghajolnak egymással szemben, amikor egy boltban az eladó eltorzítja a hangját, hogy a vevők jobban odafigyeljenek rá stb. Kis apróságoknak tűnnek ezek, de hogyha az ember nem tudja a mi miértjét akkor el tud veszni a kommunikációban.
Most, hogy itt élek több mint hat éve, el tudom mondani magamról, kiismertem a japánokat. Megtanultam nyelvüket, elsajátítottam gesztusaikat. Megértem mindennapi kommunikációjukat. Ugye a japánok annyira nem mutatják ki érzelmeiket, ezért sokszor nehéz megérteni, hogy mit is gondolnak, éreznek valójában. Ahhoz, hogy ezeket is átlássuk, nem elég csak a nyelvre hagyatkozni. Én azt mondom, hogy legalább négy év kell hozzá, hogy ezt egy külföldi fel tudja venni.
Szóval hogy mit is gondolok most a japánokról? Hihetetlenül fegyelmezettek, rendszeretőek, megfontoltak minden téren. Ugyanakkor egy pici ridegséget is érzek bennük.

Hogyan tanultál japánul, milyen módszerrel, milyen segédeszközökkel? Milyen gyorsan tudtál haladni, fejlődni a nyelvben? Körülbelül mennyi idő volt, míg sikerült gond nélkül kommunikálnod Japánban?

Mikor elhatároztuk feleségemmel, hogy Japánba költözünk, azonnal belekezdtem a nyelvtanulásba. Kezdetben ugye a hiraganákat, katakanákat tanultam meg. Mivel magyar japán könyvet annyira nem találtam, ezért egy Genki nevezetű könyvből tanultam meg az alapokat. Nekem nagyon bejött ez a könyv, és viszonylag gyorsan is haladtam vele.
A megértés fejlesztéséhez lehet, hogy kicsit viccesnek fog hangzani, de letöltöttem a Dragon Ballnak az összes részét és azt nézegettem napi 4 órán keresztül.
Hogy miért pont a Dragon Ballt? Mert akkoriban csak ezt bírtam letölteni nagy mennyiségben. :) Az elején fontos az, hogy hozzászokjunk egy karakter hangjához. Miután hozzászokunk, könnyebb lesz megérteni, amit a karakter mond. Hogyha másik karakter mondaná ugyanazt a mondatot, lehet, hogy nem értjük meg, de mivel annak a bizonyos karakternek a hanglejtéséhez hozzászokott a fülünk, könnyebb a megértés. Ezért szerintem fontos az, hogy lehetőleg ugyanazt a sorozatot nézzük huzamosabb időn keresztül.
Közel egy év gyakorlás után eljutottam olyan szintre, hogy bele tudjak vágni hétköznapi beszélgetésekbe. És közel három év kellett ahhoz, hogy viszonylag gond nélkül tudjak kommunikálni. Ez persze nem azt jelenti, hogy tökéletes volt a japánom. Témától függően rengeteg szakszó van, amiket abszolút nem ismertem. Viszont hétköznapi szinten gond nélkül meg bírtam értetni magam. Azt hozzáteszem így mellékesen, hogy az első év után feleségemmel angolról átváltottunk japán nyelvre.

Japánnak melyik részére költöztetek? Hogyan fogadtak téged Japánban (család, barátok, idegenek)? Milyen volt az első benyomásod az országról?

Mi kezdettől fogva itt élünk Osakában. A feleségem ugyan okayamai, ami közel 200 km-re van Osakától, de mivel Osaka nagyváros, ezért úgy döntöttünk, hogy mindkettőnk számára előnyösebb lenne itt letelepedni.
Én úgy érzem, hogy Japánban viszonylag könnyű jó viszonyt kialakítani az emberekkel. Ezért a család is könnyen befogadott. Japánban nagyon szeretik a külföldieket. Mindenki nagyon segítőkész, megértő velük szemben. Viszont sokszor, hogyha komoly dolgokról van szó, mint például egy szerződés megkötése, és én mint külföldi állok eléjük, akkor egy kicsit megilletődnek. Nagyon hitetlenkedő arcot tudnak vágni. :) De persze ez természetes, a legtöbb japán azért nem találkozik minden nap külföldiekkel, vidéken meg aztán pláne. Főleg olyanokkal, akik mondjuk hivatalos ügyeket intéznek. De pár mondatváltás után feloldódnak. :)
Az országos csodálatos! Lenyűgöző tájak, érdekes ételek, újdonság minden téren. Nagyon tiszta ország, nem szemetelnek az emberek. A vonatok nem késnek, a közlekedés gyors és megbízható. A kiszolgálás világelső!
És erről órákon keresztül tudnék beszélni. Én minden egyes alkalommal, amikor külföldre megyek, fel kell készüljek lelkileg, mert sokkal durvábban viselkednek az emberekkel, mint itt. Úgy érzem, hogy a többi országnak van mit tanulni a japánoktól ezen a téren!!!

Mennyire volt nehéz/könnyű beilleszkedni? Hogyan találtál munkát, külföldiként? Most mit dolgozol?

Ugye hogyha az ember itt akar élni, akkor az első lépés, amit meg kell tenni, az a munkaszerzés.
Ami nem egyszerű dolog!
Viszonylag egyébként sok az angoltanár Japánban, ezért hogyha valaki angoltanárként akar elhelyezkedni, az viszont nagyon egyszerű. :)
Munkakeresésre van egy pár lehetőség. Vagy interneten keresgél az ember, vagy ismerősökön át szerez cégekhez beajánlást. Vagy pedig vannak állásközvetítő cégek, ahova be lehet regisztrálni. Pl. Hello work. Én első lépésben beregisztráltam ehhez az állásközvetítő céghez, de végül interneten keresgélve találtam meg első munkámat. Ami egy konditeremben volt.
Próbáltam olyan munkahelyeket találni, ahol nagyon sokat kell kommunikálni, ezzel is javítva nyelvtudásomat.
Most egy elektronikai eszközöket gyártó cégnek dolgozom. De erről sajnos bővebb információt nem adhatok meg.

Voltak olyan buktatók a japán társadalomba való beilleszkedés során, ami miatt esetleg elvesztetted a motivációd vagy lelkesedésed?

A társadalomba való beilleszkedés szerintem az egyik legnehezebb dolog egy külföldi számára.
Az első egy-két év viszonylag egyszerű, könnyen emészthető. Ilyenkor az ember még el van kalandozva az érdekességek sokaságában és még a nyelvet is tanulgatja. A japánok alapjáraton szeretik a külföldieket és ezt éreztetik is, ezért a legtöbb külföldi szereti Japánt az elején. Munkát is viszonylag könnyen lehet találni. Azonban egy-két év után rájön az ember, hogy akármennyit is tanul, akármennyit is igyekszik azon, hogy idézőjelesen japán legyen, rá fog jönni, hogy ő mindig is külföldi lesz. Egy külföldire mindig is külföldiként fognak tekinteni. Ami hogyha zavar, akkor elég nehéz a beilleszkedés.
Én ugye megfordultam már egy-két helyen, ezért azt mondhatom, hogy tapasztalt vagyok az idegen kultúrákba való beilleszkedés terén. Ez a mondat úgy hangzott, mintha egy másik bolygóra mennék ufókkal találkozni. :)))
Azonban nálam is volt, hogy elfogott egy olyan érzés, amit elég nehéz körülírni. Úgy éreztem néha, hogy úristen mit keresek én itt, én nem ide való vagyok! Olyankor kicsit elbizonytalanodtam a dolgokkal kapcsolatban. De szerencsére csak ritkán volt ilyen. És egy pár év után el is múlt. :)

Szóval, említetted a Dragon Ballt, ezen kívül mennyire sikerült megismerned az animék/mangák világát? Ha nem nagyon, akkor gondolom, nem érdekel eléggé, ez miért van? A családod tagjai hogyan viszonyulnak az animékhez/mangákhoz, néznek/olvasnak-e ilyeneket? Ha igen, akkor mondanál pár címet?

A Dragon Ballon kívül persze volt még egy-két anime, ami megfogott, és általában azokat egy-két nap alatt ki is végeztem. :) Ilyenek voltak pl. Death Note, Shingeki no Kyojin, Evangelion, Baki, Ajin. Szeretem az animéket, csak mivel nincs olyan sok időm leülni nézni ......:( De főleg mostanában kicsit jobban próbálok időt szakítani rá. :)
A feleségem inkább a mangákat szereti. Gyerekkorában rengeteget olvasott. :) Mostanában is néha látom, hogy előkap valamit és nagyon belemerül.
A gyerekek még ugye picik, 3 évesek, szóval még annyira nem nagyon néznek komolyabb dolgokat TV-ben. Ők Anpanmanra vannak nagyon rákattanva. :) Úgy veszem észre egyébként, hogy ez szerves része a gyereknevelésnek. Bölcsikben, ovikban, mindenhol ott van. Mikor meg persze sétálunk valami boltban és a gyerekek meglátnak valamit, amire ezek a karakterek vannak nyomtatva, akkor rögtön meg akarják vetetni a szülővel. Ki van ez találva. :)

Sokszor hallani itthon arról, hogy Japánban mindennapos egy mangát olvasó úriember például. Te mennyire találkozol a mangás/animés szubkultúra elemeivel a hétköznapi életben?
Mit gondolsz, idehaza (vagy általában nyugaton) miért lett ilyen népszerű az anime/manga?

Itt Japánban az anime, manga stb. a kultúra szerves része, ami azt jelenti, hogy szinte mindenhol megtalálható. TV-ben sok mindent ilyen karakterekkel reklámoznak, ha boltba megy az ember, ott vannak a termékeken. De hogy maradjak kicsit a boltoknál, az elején nagyon furcsa látvány volt, mikor bementem egy egyszerű éjjel-nappaliba, és azt látom, hogy öltönyös fazonok állnak az újságos standnál és olvasnak valamit, de nagyon. Mikor közelebb mentem, akkor vettem észre, hogy mindenki mangákat bújt. :)
Ez így igaz, az ilyen dolgok teljesen mindennaposak. Kollégáim cserélgetik egymás között a kiolvasott mangákat. Ebédszünetekben arról beszélnek, hogy ez meg az ki is a storyban és így tovább.
Hogy miért is lett ilyen népszerű az anime, manga stb. világszerte? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Ugye régebben nem volt olyan sok választás mesék terén. Volt Disney, aztán Pixar próbálta újraformálni a mesékkel kapcsolatban kialakult képet, hozzáteszem szerintem elég nagy sikerrel. Ők alkottak olyan meséket, amik lekötötték még a felnőtteket is. Persze itt már voltak kapcsolatok kialakulva Miyazaki Hayaóval.
Azt gondolom, hogy az animék eddig nem igazán látott módon ábrázolnak érzelmeket, indulatokat stb. Ami egyszerűen magával vonz minden korosztályt. Szerintem ez a népszerűségének egyik kulcsa.

Azt írod, a kiszolgálás stb. világelső és erről órákat tudnál mesélni. Írnál néhány példát, ami nagyon speciálisan "japános"?

Japánra nagyon jellemző az, hogy a vendégnek mindig igaza van. :)
Megemlítek pár olyan dolgot, ami szerintem alapvető itt, de máshol talán már kevésbé.
Étterembe megy az ember:
1: belépéskor mindenki üdvözöl.
2: 2-3 másodpercen belül biztosan ott van valamelyik ott dolgozó és elvezet a helyünkre, információval lát el.
3: Ha netán elrontanád a rendelést vagy nem azt kapod, amit rendeltél, ellenkezés nélkül rögtön kicserélik es bocsánatot kérnek (sok esetben többen jönnek bocsánatot kérni). Magyarországon sajnos erre rengeteg ellenkező tapasztalatom van, amikor erőltetik, hogy de én ezt rendeltem meg így meg úgy. Ha ezt rendeltem, ha nem, nem állnak le vitatkozni egy vendéggel ilyenen.
Másik példa, akárhová megy be az ember, mindenki meghajol és hangosan üdvözöl. Rengeteg helyen teát készítenek egyből elő, amint bemegyek valahova. Nagyon vigyáznak, hogy egy vendéggel szemben mindig a helyes nyelvrendszert használják. Még akkor is, ha tudják 100%-ig, hogy az, amit a vendég mond, az hülyeség, nem mondják egyenesen a szemébe, hanem csűrve-csavarva rávezetik a vendéget a helyes dologra.
Ha vesz valami pl. ruhát az ember, kikísérik a bejáratig és minden alkalmazott meghajol, majd megköszöni a vásárlást.

Mi az, amit negatívumként említenél meg Japánnal kapcsolatban? Ami neked nem tetszik.

Negatívumok Japánnal kapcsolatban… Természetesen van. Nehéz a kibontakozás. A külföldiek többsége hozzá van szokva ahhoz, hogy kreatívan próbál élni minden téren. Pl. munkával kapcsolatban, a senpai-kouhai főnök-beosztott kapcsolat eléggé szigorú tud lenni.
A másik dolog az, hogy a japánok sohasem beszélnek nyíltan. Rejtegetik érzelmeiket, csűrve-csavarva mondják el a dolgokat. Ezért elég nehéz átlátni őket (belelátni a fejükbe). Ha viszont ez sikerül, akkor rájön az ember, hogy egy szépen megfogalmazott mosolygós arccal mondott mondat is lehet lenéző, fenyegető. Magyarul mosolyogva küld el melegebb éghajlatra. :) Pl. ha találkoznak egy külföldivel, és ha a külföldi már csak ha japánul köszön is, rögtön elkezdik dicsérni, hogy mennyire jouzu a nihongoja. Az elején persze jól esik, de egy idő után kicsit felszínes a dolog. :)

Mi hiányzik neked Magyarországról, és a többi országból ahol éltél?

Többi országokból pont az hiányzik, amit az előbb negatívumként írtam. Lazaság! :)

Milyen mindennapi hasonlóságok vannak, amit nyugaton és Japánban is ugyanúgy meg lehet találni? Olyanokra gondolok, mint pl. a H&M az egyik videódban, vagy az a Csodák Palotájára emlékeztető fényjátékos hely.

Boltok, márkák terén rengeteg ugye a hasonlóság. A híres külföldi márkák itt is ugyanúgy megtalálhatók, mint akárhol máshol a világon. Viszont ugye rengeteg olyan márka van, ami csak Japánban létezik, és elég sűrűn van úgy, hogy ezek a japán márkák és a külföldi márkák egy bolton belül megtalálhatók.

Mennyire kalandos az ízlésed ételek terén, hogy viszonyultál eleinte és most a japán ételekhez? Volt, amit nehéz volt megszoknod akár étel típusában, akár étkezési szokásokban? Van kedvenced, illetve olyan, amit nem szeretsz, esetleg még nem mertél megkóstolni?
Ami idehaza japán ételként elérhető (pl. japán étteremben), az hogy viszonyul az igazihoz?
Mit szól a családod a magyaros ételekhez? Van-e esetleg olyan, amit szeretnek?

Úgy alapjáraton mindenevő vagyok, nem szoktam válogatni. Mielőtt Japánba jöttem, Kanae készített nekem egy-két japán ételt (onigiri, yakisoba, sushi stb.) amik ízlettek is nagyon. Azonban mikor kijön az ember Japánba, akkor szembesül azzal, hogy valójában mennyire mások az ételek. Nem csak kinézetre, de ízre is. Szerencsére nincsen semmilyen ételallergiám, szóval ehetek bátran akármilyen halételeket. Igen, rengeteg halból készült étel van.
Persze van itt rengeteg érdekes étterem a világ minden pontjáról, de magyar étterem csak Tokióban van, ha jól tudom. Néha megkívánom a magyar ételeket, olyankor bajban vagyok. :) Nem vagyok egy nagy szakács, mondhatni nem tudok főzni. :) Közép-Európa fűszerei annyira nincsenek elterjedve itt, gondolok itt a pirospaprikára stb. Amik egy karakteres ízt adnak az ételnek. Ezeket az ízeket hiányolom.
Egy jó kis kolbászért ölni tudnék néha, úgy érzem. :)

Hogy zajlik a japánoknál egy állásinterjú?

Állásinterjúk munkától függően teljesen eltérőek lehetnek.
Ugye rengeteg szolgáltatással kapcsolatos munka van. Az ilyen munkáknál pl. a kommunikációs készségeket nézik és azt, hogy milyen a személyiséged stb.
Általában 2-3 interjúból állnak. Az első interjún csak beszélgetések vannak valami alsóbb beosztású személlyel. A második interjún általában a főnök is ott van már és sokszor többen is vannak. Más szóval csoportos interjú. Több jelentkezőt kérdeznek egyszerre mindenféléről. A kérdések átlagosak, legtöbbször azt figyelik, hogy hogyan is kommunikálsz. A megjelenés is fontos, ugye öltöny az alap. Ezenkívül pearcing, festett haj és főleg tetoválás szigorúan tilos. Japánban egyszerű konditerembe se mehet az ember, ha tetoválása van. Önéletrajz persze alap.
Én Magyarországon nem voltam soha állásinterjún, szóval összehasonlítani azt nem tudok. Nekem ez a megszokott.

Miben különbözik pl. a gyerekek nevelése Japánban nyugathoz képest?

Gyerekneveléssel kapcsolatban csak egyoldalúan tudok nyilatkozni, ugyanis Magyarországon sosem neveltem gyereket. :) Olyan sem volt, hogy besegítettem volna gyereknevelésbe. De szerintem a gyereknevelés, csakúgy, mint akárhol a világon, szülőktől függően más és más.
Ugye az én gyerekeim még kicsik, három évesek, nemsokára négy. Majdnem minden nap viszem őket bölcsődébe, ahol a tanárok oktatják őket mindenfélére. Pl. hogy megtanulják a beszédet, azt, hogy hogy étkezzenek, meg alap dolgokat, amik emberré teszik az embert, azt mind bölcsiben oktatják. Szóval minden tiszteletem a tanárnőké!
Alapjáraton szerintem nagyon illemtudóak a japán fiatalok. Erre tudok konkrét példát is mondani. Még annak idején, amikor még minden új volt nekem, sétáltam egy ilyen bevásárlóközpontféleségben. Észrevettem, hogy 4-5 középiskolás diák van előttem és nagyon viháncolnak, majd ahogy közeledtem, egyikük véletlen meglökött. Kicsit felment a pumpa és már pont azon voltam, hogy beszólok, amikor meghajolt és bocsánatot kért. A következő pillanatban a többiek is felém fordultak, majd ők is meghajoltak és bocsánatot kértek. Ezen annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam, és még a mai napig bennem van ez az emlék.
Egy kicsit a témához visszakanyarodva. Jelenleg Japánban az egyik nagy probléma az, hogy kevés bölcsőde illetve óvoda van. És emiatt elég nehéz a gyerekvállalás. Plusz az sem segít a dolgokon, hogy maximum félévre mehet el szabadságra az anyuka. Amit én nagyon kevésnek tartok! Míg Magyarországon, ha jól tudom, ez három év. Nemegyszer látok egy évnél fiatalabb csecsemőket, akiket már kénytelenek bölcsődébe adni az anyukák. Magyarul ahhoz, hogy meg tudjon élni az ember, ugye dolgozni kellene, de mivel nem tudja semmilyen intézménybe beadni a gyereket, ezért elég nehéz megoldást találni. Ezen most elég sok anyuka fel van háborodva és szerintem teljesen jogosan.

Mennyiben viszonyulnak ott másként az emberek a gyerekekhez, idősekhez, fogyatékkal élőkhöz?

Japánban nagyon magas az átlagéletkor. Rengeteg idős van. Akiknek ápolása nem kis feladat, és ez jelenleg Japánban egy elég nagy probléma. De hogy hogyan is bánnak velük… egy szóval megfogalmazva, tisztelik őket.
A fogyatékosok már egy kicsit más tészta. Japán cégek nem szívesen alkalmaznak fogyatékosokat!! Amin én egy kicsit fel vagyok háborodva! Ahol én dolgozok, nincs ilyenfajta diszkrimináció. Egy másik dolog az, hogy elég nehezen tudnak házasodni is. És én most nem a súlyosan fogyatékos emberekről beszélek, hanem pl. teszem azt, az egyik ujjad a kezeden kicsit el van deformálódva. Már akkor is van úgy, hogy a szülők közbeszólnak, mert hogy mi van akkor, hogyha öröklődik a gyerekre! Persze nincs mindenhol így, de azért én elég sűrűn hallok ilyesmit.

Milyen ott a közbiztonság? Látsz-e valami nagyobb társadalmi jellegű problémát (mint mondjuk nyugaton vannak nagyon lerobbant "szegénynegyedek", koldusok az aluljárókban, fiatalokból álló galerik, a koraérő kamaszok, akik már tizen-pár évesen festik magukat, drogoznak, isznak, szexuális életet élnek, stb.)?

Japánban a közbiztonság a világon szerintem az egyik legjobb! Csak jó tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban! Egyszer nem volt olyan, hogy beszóltak volna vagy komolyabb szóváltásba kerültem volna. Elég sok helyen van Koban, ami ilyen kis rendőrállomás féleség. Szóval ha netán valami történne, rögtön van hova szaladni. Hagytam már el pénztárcámat is, benne volt pénz, hitelkártyától kezdve minden papírom. Fölvette valaki és leadta a legközelebbi Kobanon.
Úgyhogy tényleg csak dicsérni tudom Japánt!
Természetesen itt is attól függ, hogy milyen környéken jár az ember, szembe találhatja magát hajléktalanokkal. Általában városközponti részeken nem olyan sok a hajléktalan, de hogyha egy kicsit elmegy az ember külvárosi részekre, akkor bizony vannak lepukkadtabb negyedek. De szerintem jóval kevesebb, mint mondjuk Magyarországon.
Zsebtolvajok sincsenek szerintem, legalábbis nem hallani róluk. A japánok tényleg nyitott táskával rohangálnak, abszolút nem félnek attól, hogy kiloptak valamit a táskájukból. Mikor feleségemmel megyünk valamerre, mindig mondom neki, hogy ez most már nem Japán, csukja be a táskáját, figyeljen, hogy mi merre van.
Aztán persze vannak itt is piros lámpás negyedek! Nem is kevés. :) Ennek a dolognak elég messzire nyúlnak vissza a gyökerei, szóval törvényileg is elég érdekesen vannak megoldva dolgok. Elméletileg nem legális a prostitúció, viszont vannak megoldások, amik legálissá teszik. Az ilyen negyedeket úgy kell elképzelni, hogy sétál az ember akár fényes nappal és sorban vannak egymás mellett a házak. A házaknak a bejáratánál általában egy idős néni szokott üldögélni. :) Ő a kerítő. :) És mellette a hölgy, aki a szolgáltatást nyújtja. Ugye ezek a házak egymás mellett vannak, az ember meg sétál az utcán és kiválaszthatja a hölgyet, akivel privátban szeretne lenni. Az üzleti részét ugye a mama bonyolítja le. :)
De majd készítek erről egy vlogot, ahol részletesebben bemutatom. :) Csak hülyéskedek. :)))
Szerintem még ha akarnék, se tudnék erről videót készíteni. A yakuzák egyből a sarkamban lihegnének. :)

Hogyan jelennek meg a japán tradíciók a mindennapi életben?

A japán tradíciók elég mélyen benne vannak a mindennapokban. Érezhető a kommunikációban, öltözködésükön is látszik. Rengeteg olyan hely van, ahova kimonóban járnak dolgozni az emberek. Érezhető még az idős-fiatal, az előbbiekben már említett senpai-kouhai kapcsolatban is.

Utaltál rá, hogy utazol más országokba is, valamelyik videódban hallottam, hogy idehaza is visszalátogatsz. Ha a családoddal együtt jártál már idehaza, nekik mi volt a véleményük Magyarországról? Mik azok a helyek idehaza, amit úgy gondolod, látniuk érdemes?

Feleségemmel már jó párszor voltunk Magyarországon. A gyerekek még csak 3 évesek, de már ők is kétszer megjárták a japán-magyar utat. :)
Feleségemmel ugye Kanadában ismerkedtünk össze és mielőtt Japánba jöttünk volna, Magyarországra is elmentünk. Egy hónap alap szerintem bejártuk Magyarország nevezetesebb tájait, és még vagy öt európai országba is elmentünk autóval. Kanaénak Budapest tetszett legjobban. :) Mivel elég sok minden megtalálható egy helyen. Annyit cikáztunk össze-vissza a városban, hogy szerintem már ő sem tévedne el. :) Tetszik neki Magyarország, de ha arról lenne szó, hogy ott éljünk, akkor csak Budapest jöhet számításba. Ezzel mondjuk én is így vagyok. :)

A kislányok mit tudnak a szülőhazádról? Értenek-e valamit magyarul, tanítod-e őket rá? A félig európai származásuk miatt Japánban bánnak-e máshogy velük, bármilyen szempontból, legyen az pozitív vagy negatív? (Pl. gondolok arra, hogy a barátaik szerint ez "menő" vagy "gáz" vagy mindegy?) Milyen gyakoriak Japánban a 21. században szerinted az európai-ázsiai vegyes-házasságok és a társadalom hogy nézi ezt?

A csajokat természetesen tanítom magyarul és viszonylag sok mindent meg is értenek, de az, hogy folyékonyan beszéljenek, még odébb lesz sajnos. Az meg, hogy Kanae is beszéljen magyarul ....... :) Röviden nem ma lesz. :)
Bölcsődébe járnak a lányok, szóval annyira még nem fogják föl, hogy nem teljesen olyanok, mint a többi japán gyerek. Viszont a többi gyerek közt én elég menőnek számítok. :) Azonban hallottam már sok mindent ezzel a témával kapcsolatban, jót is, rosszat is. A jövőben nyitva kell majd tartanom a szemem. :)
A vegyes házasságok egyre népszerűbbek, főleg nagyvárosokban már meg se lepődnek az emberek. A külföldiekkel szemben sem érzek származásra vonatkozó előítéleteket, inkább úgy fogalmazok, hogy bizonytalanok külföldiekkel szemben. Főleg az idősek. De ez szerintem teljesen normális, ha azt nézzük, hogy nemrégiben még egy teljesen zárt szigetország volt.

Mikor és mennyire sűrűn használod a magyar nyelvet?

Magyarul szoktam beszélni természetesen majdnem minden nap. Rokonokkal FaceTime-ozgatok viszonylag sokat. De van olyan időszak, amikor eltelik egy-két hét is anélkül, hogy megszólalnék magyarul. Ilyenkor kicsit bele kell rázódni a magyarba. :) Bár ezek főleg a gyerekek előtti időszakra voltak jellemzőek. Mert a gyerekekkel azét próbálok minél többet magyarul is beszélni.

Miért kezdtél el vlogolni, hogy jött az ötlet? A családodnak mi erről a véleménye?

Vlogolás ötlete mindig is tetszett, csak mivel nem volt semmilyen tapasztalatom ezzel kapcsolatban, fogalmam sem volt, hogy hogyan is kellene elkezdeni. Aztán egyik nap néztem kedvenc youtube-eremet, Casey Naistat-ot, és úgy döntöttem, hogy elkezdem.
A családom, először főleg ugye Kanae, furcsa szemmel nézte, hogy mi a fenét csinálok. De amikor elkészült a Star Warsos rész, amiben a gyerekek először szerepeltek, akkor megváltozott a véleménye. Úgy van vele, ha más nem is, de egy nagyon jó kis családi emlék. Onnantól kezdve kicsit támogatóbb lett.

Hogy döntöd el, hogy a következő videóban mi lesz a téma? Hogy rakod össze a videót, pl. hogy választasz hozzá zenét?

Azt, hogy mi lesz a következő rész, általában addig, amíg el nem kezdem, én sem tudom. :) Ezidáig talán egyszer-kétszer volt csak olyan, hogy előre elterveztem, mi is legyen a Vlogban.
Tényleg ilyenek a mindennapjaim. :) Nem vagyok egy otthonülő típus. :)
Amúgy szoktam nézni főleg Facebookon olyan page-eket, amik Japánnal kapcsolatos híreket, érdekességeket osztanak meg, és azokból is merítek ötletet. Úgymond aktuális, limitált ideig tartó dolgokat előtérbe helyezem.
Egy videó vágása amúgy 6-7 óra, ezért szoktam heti egyszer, max kétszer feltölteni. Zene terén próbálom úgy csinálni, hogy a stílus ne változzon túl sokat. Próbálok ritmusos vidám zenéket választani a vlogokhoz. Szeretem ezt az instrumental hip-hop féleséget. A videókat Final Cut Pro-ban szoktam megvágni. Próbálok nem túl sok effektet használni. A nyersanyag külső vinyóra van elmentve, és mivel nem szeretem törölni a dolgokat, ezért már most van egy terjedelmes mennyiség. :)

Köszönjük szépen az interjút!

Andor vlogjait megnézhetitek Mozitermünkön kívül a saját Youtube oldalán, ezen kívül nyomon követhetitek őt Facebookon, ahol a vlogokon kívül más érdekességeket is megoszt (az illusztrációként használt képek is innen származnak, természetesen Andor engedélyével). ;)

Kedvcsinálónak nézzétek meg Andor bemutatkozó videóját.

Videó bemutató:

A videó megtekintéséhez be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások száma: 3

kikyou chang

2016-06-14 22:45:15

Ez nagyon jó volt olvasni nagyon érdekes volt
Arigatou gozaimasu!

TheNoraNeko

2016-05-28 19:01:40

Hosszú,részletes, és érdekes.
Profi lett,jó volt olvasni!

2016-05-24 17:01:43

Nagyon szuper és érdekes volt! Arigato. (: