- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -
Japán témájú ismertetők száma: 124
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9
Az anime története 4.: A 70-es évek
Utolsó módosítás időpontja:
2018-01-28 18:37:35
Létrehozás időpontja:
2008-08-26 00:00:00
Eddig megtekintve:
5400 alkalommal
További találatok
| Az ismertető szerkesztője:
Aqualuna
|
Az 1970-es években a mangák népszerűsége rohamosan megnövekedett. Ezekből később gyakran elkészült az anime is, főleg Tezuka Osamu mangáiból, akit „A manga atyjaként” illetve „A manga isteneként” (manga no kami-sama) is emlegetnek. Produktivitását pedig mi sem jellemzi jobban, mint a számok: Tezuka Osamu teljes manga gyűjteménye körülbelül 400 kötetre, több mint 80 ezer oldalra rúg! Sajnálatos módon, munkáinak túlnyomó többségét sohasem fordították le semmilyen más nyelvre, és így elérhetetlen azok számára, akik nem olvasnak japánul.
Tezuka munkásságát erősen befolyásolták a nyugati, elsősorban Disney rajzfilmek, ugyanakkor ő volt az az ember, aki mind a mangában, mind az animében megteremtette az új stílust, azt a stílust, ami ma már szerves része ezeknek a művészeteknek, mondhatni, ami nélkül nem lennének azok, amik. Például ő vezette be a sokoldalú „jó” és „rossz” kapcsolatok ábrázolását, a történetvezetésben a fejlődést és folyamatosságot, ellenben az epizodikus, önállóan is érthető részekből álló amerikai rajzfilmekkel, s végül, de egyáltalán nem utolsósorban az olyan komplex témák használatát, amely lehetővé teszi, hogy a mű – manga/anime – mindenféle korosztály igényének megfeleljen.
Ami az ábrázolásmódot illeti, szintén rengeteg trend származik Tezuka műhelyéből: nagy szemek használata az érzelmek jobb kifejezésére, az időről időre megjelenő karaktertorzítás, azaz a chibi karakterek beágyazása, az idegesség/düh ábrázolására keresztvonalak megjelenítése a karakter homlokán, nagy izzadságcseppek, orrvérzés, vagy a „hammerspace” effektus, amikor a karakter hirtelen előránt valami tárgyat a „semmiből” (pl. kalapácsot, animében gyakran játékbábut XD), amivel társát jól ledorongolhatja (ez a tipikus elem tisztán látszik rengeteg amerikai rajzfilmnél is – ott azért jellemzőbb a kalapács XD).
Az is Tezuka érdemének tudható be, hogy a televíziós animáció hihetetlen népszerűvé vált Japánban – sokkal inkább, mint valaha is volt Amerikában. Maga Tezuka sokoldalúságát jellemzi, hogy gyakorlatilag minden elképzelhető témában rajzolt, kezdve gyerek képeskönyvektől, romantikus „szappanoperákat” női magazinoknak, pikáns humorú képregényeket férfilapoknak, és politikai karikatúrákat újságoknak. Azt a véleményt tette magáévá, miszerint a rajzművészet és rajzfilmkészítés minden létező korcsoport számára értékes formája a történetmesélésnek – ellentétben azzal a nyugati, és tipikusan amerikai felfogással, mely szerint „a rajzfilm és képregény gyerekeknek való”. Tezuka készítette az első felnőtt tartalmú mozi animációt is, az 1969-es Senya Ichiya Monogatari (A Thousand and One Nights) című filmmel, amelyben benne maradtak az eredeti Ezeregyéjszaka meséinek eroticizmusai. Ezt 1970-ben a Cleopatra követte, egy időutazásos komédia, olyan anakronizmusokkal, mint pl. Julius Caesar egy szivarrágó, amerikai stílusú politikus képében. ^^
Ezek az animék Tezuka ún. Animerama sorozatának voltak tagjai, amelyek mind felnőtt közönség számára készültek a Mushi Pro égisze alatt. A Senya Ichiya Monogatari nem csak az első erotikus tartalmú anime, hanem mindmáig egyike a leghosszabb animációs filmeknek, a maga 130 percével. A Cleopatra (Queen of Sex néven is ismert, az amerikai cím következtében), az első X kategóriás anime (az X kategóriát tipikusan felnőtt tartalommal bíró filmek kapják, amelyekben szexualitás, meztelenség, erőszak vagy profán tartalom található), bár egyes kritikusok szerint ezt nem igazán érdemli meg, mert csupán „gyerekes történet meztelen mellekkel”. Az X kategória egyébként USA-beli osztályozási rendszerhez tartozik, és a legelső ilyen kategóriába besorolt – és nagy sikert aratott – animációs film az 1972-ben készült Fritz the Cat volt, egy antropomorfizált macska története. A Cleopatra nem sokkal ez után került az amerikai mozikba, és az X osztályzást lényegében a forgalmazók biggyesztették hozzá önkényesen népszerűségnövelő célból, hivatalosan sohasem került besorolásra.
Az Animerama sorozat harmadik, utolsó darabja a Kanashimi no Belladonna (Belladonna of Sadness) 1973-ban készült, amelynek alapja Jules Michelet La Sorciére című regénye, amely Jeanne D’Arckal hozható kapcsolatba és a boszorkánysággal foglalkozik. Ez egyben a Mushi Production utolsó filmje is volt, Tezuka alapötlete alapján, ám már az ő közreműködése nélkül, mivel a stúdiót el kellett adni – Tezuka távozása után a stúdió még 1973-ban csődbe is ment. Addigra azonban Tezuka, aki már 1970-től kezdve egyre kevésbé működött aktívan a stúdióban, létrehozott egy másik stúdiót, Tezuka Productions néven, amely olyan animéket készített mint pl. az 1971-es Fushigi na Merumo (Marvelous Melmo) TV sorozat, vagy a 80-as évek eleji Unico moviek.
Az ő és a terület más úttörőinek hatására az anime tehát kifejlesztette azokat a jellegzetességeket és műfajokat, amelyek ma alapvető elemei ennek a művészeti ágnak. Például a Japánon kívül mecha néven ismert műfaj (óriásrobotok) is elsőként Tezuka keze alatt formálódott, majd Nagai Go és mások alatt tovább fejlődött, míg az évtized végén Tomino Yoshiyuki által lett forradalmasítva. A robot animék, mint a Gundam (amely számos folytatásával együtt Tomino nevéhez fűződik), vagy a Macross klasszikusak voltak a 80-as években, és a robot/mecha műfaj még ma is az egyik legnépszerűbb Japánban és világszerte is, jóllehet a korai „Super Robot” irányultságot – amelyben nevéhez méltóan szuperhősök szerepeltek – egyre inkább leváltotta az ún. „Real Robot” alműfaj, amely lényegében futurisztikus, óriás robotokat is használó társadalmakban játszódó sci-finek felel meg, lényegében afféle űropera. :)
Nagai Go használt elsőként sikamlós, erotikus és erőszakos tartalmú grafikákat gyerekeknek szánt képregényekben, és ezért megítélése meglehetősen vitatott. Ma az ecchi és hentai műfajok, valamint fanservice „atyjának” is szokták emlegetni. Sorozatai gyakorta drámaian végződtek, amikor is az összes szereplő meghalt valamiféle tömegmészárlásban. Ebből trend lett kései munkáiban, de mások, így például Tomino munkáiban is.
Nevesebb művei:
Harenchi Gakuen (Shameless School, azaz Szégyentelen iskola), amelyet az első „hentai” mangaként is szoktak említeni. Ez számos sorozatot megért, a 70-es évek elején TV dráma készült belőle, viszont anime változata egészen a 90-es évek közepéig váratott magára.
A Mazinger Z és folytatásai, amely az első sikeres “Super Robot” anime lett, ahol az óriás gépezetet egy emberi hős irányította, 1972-ben indult útjára, és az UFO Robo Grendizerrel valamint további „Super Robot” művével együtt számos országban kikövezte az anime későbbi hódító útját. A ’74-es Getter Robo-ban Ishikawa Kennel karöltve a transzformálódó robot koncepciót is ő találta ki.
Mindenképpen megemlítendő még vele kapcsolatban az akció horror Devilman (1972), amelyben egy démonikus hős egész démonhordák ellen harcol, és amelynek később női főhőssel is elkészült egy változata (Devilman Lady vagy Devil Lady, 1997), és a későbbiekben olyan mangakákat inspirált, mint például a CLAMP tagjai. (Megjegyzendő, hogy Nagai horrorisztikus témájú műveit néhol az erotikával is társította, ami a guro nevezetű alműfajnak lehet az előfutára.)
Némiképp talán meglepően az előzőek után, szintén az ő nevéhez fűződik még egy jelentős cím, a Cutey Honey (1973), amelyet a korai „magical girl” animék közt tartanak számon, és amelynek igen fontos hatása volt későbbi műfajtársaira, különösen a Sailor Moonra! Bár talán mégsem olyan meglepő, hogy ez is Nagai Go szülötte, ha elárulom, hogy eredetileg Honey egy android, és ez az első átváltozó (azaz „transzformálódó” XD) magical girl típusú manga/anime. Mi több, Honey kezdetben egy romantikus érdeklődések nélküli, független, és egy hímnemű hőshöz hasonlóan az igazságért harcoló karakter – szintén eléggé példa nélkül álló újdonság volt ez abban az időszakban.
Míg az 1960-as évek anime sorozatai újdonságukban nagyon izgalmasak és sikeresek is voltak, végső soron túlnyomó többségük gyerekeknek készült. Általános volt a megpróbáltatásokon áteső „jófiú” – sokszor szuperhős - vs. rosszfiú szereposztás is. Mindezek a 70-es évek folyamán megváltoztak. Ez alatt az időszak alatt a japán filmpiac összezsugorodott a televízió konkurenciájának következtében, és ez az erőteljes versengés a Toei stúdióban leépítéseket, míg a Mushinak a tönkrementét okozta. A fiatal animátorok azonban új stúdiókban találtak alkalmazásra, mint pl. az A Pro és Telecom, vagy pedig maguk formáltak újakat, mint a Madhouse Production és a Sunrise (mindkettő 1972-ben alapult a Mushi korábbi embereiből). Ennek megfelelően egy csapatnyi fiatal tehetség találta magát a direktor szerepében, még mielőtt a szokásos ranglétrán föl kellett volna kapaszkodnia ezért. Ezek az ifjú emberek aztán kedvükre kísérletezhettek, ennek eredménye volt még a Mushinál az Ashita no Joe, az első boksz-anime, amelynek a mai napig megvan a nagy rajongótábora. Szintén a kísérletezés következménye az 1974-es Alps no Shōjo Heidi (Heidi, Girl of the Alps), Takahata Isao rendezésében, továbbá Miyazaki Hayao közreműködésével – egy nagy sikerű sorozat, a World Masterpiece Theather előfutára. Ez kezdetben nehezen volt eladható, lévén egy egyszerű, realisztikus dráma gyermek közönségnek, és a legtöbb TV társaság úgy gondolta, a gyerekek inkább valami fantasztikusabb dologra kíváncsiak. Ám a végén olyan nemzetközi sikert ért el, hogy ennek következtében létrejött a World Masterpiece Theather anime-sorozat és a Nippon Animation stúdió – amelyekről többet is olvashattok az erről szóló leírásomban.
A stúdió egyéb sorozatokat is készített, például mindjárt megalapítása után (1975) a Mitsubachi Māya no Bōken (Maya the Bee) szintén igen nagy sikert elért gyermekeknek szóló sorozata, vagy az 1978-as Mirai Shonen Conan (Future Boy Conan), amely Miyazaki 1979-es kiválása előtt, az ő rendezésében készült. Miyazaki az Anne of Green Gables (Akage no An) készítése kellős közepén hagyta ott a stúdiót, hogy elkészítse a Lupin III.: Castle of Cagliostro (Lupin Sansei: Kariosutoro no Shiro) című moviet. (A Lupin sorozat eredetileg a Tokyo Movie Shinsha égisze alatt, 1971-ben látott napvilágot egy a korábbiaktól szokatlan főhőssel – hiszen ezúttal nem egy jófiúról, hanem egy mestertolvajról volt szó. Sikerére tekintettel számos folytatást és adaptációt megért.)
Jóllehet a Nippon Animation kifejezetten sok nyugati témájú animét hozott létre a World Masterpiece Theather tagjain kívül is, vannak azonban ellenpéldák is, amelyek közül a legnépszerűbb a már 1990-ben készült Chibi Maruko-chan, amely saját idejében a legmagasabban értékelt anime sorozat volt, és még ma is az élmezőnybe tartozik.
Visszatérve még kicsit a 70-es évekbeli robot animékre, az igények eltolódása az „űropera” stílus felé a Csillagok háborúja mozifilm (1977) hatalmas sikerének is egyértelműen betudható. Bár az olyan sorozatok, mint az 1972-es Kagaku Ninjatai Gatchaman (Science Ninja Team Gatchaman), a Great Mazinger (1974) vagy az Uchū no Kishi Tekkaman (Tekkaman: The Space Knight, 1975) is izgalomba hozták a nézőket robot és űrhajó dizájnjaikkal, igazából a Matsumoto Leiji által rendezett Uchū Senkan Yamato (Space Battleship Yamato) volt az, ami nagyon megfogta a japán közönség képzelőerejét (minthogy a mecha elemeket egy epikus történettel, amolyan űrodüsszeával kombinálta), és amit movie formájában újraélesztettek a Csillagok háborúja után. Mind sorozat, mind moviek formájában még számos folytatást megélt, és hogy máig is megvan iránta az érdeklődés, azt bizonyíthatja, hogy mangája csupán 2000-ben készült el. Társa, a Mobile Suit Gundam (Kidō Senshi Gandamu), amit az első Real Robot animeként jegyeznek, kezdetben mérsékelt fogadtatás után szintén movie-k köntösébe öltözött 1981-ben és '82-ben, s ennek a két mecha szériának a filmváltozatai hozták meg azt a nagy sikert, amelyet egyesek az animék robbanásszerű elszaporodásának, a 80-as évek elején beindult „nagy bumm-nak”, és így az animék máig is tartó „aranykora” kezdetének tekintenek.
Az illusztrációként betett képen balról jobbra, és lefelé:
• Lupin III (Lupin Sansei)
• Mitsubachi Māya no Bōken (Maya the Bee)
• Mazinger Z
• Cutey Honey
• Mobile Suit Gundam (Kidō Senshi Gandamu)
• Science Ninja Team Gatchaman (Kagaku Ninjatai Gatchaman)
Rengeteg videó található a robotanimék „történelméről”, leginkább openingjeik-endingjeik formájában, én ezekből választottam most egyet, a 70-es évek kellős közepéből, 1975-ből.
Sorrendben:
• Yūsha Raidīn (Brave Reideen) – rendezők: Tomino Yoshiyuki & Nagahama Tadao; stúdiók: Sunrise & Tohokushinsha
• Getter Robo G – manga: Nagai Go & Ishikawa Ken; stúdió: Toei Animation
• Uchū no Kishi Tekkaman (Tekkaman: The Space Knight) – rendezők: Sasagawa Hiroshi & Toriumi Hisayuki; stúdió: Tatsunoko Productions
• Kōtetsu Jeeg (Steel Jeeg) – manga: Nagai Go; rendező: Akihi Masayuki; stúdió: Toei Animation
• UFO Robo Grendizer – manga: Nagai Go; rendező: Akihi Masayuki; stúdió: Toei Animation |
Eddigi hozzászólások száma: 3
3.
GG
|
2008-09-25 04:40:06
De azért szerencsére mostanság is születnek ragyogó alkotások. Már alig várom a következő korszak leírását. 
|
2.
Aqualuna
|
2008-08-26 10:48:55
Azért azt se felejtsük el, hogy ma már nem olyan könnyű újat, újszerűt alkotni.
|
1.
GG
|
2008-08-26 05:11:09
Hihetetlen, hogy ezek a remekművek akkor készültek, mikor még meg sem születtem. A mai alkotók elbújhatnak a régiek gazdag fantáziavilága mögött.
|
|
|
