A Japán regék és mondák című könyv a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában jelent meg, számos különböző népek regéit és mondáit bemutató sorozat részeként. Bazsó Dénes fordításában, Dr. Ferenczy László szaklektor előszavával vehetjük kézbe ezt az igen igényes művet, amely majdnem 500 oldalon összesen 220 darab japán mesét, regét, mondát tartalmaz. Ezeken kívül az előszóból komoly betekintést nyerhetünk arra, miként éltek az emberek Japánban a mondák keletkezésének időszakában, hogy nézett ki a japán birodalom, és mi szabta meg lakóinak gondolkodását.
A könyv meséi-legendái túlnyomó részt két történelmi korszakból, a 784-1185 közötti Heian-korszakból, valamint az ezt követő 1185-1333 közötti Kamakura-korszakból erednek. Ekkorra Japán már számos kínai dolgot átvett – így pl. az írás, jog és államrend terén – ezek már a Krisztus utáni első évszázadokban meghonosodtak. A mesék-legendák korszakát megelőző Nara-korszakban már a buddhizmus és az ehhez kapcsolódó kulturális és művészeti fejlődés is virágzásnak indult a szigetországban, nem véletlen, hogy ez a vallás a feltálalt regék többségét áthatja, de legalábbis megjelenik benne valamilyen utalás formájában. Megtalálhatóak azonban a korábbi hitvilág elemei is szép számban, így tengukkal (egyfajta szellemek), démonokkal, rókákkal (azaz rókaszellemekkel), és más káprázatokkal bűvölő, alakváltoztató lényekkel, például borzokkal, kígyókkal, sárkányokkal lehet találkozni a könyv lapjain.
A történetek közül a legkorábbit a 700-as évek elején, míg a legkésőbbit 1578-ban jegyezték le, de többségük 1100-1350 közötti gyűjteményekből származik. Ritkán találhatunk bennük olyan mesét is, amelyet gyermekeknek is el lehetne mondani, többségükben azonban túl bizarrak, morbidak vagy pikánsak ehhez. ^^” A legtöbbjük az európai mesékhez szokott érzékeinkkel kissé különös, de előfordul egy-kettő, amely igen emlékeztet egy-egy általunk is ismert történetre. Számos „tanmese” található közöttük, bár meg kell adni, ezekben általában nem kereshetjük az általunk megszokott mesei igazságot és igazságosságot. A fentiek értelmében ezért elolvasását csak felnőtteknek ajánlom, már csak azért is, mert nem a legkönnyebb olvasmány. Érdemes viszont belekóstolni legalább, mert nagyon sok mindent meg lehet tudni és érteni a japán mentalitásból, gondolkodásmódból és világnézetből, és számos olyan dologra is ráismerhet az ember, amelyek aztán az animékben gyakorta visszaköszönnek.
Csupán kedvcsinálóként álljon itt néhány történet címe:
• A dinnyevarázslat
• A galandféreg szomorú vége
• A gyökeret vert holttest
• Két vödör házastársi boldogság
• A kutya és a felesége
• Amit a babszemek mondtak
• A rizssütemények
• A kígyó és a százlábú
• A meglovagolt holttest
• A „kutyafej” selyem
• A férfi, aki ellopott egy álmot
És még számos más történet, például:
• A fiú, aki egy aranykövet hagyott maga után egy különös fiúról és az őt „patronáló” szerzetesről szól.
• Az üstfejű démon a kicsapongás veszélyeire figyelmeztet.
• a Képmás a lángban című történetből megtudhatjuk, mit kell csinálni, ha valakinek a képét meglátjuk a lángban, és mi történik, ha azt nem tesszük meg.
• A kötélhúzás arról számol be, milyen erős birkózóik is voltak régen a japánoknak.
• Japán első aranya: ebből megtudhatjuk, miért nem található arany Japánban.
• A solymász álmában egy solymász fácánnak álmodja magát.
• a Kis fehér hajszálak azt beszéli el, hogyan kezdett egy ember őszülni.
• A róka labdája: egy „jótett-helyébe-jót-várj” történet japán módra, akárcsak a Veszélyes hála.
• A csúnya fiúban pedig azt tudhatjuk meg, hogyan szerzett hamiskártyás rokonsága egy borzasztóan csúnya fiatalembernek szép feleséget.
Tanulságos és érdekes olvasmány. :) Ami viszont eléggé bosszantó benne, az a nevek fonetikus írásmódja, tehát erre legyetek felkészülve! ^^ |
Rettentően jó^^ Vegyétek meg 
