- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -
Japán témájú ismertetők száma: 124
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 9
Az anime története 5.: A 80-as évek
Utolsó módosítás időpontja:
2018-01-28 18:38:18
Létrehozás időpontja:
2009-03-25 00:00:00
Eddig megtekintve:
7905 alkalommal
További találatok
| Az ismertető szerkesztője:
Aqualuna
|
A 80-as évek első fele
Ahogy a 70-es évek átadták helyüket a 80-asoknak, számos fontos változás történt az anime világban. Ahogy már korábban is volt róla szó, a mecha műfajon belül az alműfaj egyre inkább eltolódott a Super Robottól a Real Robot felé, aminek azért volt nagy jelentősége, mert utóbbi filmek és sorozatok nyitottak meg ismét egy nagy piacot a nyugati világ felé. Ugyanezek az animék – a Yamato, a Gundam, és társaik – olyan rajongótábort kreáltak a késői 70-es ill. korai 80-as években, amelynek következményeként felbukkantak az animékkel foglalkozó magazinok, mint az Animage (1978) és a kicsit későbbi Newtype (1985) – utóbbi a nevét is a Gundam univerzumból merítette (ahol a newtype egy evolúciósan fejlettebb humán forma neve). Mondhatni, itt kezdett létrejönni az a sajátos „kulturális csoport” is, amelyet elkezdtek otakunak nevezni.
Az otaku, mint szubkultúra, mind a mai napig roppant fontos japánban társadalmilag (nem csupán anime/manga rajongói tábort, hanem például videojátékok, pop együttesek, science fiction, adult filmek kedvelőinek táborát is értve). A művészetre és az iparra is hatalmas hatást gyakorolt ez az embercsoport, amelyet gyakran introvertált, aszociális és többé-kevésbé perverz társaságként jellemeznek, amely folyton a számítógép/videó előtt ül, és animét néz, játszik, ill. mangát olvas. ^^” Mindenesetre tagadhatatlan az otaku kultúra hatása a reklámokra. Amikor ugyanis a Yamato animátora, Kanada Yoshinori megtakarítási megfontolásokból számos alatta működő kulcsanimátornak megengedte, hogy a saját stílusát alkalmazza például a mozgások megrajzolásánál, ez a későbbiekben alapja lett egy olyan egyedi animációs stílusnak, amelyet csak a Japán kommerciális klipekben találhatunk ma meg. Szintén Kanada munkássága volt többek között az inspiráció a Superflat-nek nevezett posztmodern művészi mozgalomnak, amelyet az otaku kultúra, a manga és az anime befolyása alatt Murakami Takashi alapított meg. A név a japán rajzművészet, animáció, popkultúra és szépművészetben meglelhető különböző „ellaposított” (flat = lapos) formákra utal, valamint „a japán fogyasztói társadalom sekélyes ürességére”. XD Ez utóbbi a háború utáni Japánban a megbízható művészeti piac hiányára utal, amely csupán a nyugati művészetek sekélyes utánzataira volt nyitott. Murakami tehát azt remélte, hogy az otaku réteg kialakulása az animáció fejlődésével együtt egy újfajta kultúrát, és újfajta japán művészetet fog létrehozni. Talán nem meglepő, hogy alkotásaira először a tengerentúlon talált megfelelő szépművészeti piacot.
Mint már korábban is volt szó róla, az USA-ban a Csillagok háborúja film volt az, amely bár kisebb, ám hasonló befolyást gyakorolt az anime fejlődésére. A Gatchamant például ennek tükrében dolgozták át 1978-ban Battle of the Planets, majd ismét 1986-ban G-Force címmel. Hasonló westernizáción ment át a Yamato 1979-ben, Star Blazers címet kapva. Ezek az átszerkesztések azért történtek, hogy jobban eltalálják a nyugati fogyasztók ízlését. Egy másik híres sorozat, a Macross, 1982-ben a The Super Dimension Fortress Macross (Chō Jikū Yōsai Makurosu)–szal kezdődött, és az egyik első „anime idolt” produkálta Lynn Minmay (Linn Minmei) karakterében (amely a seiyuu-ját, Iijima Marit is rögtön hírességgé avanzsálta, elindítva zenei karrierjét is). Ez a sorozat is adaptálva lett angol nyelvterületre, és a Robotech első szériáját alkotta. Folytatásaként pedig a The Super Dimension Cavalry Southern Cross (Chōjikū Kidan Sazan Kurosu) és a Genesis Climber Mospeada (Kikō Sōseiki Mosupīda) lett „anglítva”.
Szintén 1985-ben a Mobile Suit Gundam folytatása, a Mobile Suit Zeta Gundam (Kidō Senshi Zēta Gandamu) sorozat is megérkezett, és Japánban a legsikeresebb Real Robot űroperává vált, amelyet a lakosság átlagosan 6,6%-a követett figyelemmel, a csúcsnézettség pedig 11,7% volt.
A 70-es évek múltával a stúdiók, mint pl. a TCJ (Television Corporation of Japan), a Tatsunoko Production Co., a TMS (Tokyo Movie Shinsha), a Nippon Animation és persze a Toei, hogy csak a főbbeket említsük, a mechákon kívül misztikus drámákat, tinédzsereknek célzott sport-csapatjáték témájú „szappanoperákat”, nyugati irodalmi klasszikusokat és ifjúsági fantasy kalandsorozatokat gyártottak. Az 1980-as években az anime tömegszórakoztató eszközzé vált Japánban, és gyártása robbanásszerűen emelkedni kezdett. A korszakot a Gundam sorozatokon kívül leginkább még Takahashi Rumiko mangaka karrierjének kezdetével lehetne fémjelezni. Nemkülönben számos animefilm-készítő művész vált híressé ebben az időszakban, különösképpen például Miyazaki Hayao és Oshii Mamoru.
Az otaku kultúra hangsúlyozottabbá válásában az utóbbi által rendezett Takahashi Rumiko-anime, az Urusei Yatsura (Lum/Lamu, the Invader Girl, 1981) is nagy szerepet kapott. Oshii is ezzel került a rivaldafénybe, noha már korábban is részt vett említésre méltó mű készítésében, pl. mentora, Toriumi Hisayuki keze alatt a Nils no Fushigi na Tabi (Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal) létrehozásában. A Yatsura volt egyébként, amely Takahashi Rumiko hírnevét és népszerűségét is megalapozta. Vele szimultán dolgozott második nagyobb munkáján a Maison Ikkoku-n, mindkét művet 1987-ben fejezte be. Művei addig romantikus, komikus és sci-fi elemeket tartalmaztak, de 1984-ben egy sötétebb mesélési stílust is kipróbált a Mermaid Saga-val. A 80-as évek végén és 90-es években indult két nagyobb munkáját, a Ranma 1/2-t és az Inuyashát alighanem a legtöbbeknek nem kell bemutatni. Mangáinak rendre elkészítették anime-változatait is. De térjünk is vissza az animékhez!
Oshii Mamoru a filozofikus történetmesélési stílusáról lett ismert. Az Urusei Yatsura sorozat sikere után két movie-t is készített belőle: az Only You-t (1983) és a Beautiful Dreamer-t (1984), mely utóbbi már meglehetősen eltávolodott az eredeti animétől, annyira, hogy a mangaka alig hagyta jóvá a forgatókönyvét, viszont ez lett az első példája Oshii kortárs stílusának. Ez a művészibb, az otaku kultúrától eltávolodott stílus számos kísérletezést tett számára lehetővé.
A későbbiekben Miyazakival is dolgozott együtt, akinek munkáit idealistának tartotta, míg Miyazaki azt nehezményezte vele kapcsolatban, hogy túlságosan is filozófus, és túl kevéssé törődik a szórakoztatással műveiben. Mangából adaptált műveiből gyakorta elhagyta az eredetileg meglévő humort, és szürkébbé, borúsabb hangulatúvá változtatta az atmoszférát. Animéken és animált művészfilmeken kívül számos live-action is kikerült keze alól.
Az otaku szubkultúra mérhetően befolyást gyakorolt az anime-iparba ezidő tájt belépő emberekre. Ezek közül az egyik leghíresebb lett a Daicon Films nevű amatőr produkciós csoport: ez a név valószínűleg nem mond semmit, de mindjárt más a helyzet, ha elárulom, hogy belőlük lett a Gainax. A Daiconra jellemző sci-fi konvencióknak megfelelő filmeket kezdett gyártani, és az otaku közösségben olyan népszerűségre tettek szert, hogy létrehozhatták az addigi legnagyobb befektetésű anime filmet, a Yamaga Hiroyuki által rendezett Royal Space Force: The Wings of Honneamise (Ōritsu Uchūgun: Oneamisu no Tsubasa) –t. Ez volt a Gainax első movie-ja, amely 1987-ben került premierre.
Szintén ennek a korszaknak az elején készült el a későbbiekben hatalmas befolyással bíró movie, a Kaze no tani no Naushika (Nausicaä of the Valley of the Wind, 1984), amely berobbantotta Miyazaki Hayao – mára már élő animekészítő-legenda – nevét a köztudatba. A Nausicaa után nem sokkal számos ambiciózus, merész, új megközelítésekkel kísérletező anime születhetett meg, s szintén ez a film tette lehetővé, hogy Miyazaki és régi kollégája és barátja, Takahata Isao – a korábbi Animage szerkesztő, Suzuki Toshio támogatásával - felállítsák saját anime-stúdiójukat. A Tokuma kiadó (amely az Animage magazint is kiadta, ahol a Nausicaa manga változata is megjelent korábban) szubvencionálta egy új animációs stúdió, a Ghibli megalapítását, kifejezetten Miyazaki és Takahata Isao moviejainak elkészítéséhez. (Mellesleg ezáltal az anime movie-k is új reneszánszukba léptek.) A stúdió ezekből körülbelül évenként egyet bocsátott ki, felváltva Miyazakitól és Takahatától. 1985-ös megalapulása után a rákövetkező évben ki is hozták mindjárt a Tenkū no Shiro Rapyuta (Laputa: Castle in the Sky ) – t, amelyet szintén Miyazaki egyik legambiciózusabb, és úttörőbb jellegű alkotásai között tartanak számon. Miyazaki – és a Ghibli stúdió - filmjei anyagilag általában sikeresek voltak, és számos esetben díjakat is nyertek: a már említetteken kívül az 1988-as Tonari no Totoro (My Neighbour Totoro), és az 1989-es Majo no Takkyūbin (Kiki\'s Delivery Service) is megnyerte az adott évi Animage Anime Grand Prix díjat. Takahatától ebben a korszakban a Totoróval közösen kiadott Hotaru no Haka (Grave of the Fireflies, 1988), és a már 90-es évek eleji Omohide Poro Poro (Only Yesterday, 1991) és a későbbi Pom Poko (Heisei Tanuki Gassen Pon Poko,1994) említendő meg feltétlenül. A Ghibli-filmekből számos Japán legnagyobb bevételével dicsekedhető mozifilmjei között tartható számon (és nem csupán az animált mozikról van itt szó!) A Pom Poko pedig még Oscar díjra is nevezve lett az ország által, a Legjobb Külföldi Film kategóriában!
Miyazaki filmjeire mindmáig jellemző volt és maradt, hogy gyakorta foglalkoznak olyan általános problémákkal, mint az emberiség viszonyulása a természethez ill. a technológiához, vagy mint a békés megoldásoknál való kitartás nehézségei. Főszereplői sokszor erős karakterű, független lányok vagy fiatal nők, gonosztevői pedig, ha vannak, gyakorta kettős karakterek, akik szerepüket ellensúlyozó értékekkel is bírnak. A Miyazaki filmek nem csak felépítésükben, történetükben, de látványukban is egy bizonyos, elég könnyen felismerhető stílust képviselnek.
Megjelenik az OVA
A már említetteken kívül a 80-as években még egy fontos lépés történt meg: az anime belépett a házimozi piacára, vagyis megjelentek az első OVA-k. A rövidítés Original Video Animation-t, azaz Eredeti Videó Animációt jelent (OAV, azaz Original Anime Video formában is használt, a kettő ugyanazt jelöli meg), vagyis olyan animéket, amelyeket kifejezetten otthoni megtekintés céljára, nem pedig TV-ben-moziban történő vetítésre készítettek. Ezekre jellemző általában az animácó jobb minősége, mint a TV-s vetítésre készülteknél, bár többnyire a movie-k minőségének alatta maradnak (habár mindkét irányba vannak eltérések). Egy kritika szerint, idézem. „Mint a népszerű dolgok legtöbbjénél, ezek 90%-a csak egy kicsit jobb a szemétnél, míg 10% lehet briliáns módon újszerű és képzeletgazdag.” (Valljuk be, az OVA-k legtöbbje létét tényleg annak köszönheti, hogy egy cím jól eladhatónak bizonyul.)
Az OVA-k terjedelmileg igen változatosak lehetnek manapság, alig fél órától akár 2 óráig, sokszor egy- vagy egynéhány (legtöbbször 2-3) részesek, de akár sok részesek is lehetnek. Egyes OVA-k úgy születnek, hogy megfelelőbb ez a forma egy movie-hoz túl hosszú, de TV sorozathoz túl rövid történet adaptációjához. Ugyanakkor az is előfordult már, hogy egy OVA sikere vezetett a TV sorozat vagy movie változat elkészítéséhez. :)
Az első OVA anime Oshii Mamoru Moon Base Dallos-a volt (1983 – 1984). Ez egy négy részes sci-fi történet volt, amely megbukott. Nem így az 1985-ös Megazone 23 (Megazōn Tsū Surī) című mecha, amely viszont sikert aratott: ez eredetileg egyetlen, 80 percnyi részből állt, amelyet Ishiguro Noboru rendezett, de ’86-ban hasonló időtartamú második része, majd ’89-ben még két 50 perces rész is készült, utóbbiak már más rendezésben (az utolsó kettőt Aramaki Shinji neve alatt szokták fémjelezni). Érdekes, hogy ez a produkció eredetileg TV sorozat lett volna, ám aztán a szponzorok félúton meggondolták magukat és visszavonták a támogatást. Így aztán gyakorlatilag az addig elkészült darabokat összerakva készült el a home video forma, amelyet a későbbiekben még egy másik animével, a 23 részes The Super Dimension Cavalry Southern Cross (Chōjikū Kidan Sazan Kurosu)–szal összevágva egy alternatív módon végződő történetet hozzanak létre az amerikai piac számára, az 1986-os Robotech: The Movie, más néven Robotech: The Untold Story című movie-t. Ez azért is érdekes megoldás volt, mivel a Megazone 35, míg a Southern Cross 16 mm-es filmanyagra lett eredetileg készítve, és ez a különbség bizony tisztán látható maradt a végtermékben is. Eredetileg a Megazone-t akarták némi szövegi módosítással áthelyezni a Robotech világába (amely sorozat akkoriban nagy hit lett az USA-ban, így hát csillapítani kellett a közönség „Robotech-éhségét” ^^”), de részben mivel egy Macross movie éppen premierre készült, részben mert a forgalmazó nem szerette a „túl sok lány, túl kevés robot és fegyver” hangulatot, sem pedig az anime eredeti végét, a rendező Carl Macek átírta a sztorit, bevágta a Southern Cross némely részét, és megbízta a The Idol Co. nevű animációs stúdiót egy új befejezés elkészítésével. ^^
A kezdetek után az OVA-piacon olyan művek jelentek meg, mint pl. a Patlabor home videók Oshii Mamoru rendezésében, amelyek sikere TV sorozat ill. movie változatok elkészítéséhez vezetett, ám ez az újfajta terjesztés lehetőséget nyitott az eddig kevésbé piacképes animációk tesztelésére is. Az OVA forma megengedte a kifejezetten pornográf (és idővel egyre vadabb vagy erőszakosabb) animék megjelenését is. A Cream Lemon, amely szürreális, különböző műfajokba tartozó ám mindig a szexualitás és szexuális fantáziák körében mozgó külön sztorik gyűjteménysorozata lett, és legelső darabját 1984-ben, a pillanatnyilag utolsót pedig 2006-ban adták ki, talán a legismertebb a korai hentai OVA-k közül. Azonban nem ez volt az első, hanem a szintén 1984-ben a Wonder Kids stúdió által kiadott Lolita Anime. Ez 6 részből állt, időnként a „Wonder Magazine Series” néven utalnak rá, bár általában kevéssé ismert. Nakajima Fumiónak a Lemon People című lolicon magazinban kiadott mangája volt az alapja. Első része február 21-én került kiadásra, míg ugyanennek az évnek a telén a Nikkatsu stúdió is kiadott egy azonos című, háromrészes hentai OVA-t, nyilvánvalóan annak reményében, hogy meglovagolják a Wonder Kids videók hátszelét. A sors fintora, hogy legalábbis az angol ajkú területen ezt ma sokkal többen ismerik, mint az elődjét. :)
A késői 80-as évek
A késői 80-as években a Nausicaa után a magas költségvetésű és/vagy kísérleti filmek egyre nagyobb számban láttak napvilágot. 1985-ben Suzuki Toshio segítségével gyűlt össze a pénz Oshii kísérleti filmjére, a Tenshi no Tamago-ra (Angel’s Egg). Az Amano Yoshitaka által rajzolt, igen kevés párbeszédet tartalmazó, szürrealista-egzisztencialista mű a progresszív anime általánosan idézett darabja. (Amano manapság a Vampire Hunter D illetve a Final Fantasy illusztrátoraként a legismertebb.) Az OVA-piac lehetővé tette az olyan rövid experimentális darabok elkészítését, mint pl. az 1987-es Take the X Train, Neo Tokyo (Meikyû Monogatari, Mani Mani Labyrinth Tales) sci-fi antológia és Robot Carnival mecha antológia.
A moziba szánt művek egyre ambiciózusabbá váltak, mindegyik lefőzni és legyőzni kívánta a többit, s mindegyik a Nausicaa a nagyközönség és a kritikusok között egyaránt aratott sikerének receptjét próbálta kitanulni. A Night on the Galactic Railroad (Ginga Tetsudō no Yoru, alternatív angol nevek: Milky Way Railroad, Night Train to the Stars, Fantasy Railroad In The Stars, 1985), Tale of Genji (1986) és a fentebb már említett Hotaru no Haka (Grave of the Fireflies, 1988) mind ezek közé az ambiciózus darabok közé tartozott, az szintén közös bennük, hogy mindhárom fontos japán irodalmi alkotásokra alapult. Az Arionhoz (1986) és a Mobile Suit Gundam: Char\'s Counterattack (Kidō Senshi Gandamu: Gyakushū no Shā, 1988)-hoz hasonló pazar költségvetésű, spektakuláris moviek is születtek: ez a kísérleti és pazarló periódus a zenitjét a két mai napig is legdrágább anime produkcióval érte el. Ezek egyike a már említett 1987-es Wings of Honneamise volt, a másik pedig az 1988-as Akira. Utóbbi manapság korszakalkotóként emlegetett, ez teremtette meg az újfajta animációs stílust, amely az ezt követő, a 90-es években kezdődött újabb népszerűségi hullámra jellemző, és mind a mai napig tart. Ellentétben a korábbi, kasszakímélő technikával, megjelent az új trend az aprólékosan kirészletezett helyszínekkel, mimikával, a hanggal szinkronban levő szájmozdulatokkal (azaz megjelent lip-sync), és a jóval folyékonyabb mozdulatábrázolással. A film több mint 160 ezer képkockából állt! Tematikai sokoldalúságáért is szokták dicsérni, habár a kritikusok megjelenése idején meglehetősen vegyes véleményt nyilvánítottak iránta.
Sem ez, sem a Honneamise nem bizonyult kasszasikernek Japánban, mint ahogy a legtöbb magas költségvetésű film nem tudta a készítés árával szinkronba hozni a bevételét. Ennek eredményeképpen nagyszámú anime stúdió zárta be kapuit, és a kísérletezés kezdett háttérbe szorulni, a kipróbált és bevált formulákkal szemben. Csak a Ghibli stúdió élte túl egy győzelemmel a 80-as évek végét: a Majo no Takkyūbin (Kiki\'s Delivery Service , 1989) megjelenési évének legmagasabb bevételével dicsekedhetett, több mint 40 millió dollár értékben kaszálva be a sikert.
Az Akira hazájában ugyan relatív bukott, ám lényegesen kiszélesítette a nemzetközi anime-rajongók bázisát. A tengerentúlon kultuszfilm lett belőle, sőt, végül az anime mint műfaj szimbólumává is vált Nyugaton. Az Akira nemzetközi sikere, és Tezuka Osamu 1989-es halála tette rá a közös pontot az 1980-as anime-korszak végére.
Az illusztációként használt képen a következők láthatóak:
Felső sor balról jobbra
• Megazone 23 (Megazōn Tsū Surī)
• Mobile Suit Zeta Gundam (Kidō Senshi Zēta Gandamu)
• Miyazaki Hayao önarcképe
Középen:
• Urusei Yatsura: Beautiful Dreamer
Kör alakú kis kép:
• Royal Space Force: The Wings of Honneamise (Ōritsu Uchūgun: Oneamisu no Tsubasa)
Alsó sor balról jobbra:
• Akira
• Cream Lemon
• Tenshi no Tamago (Angel’s Egg) |
Eddigi hozzászólások száma: 5
5.
Aqualuna
|
2009-03-26 11:14:56
Hát igen, ezt elég nehéz volt összerakni, főleg amikor utólag találok még valami plusz infóra és úgy kellene beilleszteni. Meg amikor egy gondolatmenetbe illik valami, de a korszakból kilóg, akkor azért elgondolkozom, hogy meddig és merre kalandozzak. Ez az adag is kicsit más lett, mint ahogy kezdetben gondoltam 
Minden korszaknak megvannak a maga felejthetetlen alkotásai. Persze, mint látszik, a remekmű és a közönségsiker nem mindig fed át. Vajon a mostani korszakból mire fognak emlékezni? 
|
4.
Echan
|
2009-03-26 08:11:37
Szerintem ez egy fantasztikus korszak volt és rengeteg remekmű született. Igaz az elődeik sem voltak semmik és a jövő is tartogat még szerencsére meglepetéseket.
|
3.
GG
|
2009-03-25 21:45:32
Nem csoda, nehéz ennyi infót rendesen összeszedni, csinálja jobban ha valaki tudja, igaz?
|
2.
Aqualuna
|
2009-03-25 11:35:58
Az utolsó rész remélhetőleg nem fog ennyi időbe telni, amíg összerakom Ezzel elég sokat vacakoltam, ugyanis .
|
1.
GG
|
2009-03-25 05:17:39
Ez ismét egy nagyon szép és objektív történelmi leírás volt, gratula! Már alig várom a folytatást és ilyenkor sajnálom, hogy nem 2909-ben élünk, mert akkor sokkal hosszabb lenne az anime története.
|
|
|
