Az onsen (温泉) szó jelentését aligha kell bemutatni kicsit is tapasztalt anime-kedvelőknek, minthogy az animék jó részében megjelenik epizodikusan. A japánok, mint tudjuk, szeretnek fürödni, úgyhogy nem is meglepő, hogy nagy népszerűségnek és látogatottságnak örvendenek az onsenek, azaz hőforrások. Minthogy Japán vulkanikusan aktív földterületen fekszik, természetes melegvizű források ezrei találhatóak területén, ezeket a régi időkben is nyilvános fürdőző helyekként használták, és az onsen szó mára már nem csupán a forrást, hanem a köré épült fürdőépületeket és fogadókat összefoglalóan jelöli.
Az onseneknek többféle típusa létezik, a legnyilvánvalóbb elkülönítés aszerint lehetséges, hogy szabad ég alatti vagy fedett helyen való fürdőzést tesznek lehetővé. Előbbieket a rotenburo (露天風呂) néven szokták még emlegetni. A fürdők működhetnek különálló nyilvános fürdőként, vagy hotelek, ryokanok (afféle fürdőfogadók, panziók) részeként privát tulajdonban. Az onsenek a japán turizmusnak központi részei, a párok, családok, munkahelyi csoportok vagy iskolai osztályok számára a legvonzóbb lehetőséget nyújtva a kikapcsolódásra. A japánok gyakran beszélnek a „meztelen társaság” (hadaka no tsukiai) előnyeiről, amely segít legyűrni a korlátokat, és elősegíti, hogy az emberek jobban megismerjék egymást. Még a japán televíziós adások is rendszeresen sugároznak speciális adásokat helyi onsenekről.
Tradicionálisan az onsenek szabad ég alatt helyezkedtek el, azóta már számos helyen fedett fürdőzési körülményeket is teremtettek. Definíció szerint az onsenek geotermikusan fűtött melegvizű források, azaz hévizek, ez alapján el lehet különíteni tehát a sentou-któl, amelyek olyan nyilvános fürdőházak, ahol a csapvizet melegítik föl. Egy onsen vizének ezen felül legalább egyet kell tartalmaznia 19 lehetségesen előforduló kémiai elemből (vannak pl. kénes, sós, hidrogén-karbonátos, vastartalmú források), és minimum 25 Celsius fokosnak kell lennie (általában jóval magasabb, 40 fok körüli a hőmérséklet). Ásványianyag tartalma miatt a víznek gyógyító tulajdonságokat is tulajdonítanak, de általánosságban is relaxáló, nyugtató hatást.
Egy onsen, mint fürdőző hely, különböző fürdőlehetőségeket nyújthat, különböző ásványi összetételű vizekkel. A külső fürdőmedencék leggyakrabban japánciprusból, márványból vagy gránitból készítettek, míg a belsők csempével, akrilüveggel vagy rozsdamentes acélból készültek. Az onsenek manapság sokszor más szolgáltatást is nyújtanak, például masszázst vagy szaunát.
Hagyományosan férfiak és nők együtt fürödtek az onsenekben és sentou-kban is, de a Meiji korszak óta, amikor Japán megnyílt a Nyugat számára, az elkülönített fürdőzés vált a normává. Koedukált fürdőzési lehetőségek speciális, konyokunak nevezett onsenekben maradtak meg, de ezek is nyújtanak csak nőknek elkülönített fürdőlehetőséget, vagy pedig elkülönített napszakot a nemek számára. Bármilyen nemű gyermekek mind a női, mind a férfi fürdőkben lehetnek.
Az onsenekben való fürdőzésnek megvannak a maga szabályai, így a testet az egyéb nyilvános fürdőkhöz hasonlóan a medencébe való lépés előtt le kell mosni. A legtöbb esetben a fürdőruha nem megengedett, maximum egy kisebb törülközőt vihetnek magukkal a vendégek, de általában ennek a vízbe mártása is tilos (mint ahogy a fejet sem illik a vízbe meríteni). Ezeknek higiéniai okai vannak. A nyugodt légkör érdekében a hangoskodást, fröcskölést sem tűrik, esetleg gyerekeknél elnézik, ha kicsit rakoncátlanabbak. Ami még érdekes, hogy nem tolerálják a tetoválást (ennek oka abban keresendő, hogy az ilyesmi Japánban az alvilággal, a Yakuzákkal hozható kapcsolatba).
Egyes onsenek a szégyenlősebb vendégek számára privát fürdőzési lehetőséget is nyújtanak, ezt kashikirinek vagy kazokuburónak nevezik. |