2011. január 14.-február 14. között került megrendezésre a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban a 2011. január 14.-február 14. között került megrendezésre a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban a Japán: A karakterek birodalma című kiállítás. A kiállítás gyakorlatilag egy gyorstalpaló skiccet adott – legalábbis szerintem – a japánok animével és mangával összekapcsolható karakterimádatáról, rövid történeti áttekintéssel a legsikeresebbnek tartott animékről, karakterekről. A kiállításra belépőt nem kellett fizetni, és bár egy tapasztalt anime-rajongónak talán nem sok újat mondhatott, mégis megvoltak a maga érdekességei.
A kiállításra belépve az embert plakátok és embernagyságú műanyag figurák – mondjam, hogy „szobrok”?- fogadták. Kezdetnek mindjárt egy – félelmetes vagy gagyi, esetleg félelmetesen gagyi XD – Ultraman alak, a hasoncímű, 1966-os vetítésű tokukatsu (= special effect) sci-fi szuperhős TV sorozat főhőse. Látnivaló tehát, hogy a karakterimádat alatt nem csupán anime jellegű karakterekre kell gondolni.
A kiállítás falain színes posztereken lehetett nyomon követni néhány markáns figura/anime felbukkantát évtizedek felbontásában, kezdve Astro Boytól, azaz az 1950-60-as évektől. Ezek mellett a tablók mellett mintegy oldaljegyzetként, néhány képpel illusztrálva fogalmat nyerhettünk arról, mi minden más, fontos, vagy érdekes dolog történt még abban az évtizedben Japánban. A kedvencem a zacskós ramen feltalálásának együtt emlegetése a Tokió Torony elkészültével és a Tokiói Olimpiával volt. XD A tablók mellett nyúlfarknyi szinopszist olvashattunk az adott korszakról angol és magyar nyelven is.
Ezen kívül voltak még más, hatalmas (és szerintem igen kevéssé vonzó:)) figurák, úgymint egy monumentális Hello Kitty, egy Gundam, Rei a Neon Genesis Evangelionból, valamint egy Namisuke nevű (engem óriás férgecske-szerűségre emlékeztető) figura, amely Suginami prefektúra kabala karaktere (egyébként még számos más hasonszőrű kabala-karakter létezik), és mind közül a legszörnyűbb (szerintem XD) egy Sento-kun nevezetű, szarvasagancsos buddha-fiú, amelyet Japán egykori, ősi fővárosának, Nara Heijou-Kyounak 1300. évfordulójára való megemlékezésből hoztak létre.
Nem emberméretben, de egy Pikachu szobrocska is megtalálható volt még, továbbá néhány vetítőn bele lehetett pillantani, ha valakinek volt kedve, néhány filmbe kedvcsinálónak, mint például az új kedvencként aposztrofált Yawaraka Senshába (Yawaraka Tank) (= soft tank), amely egy 2005-ös, Animation Kobe Network Media Awardot nyert flash animáció egy „lágy tankról”. :)
Láthattunk ezen kívül majdnem Barbie-baba méretű, műanyag mivoltukhoz képest elég jól kidolgozott figurákat, amelyek a gyűjtőkön kívül nyálcsorgatásra tudnak ingerelni a mindennapi munkában megfáradt japán urakat, amint ezt fotóval is illusztrálták. (Személy szerint diszkriminációnak tartom, hogy egy szem hímnemű baba sem volt köztük, pedig talán a megfáradt japán háziasszonyoknak is lenne kedve nyálukat csorgatni. :)) Fotókon bemutatták, hogyan kísérik a karakterek végig a japánok életét, kezdve a 2-3 éves, triciklijén ülő, karakteres sisakban-pólóban feszítő gyerkőccel, folytatva a már említett nyálcsorgató úrral; a tipikus japán salaryman-nel, aki úton vagy útfélen ráérő idejében mangát olvas; a komoly üzletemberrel, aki gyerekkora óta vágyott kedvenc szuperhőse övére, s most megszerezvén, munkahelye tetőteraszán (gyepszőnyegen és bambuszok között!) „gyakorol”; a háziasszonnyal, karakteres papucsban, kötényben és konyhai alkalmatosságokkal (bár ide becsúszott némi Disney figura is :)); a középiskolás diáklánnyal (igen, tényleg olyan iszony rövid tud lenni az egyenruhájuk szoknyája, mint azt sok animében látjuk :P) karakteres sapkában, két kiló különböző karaktereket ábrázoló fityegővel táskán, mobiltelefonon; a nagypapáig, aki unokájától kapott karakteres bögréből szürcsöli az innivalóját.
Ezen kívül láthattunk képeket karakteres bento-dobozokról, amelyekben még az ételt is karakter-formákra (pl. maci) szabták, de a „legsokkolóbb” látvány talán (Sento-kunon kívül :P) egy átlagosnak mondott középiskolás kamaszlány szobájának bemutatása volt, tömény Hello Kittys cuccokkal…
Összességében egy megtekintést mindenképpen megérő, ha nem is lenyűgözően érdekfeszítő, de azért érdekes kiállítás volt ez szerintem, mely jól illusztrálta, miként követik végig a karakterek a japánok életét, azonban igényelt volna még némi kiegészítést egy tapasztalt animés szemével legalábbis. Így is akadt benne azért egy-két figyelemfelkeltő csemege (én például azt is megtudtam, hogy a moncsicsi is japán karakter :)), semmiképpen nem veszett kárba az ideje annak, aki megnézte.
A videón bepillantást nyerhettek ti is a Yawaraka Senshába. |
