Budapest: - Tokió:
 
Felhasználói név:
Jelszó:
Elfelejtett jelszó
Látogatók száma:
(2000.06.07.-tol mérve)
2241459

Regisztrált felhasználók
száma:
22203

Online látogatók száma:
0

Avatárral rendelkező
felhasználók száma:
1573

Utolsó 5 látogatónk:
Notram
2018-05-24 11:51:12
Namszer
2018-05-24 11:46:46
starla-001
2018-05-24 10:51:52
Mem
2018-05-24 10:41:59
DanceWader
2018-05-24 10:41:29
E-mail
elérhetőségünk:
mail@animeweb.hu

Oldalunk a Facebookon:

Testvérlapunk:

Felhasználási feltételek:
Az AnimeWeb bizalmát élvező alkotások, rajzok, írások, fordítások, ismertetők, letöltések, stb. kizárólag otthoni elolvasásra, nézegetésre, saját használatra tölthetőek le. Más honlapon való felhasználásukhoz nem járulunk hozzá!

Minimum felbontás:
1024 pixel képszélesség
Támogatott böngészők:
- Firefox (legfrissebb)
- Google Chrome (legfrissebb)

Verziószám: 5.9
Minden jog fenntartva!
(c) 2000-2018 AnimeWeb
Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 123 
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 10 

Animációs technikák I. - Zoomolás



Utolsó módosítás időpontja: 2011-11-06 10:59:55
Létrehozás időpontja: 2011-11-06 00:00:00
Eddig megtekintve: 1533 alkalommal

További találatok
Az ismertető szerkesztője: morwen

Ebben a leírás sorozatban különböző animációs technikák leírása és elemzése fog szerepelni, melyekkel a japán animékben találkozhatunk. Az egyes technikákat példákon fogom bemutatni, melyek akár külön animékből is származhatnak, ez leginkább attól függ majd, hogy milyen technikai nehézségekbe ütközök a források beszerzése illetve szerkesztése és feltöltése terén.

Ebben a részben egy zoomolási technikáról szeretnék írni. A filmes szakma azt nevezi zoomolásnak, amikor a kép ráközelít például egy színész arcára. Erre rengeteg megoldás létezik, a rendező dolga eldönteni, mikor akar ráközelíteni valamire, és milyen hatást akar ezzel elérni, majd az operatőr dolga ezt technikailag megvalósítani. Most viszont animékről beszélünk, amikben nincs kamera. Tehát folyamatosan szem előtt kell tartanunk, hogy ha ráközelítésről beszélünk, az már önmagában véve képzavar, ugyanis semmi nem közelít rá semmire, csak a megrajzolt alakok méretén és formáján változtatnak, hogy közelség vagy távolság hatását keltsék. Ennek az alapvető technikáit már általános iskolákban oktatják rajzórán, mikor a perspektíva alapfogalmaival ismertetik a fiatalokat.

Néhány rendező alkalmaz olyan technikákat, amik „kamera hatást” keltenek animékben. Ilyenek például azok, amelyek egy remegő kezű operatőr hatását keltik, vagy mikor a kamera lencséjére került szennyeződéseket utánoznak, vagy csak egyszerűen az oldalára fordítják a képet, mintha a kamerát is lefektették, vagy leejtették volna. A mozgó kamera látszatát is előszeretettel alkalmazzák, ami különösen akciójeleneteknél, pl. autós üldözéseknél hatásos, vagy egy rohanó ember szemszögéből mutatják a jelenetet. Ezek a megoldások az élethűséget fokozzák, hiszen a kamera olyan, mint egy emberi szem. Persze olyan emberi szem, ami nem pislog, és mereven fókuszál egy tárgyra, ráadásul nekünk két szemünk van, nem egy, és perifériális látással is rendelkezünk. Viszont ezekkel a technikákkal meg lehet közelíteni az élőszereplős filmek valósághűségét, ha figyelmen kívül hagyjuk a tényt, hogy rajzolt képet látunk.

A téma tehát elég nagy, ezért én csak egy bizonyos módszert fogok bemutatni, ami a Shaft stúdió rendezőjére, Shinbo Akiyukira jellemző. Róla dióhéjban annyit árulnék el, hogy többek között olyan animéket rendezett, mint a Detatoko Princess (1997), a Soultaker (2001), vagy a Le Portrait de Petit Cosette (2004). Később a Shaft tagjaként első munkája a Tsukuyomi Moon Phase (2004) volt, ezek után nagyobb sikerei a Magical Girl Lyrical Nanoha (2004), a Negima?! (2006), a Maria Holic (2009), a Sayonara Zetsubo Sensei sorozatok (2007-2008), és a Bakemonogatari (2009) volt. Átlagosan évi 3 anime került ki a kezei közül, a legutóbbi a Denpa Onna to Seishun Otoko (2011). Szóval akik látták már a Shaft 2004 előtti és utáni animéit, azok számára erősen sejthető, hogy Shinbo Akiyuki rendezői stílusa megmutatkozik az animációban is, és ennek köszönhetjük azokat az érdekes megoldásokat, amelyekkel találkozhatunk az új Shaft animékben. Ezek közül én csak egy zoomolási módszert fogok kiemelni, ami természetesen közel sem elég a stúdió vagy a rendező stílusának jellemzésére.

Rögtön a közepébe vágva, először a Bakemonogatari második részéből mutatnék néhány jelenetet. Ebben az epizódban több helyen is találkozunk olyan pár másodperces résszel, amiben a kamera lassan ráközelít az éppen beszélő szereplő egy testrészére. Két rövidebb jelenetet választottam a szemléltetéshez:



Az első rövid jelenet tartalmát tekintve egy alkudozási folyamatot mutat meg. A lány a vele szemben ülő férfi segítségét kéri, aki ezért cserébe fizetséget vár. A fizetség összegében rögtön megegyeznek, csak a harmadik félként jelenlevő fiú kérdőjelezi meg az ár nagyságát. A jelenetben a lány és a férfi között figyelhető meg egy kis feszültség. A lány láthatóan bizalmatlan, a férfi pedig nem igyekszik túl sokat elárulni, inkább úgy tűnik, megfigyeli a lány minden reakcióját. Mindkét fél arra vár, hogy a másik meginogjon, gyengeséget mutasson. Párbeszédük közben gyakran látunk közeli képeket a két szereplő szemeiről és arcáról, bár nem mindig arról, aki éppen beszél. A közeli képek az arcokról nem árulnak el érzelmeket, bár feltételezhetnénk, hogy azért mutatják a hallgató fél arcát, hogy valamiféle reakciót lássunk rajta az elhangzottakra. A ráközelítés ezekben az esetekben egyfajta felfokozott változata annak, mintha csak simán bevágnának egy közelit az arcról. Az a pár másodperc, ami alatt a kép megteszi az utat, egyrészt várakozást kelt, másrészt arra késztet minket, hogy jobban odafigyeljünk arra, ami el fog hangzani. Ez esetben azonban becsapva érezhetjük magunkat, hiszen a hatásos közelítés végpontján semmi drámai vagy meglepő nem hangzik el.



A második, hosszabb jelenetben több ráközelítést is láthatunk. Ezek is csupán pár másodpercesek, de ezúttal a kamera nem mindig egyenesen egy testrészre közelít, hanem több alkalommal alulról indul és az arc felé tart. Mivel ebben a hosszú jelenetben a lány szinte végig fehérneműben van, nem hagyhatjuk figyelmen kívül ennek a kamerára gyakorolt befolyását. Az első hosszabb ráközelítésnél (29 másodpercnél) a kép mozgásának időtartama alatt egy ismételt felszólítás hangzik el, amire ez a képi technika kétféle hatással van: egyrészt kihangsúlyozza, másrészt viszont a tény, hogy a kamera a lány melleitől halad felfelé, azt az érzést is keltheti, hogy a vele szemben ülő fiú tekintetét követi, ami a felszólítás hatására a lány arca felé mozdul. A valóságban persze ez egy gyors mozdulat lenne, de ez a közelítés is viszonylag lassú, emiatt nagyobb jelentőséget kap. Például ha a fiú tekinteteként kezeljük, akkor egy természetes érdeklődés kifejezése lehet az ellenkező nem iránt. Az pedig, hogy ezalatt a lány hangját halljuk, ráadásul felszólító hangsúllyal, olyan hatást kelt, mintha még arra is felszólítaná a fiút, hogy a szemébe nézzen, ne a melleit bámulja. Ez esetben is indokolt a kamera lassú mozgása, mert a fiú nehezen szakítja el a tekintetét, hogy a szavakra figyelhessen. A második hosszabb zoomolás (2:22-nél) nagyon hasonló az elsőhöz, a lány beszél, ezúttal háttal a fiúnak, a kép pedig a lábaira közelít majd enyhén felfelé veszi az irányt, de a bugyi végig túl magasan van, hogy láthassuk. A lány ezalatt is beszél, ezúttal általános dolgokról, nem is annyira a fiúhoz, tehát a közelítés ez esetben egyértelműen a fiú tekintetét követi, és semmi köze nincs az elhangzó szöveghez.

Még egy jelenetet szeretnék megemlíteni ebből az animéből, ez a 12. részben van:



Ezúttal egy hosszabb zoomolást láthatunk, ezúttal az arcra. Ez a lassú kameramozgás viszont az előzőekkel szemben összhangban van az elhangzó szöveggel, ami egy enyhén fenyegető élt rejt magában. Ezt a fenyegetést hangsúlyozza ki a ráközelítés, ami ezúttal azért hosszabb, mert a közben elhangzó mondatot hivatott kiemelni. Itt tehát az előzőektől eltérően az éppen beszélő félre közelítenek rá, és a kameramozgás nem ad hozzá az elhangzottakhoz egy másodlagos, a szöveg tartalmától független jelentésréteget, mint ahogy azt a második jelenetnél tapasztalhattuk több helyen.

Az eddigiek alapján tehát elmondhatjuk, hogy az animében alkalmazott egyedi ráközelítés a párbeszédek közben többféle funkciót is betölthet. Időnként a hallgató fél rejtett gondolataira utal, melyek nem jelennek meg a párbeszédben, máskor viszont éppen az elhangzó mondatot hangsúlyozza vizuális eszközökkel. Ha belegondolunk ez egy nagyon is hatásvadász módszer, viszont ha a közelítések szerepét nézzük az egész jelenetben, akkor észrevehetjük, hogy a rendező sokszor ironikusan alkalmazza, és a hatásos közelítés csúcspontján semmi nem történik, mint azt az első jelenetben is láthattuk. Tehát lényegében bolondot csinál a nézőből azzal, hogy várakozást kelt benne, másrészt a párbeszédhez ad egy új jelentésréteget, gondolok itt arra, mikor a fiú hátsó gondolatait fejezte ki a kamera mozgása. Ezáltal a dialógus és szereplői más színben tűnnek fel előttünk, mintha csak az arcukról látnánk közeli képeket. A kamera mozgása tehát alkalmas lehet arra, hogy a párbeszédekben elhangzó szöveget kiemelje és kihangsúlyozza, másrészt független is lehet a dialógustól, és képi eszközökkel egy másik jelentésréteget hozzon létre. Ezáltal a dialógus sokkal összetettebb lesz, és új értelmezésekre is lehetőséget ad.

Ezek miatt annak ellenére, hogy a megoldás hatásvadász, nem nevezném öncélúnak, emellett mint láthattuk, többféle funkciót is betölthet az egyes jelenetekben, ami arra utal, hogy a közelítések alkalmazása jól átgondolt. Végül még annyit tennék hozzá, hogy a ráközelítésnek ez az alkalmazása nem csak ebben az animében figyelhető meg, hanem a rendező más munkáiban is.









Eddigi hozzászólások száma: 2


2.

morwen

2011-11-08 12:39:12

és megint máshova ment a komment

1.

morwen

2011-11-08 12:38:52

Még egy dolog aminek a létezéséről eddig nem tudtam.