Tanabata más néven a csillagok fesztiválja. Ezt Japánban a Hold kalendárium hetedik hó hetedikén ünneplik (ez augusztus 7-ével esik kb. egybe), mikor az Altair és a Vega csillagok találkoznak a Tejúton, az év többi részében a Tejút elválasztja őket. A régi kínai legenda szerint a szerelmesek csak ekkor találkoznak. Japán egyes részein július 7-én ünneplik.
Az ünnep hagyományát a heian korszakban vette át Japán Kínától, de csak az Edo korszakban vált igazán részévé a japán kultúrának. Az ünnep alapját egy kínai legenda alkotja, ami egy hercegnőről és egy marhapásztorról szól.
Tentei (maga a világegyetem) lánya Orihime hercegnő gyönyörű ruhákat szőtt magának a tejút (folyó) partján. Az apja szerette az általa készített szőtteseket ezért Orihime keményen dolgozott, hogy megörvendesse édesapját. De mégis szomorú volt, hiszen a nehéz, fárasztó és szűnni nem akaró munka miatt sosem találkozhatott és szerethetett bele senkibe. Az apja megsajnálta lányát és megszervezte, hogy találkozhasson Hikoboshival, a marha pásztorral, aki a tejút túlpartján élt. Amikor találkoztak azonnal szerelembe estek és hamarosan össze is házasodtak. De mivel férjhez ment, már nem tudott ruhákat szőni Tenteinek, Hikoboshi pedig hagyta a teheneket szétkóborolni. Tentei éktelen haragra gerjedt látva a hanyagságukat és szétválasztotta a párt, megtiltva, hogy találkozzanak. Orihime nagyon szomorú lett és könyörgött apjának, hogy találkozhasson férjével. Tenteit megrendítették lánya könnyei és megenyhülvén megengedte a szerelmeseknek, hogy minden év hetedik hónapjának hetedik napján ismét találkozhassanak, ha Orihime befejezi a szövést időben. Ám az első találka alkalmával máris problémába ütköztek, ugyanis nem tudtak átkelni a folyón mert nem volt híd. Orihime segítségére egy csapat szarka igyekezett, akik megígérték, hogy szárnyaikkal hidat formáznak a folyó felett, hogy átkelhessen, de ha esik az eső várnia kell egy újabb évet.
De létezik egy másik legenda is egy fiatalemberről és egy istennőről, ami megjegyzem, nagyon hasonlít egy anime történetére, aminek címe Ayashi no Ceres. Egy Mikeran nevű fiatalember talált a földjén egy köntöst, ami egy Tanabata nevű istennőé volt. Nem sokkal ezután Tanabata felkereste Mikerant és megkérdezte megtalálta-e a köntöst. A férfi azt hazudta, hogy nem látta, de segít neki megkeresni. A keresés közben azonban egymásba szerettek és az istennő a Földön maradva gyermekeket szült a férfinak. Az évek multával egy napon Tanabata a ház padlásán megtalálta a ruhát amit évekkel azelőtt keresett, így rájött a hazugságra is. Mikeran a bocsánatáért esedezett de Tanabata csak azzal a feltétellel bocsát meg neki, ha a férfi 1000 cipőt sző szalmából és amíg elkészül ő elhagyja a férfit. Mikeran tudta, hogy egy élet alatt sem tudná megszőni az 1000 pár cipőt, így sosem láthatja újra Tanabatát. De azt tartják, hogy a pár évente egyszer mégis találkozik, amikor az Altair és a Vega csillagok találkoznak az égbolton.
A hagyományok szerint tanabata ünnepén az emberek kívánságokat írnak kis cetlikre és a cetliket a valóra váltás reményében bambuszra függesztik fel, néha más díszítés kíséretében. A bambuszt és a díszítéseket éjfél körül, vagy másnap a folyóba dobják, vagy elégetik.
A nagyobb városokban a bevásárló központok közelében vagy főtereken az utcákat feldíszítik hatalmas papír girlandokkal és szalagokkal és különféle előadásokat, karneválszerű felvonulásokat tartanak, az utca pedig megtelik árusokkal és talponálló étkezdékkel. Minden régióban más és más a tanabata megünneplésének formája, de szinte mindenhol tartanak díszítés versenyeket, ami még változatosabbá teszi az ünnepet.
Az alábbi kis videón egy Tanabata fesztivál előadásának részlete látható. |
