Budapest: - Tokió:
 
Felhasználói név:
Jelszó:
Elfelejtett jelszó
Látogatók száma:
(2000.06.07.-tol mérve)
2295999

Regisztrált felhasználók
száma:
22795

Online látogatók száma:
1

Avatárral rendelkező
felhasználók száma:
1598

Utolsó 5 látogatónk:
dark222
2018-11-16 13:22:01
Chlovia27
2018-11-16 11:49:40
csataylili
2018-11-16 11:46:21
Dohogo
2018-11-16 11:02:37
Mumei
2018-11-16 10:44:18
E-mail
elérhetőségünk:
mail@animeweb.hu

Oldalunk a Facebookon:

Testvérlapunk:

Felhasználási feltételek:
Az AnimeWeb bizalmát élvező alkotások, rajzok, írások, fordítások, ismertetők, letöltések, stb. kizárólag otthoni elolvasásra, nézegetésre, saját használatra tölthetőek le. Más honlapon való felhasználásukhoz nem járulunk hozzá!

Minimum felbontás:
1024 pixel képszélesség
Támogatott böngészők:
- Firefox (legfrissebb)
- Google Chrome (legfrissebb)

Verziószám: 5.9
Minden jog fenntartva!
(c) 2000-2018 AnimeWeb
Japán témájú ismertetők

- Listázás időrendben -
- Listázás ABC sorrendben -

Japán témájú ismertetők száma: 123 
Szerkesztés alatti Japán témájú ismertetők száma: 10 

A japánok és a humor



Utolsó módosítás időpontja: 2018-01-28 18:36:19
Létrehozás időpontja: 2009-06-02 00:00:00
Eddig megtekintve: 2203 alkalommal

További találatok
Az ismertető szerkesztője: Aqualuna

Sok angolszász/nyugati ember vélekedik egyként a németekről és a japánokról abban a tekintetben, hogy nincsen humorérzékük és hogy túl komolyan veszik magukat. A japánok talán valóban jobban szeretik komoly embereknek láttatni és nevezni magukat (a japán kifejezéssel "majime ningen- nek), és nem tartják annyira lényegesnek kihangsúlyozni, hogy van humorérzékük is. De miért is veszik olyan komolyan magukat – már ha valóban ezt teszik? Talán mert a humor és a hangos nevetés vulgárisnak és primitív megnyilvánulásnak számít(ott) a japán kultúrában?

Utóbbi nem egészen igaz. Létezik humor például olyan írásokban, mint a csintalan állattörténetekről szóló Choju Giga (Toba Sojo) tekercs, amely már a 13. században is szórakoztatta a buddhista szerzeteseket és az arisztokratákat. A következő évszázadokban a Noh előadásokat megszakító Kyogen komédiák, közjátékok, amelyek gyakorta űztek tréfát elbizakodott vagy gyáva szamurájfigurákból, egészen biztosan megnevettették az uraságokat és szamurájaikat is.

Talán az Edo korszakban kezdődött az a tendencia, hogy a humort közönségesnek tekintsék. A korszak humoros és szatirikus regényei leginkább a a növekvő középosztálybeli rétegnek voltak a kedvére: a szamurájok hierarchiájában legalul levőknek, a kereskedőknek, gazdálkodóknak, mesterembereknek. Egy híres regény, a Hizakurige humora – amely Yaji és Kita a Tokaidón (Kiotó és Edo közti főútvonal a korszakban) való balszerencsés utazásairól szól – ma is találó: éppolyan egyszerű és gyakorlatias ez a humor, akárcsak a Shakespeare műveiben találhatóak nagy része.

A 18. és 19. században Hokusai és Kyosai, két kiváló művész humora – rajzok és nyomatok formájában – trágár és szexuális felhangokat is tartalmaz, és gyakorta komiszul szellemes, felülmúlta a kortárs nyugati karikaturisták humorát. Az utóbbi 150 évben azonban a nagy japán írók nem igazán voltak humoros írásokról híresek, bár vannak mosolygásra késztető regények, mint például Soseki Natsume „Botchan”-ja, ám a humor inkább azokban az írásokban dominál, amelyekre a japánok többnyire „tömegirodalomként” utalnak (taishu bungaku). Keita Genji egy ilyen példa, s az ő szatirikus-mókás történetei a japán „salaryman-ről” (ami a dolgozó, fizetésből élő embert jelenti).

A „humorérzék”, mint kifejezés, elég nehezen fordítható ugyan japánra: etekintetben álljon itt egy kis anekdota, miszerint egy Japánban beszédet tartó angol író-fordító beszédében – az angol "sense of humor” kifejezésnek megfelelően – „umoru no sensu”-ként utalt rá. Egy idősebb ember visszakérdezett, hogy mit ért ezen az „umoru no senso”-n (a senso ugyanis háborút jelent! XD). Azok, akik ismerik az animék és mangák világát, természetesen nem mondanák, hogy a japánokból hiányzik a humorérzék, és előbbiek terjedésével és egyre népszerűbbé válásával talán világszerte megváltozik kicsit a japánoknak e tekintetben való megítélése. Ugyanakkor a médiákon és a világhálón át egy másfajta japán humor is egyre inkább beszivárog a nyugati köztudatba: mégpedig a különböző japán játékshow-k, játékos vetélkedők révén! Ez éppen megérkezett a magyar televízióba is, a Kalandra fal! című vetélkedő ugyanis a japán Human Tetris show-n alapszik. Ezen kívül az európaiak számára talán másik legismertebb ilyen játék a Takeshi kastélya (Takeshi’s Castle; Fūun! Takeshi-jō), amely még a 80-as évekből származik, és a neves japán színész, Kitano Takeshi közreműködésével készült, azóta pedig kultusszá nőtte ki magát világszerte.

Egy kis írás a japán játékshow-k mibenlétéről:
„ Egy igazi japán játékshow házigazdája egy politikailag inkorrekt, szarkasztikus ember, aki élvezkedik a tortúrákban és nem fél arcon csapni egy hölgyet. A versenyzők sztoikusak és elszántak, hogy ne csináljanak bolondot magukból, és megnyerjék a pénzt/hírnevet. A készítők fárasztó vagy akár veszélyes szituációkba kényszerítik előbbieket, miközben vendég hírességek és feliratok hangsúlyozzák a LOL pillanatokat, és ami talán a legfontosabb, a show-t nem lehet túlzásba vinni: a „varieté-stílusú” megközelítés akár évtizedekig is életben tarthatja őket.

Egy híresen ellentmondásos show-ban egy Nasubi nevű komikust bezártak meztelenül egy üres apartmanba, és magazinok sorsjátékaiból nyert pénzen kellett élnie, amíg csak el nem érte a 10.000 dollárt. Mikor végre 14 hónap múltán elérte a célt, a producerek adtak neki némi ruhát, aztán bekötötték a szemét és meglepetés-vakációra utaztatták Dél-Koreába, aholis ismét bezárták egy apartmanba amíg csak meg nem kereste a hazaút repülőjegyére valót. Egyesek energikusan támadták ezt a show-t, míg mások kellemes rémülettel és elszörnyedéssel szórakoztak rajta. Nasubi pedig bestseller könyvet írt tapasztalatairól, és később sikeres színpadi színésszé vált. ^^

Dióhéjban, egy IGAZÁN vicces japán show alatt a nézőnek folyton arra kell gondolnia:
Ezt kínos megnézni is.
Ez olyan helytelen.
De örülök, hogy nem én vagyok ott!
Ez kib…ul klassz!”


A fentieket egy Tokióban felnevelkedett, minden éjszaka japán varieté-show-kat néző amerikai írta. Talán nem értek mindenben egyet ezzel – én alighanem még nem láttam ilyen IGAZÁN vicces show-kat (vagy talán ilyenkor átkapcsoltam-klikkeltem máshova XD). Viszont számos mókás, játékos vetélkedő van, amelynek szereplői szemmel láthatóan igazán élvezik és ha kell, jóízűen ki is nevetik saját magukat, no és persze Japánban is létezik kandikamera… :) Szóval a japánoknak igenis van egy vicces, humoros oldala, persze ami az egyik nemzetnek igazán humoros, az a másiknak nem biztos, de azért érdemes legalább belekóstolni.


A továbbiakban a témába vágó videókat a Moziteremben, a Vicces Japánok címszó alatt találhattok. ;)









Eddigi hozzászólások száma: 2


2.

magus1

2009-06-07 18:42:56

lol

1.

GG

2009-06-02 23:25:19

Igen a japánok élen járnak a tv-show műsorok készítésében! Pl. A régebben Amerikában nagyon népszerű "Vicces házi videók" műsort, ami a hazaiak nagy kedvence lett (és amit később rengeteg országban leutánoztak), is a Japán műsor alapján készítettek el, olyannyira, hogy külön részleg is volt benne, amiben a japán legjobb videókat mutatták meg.